– A 2020-as választások óta dolgozik alpolgármesterként. Ennyi idő már elégséges a perspektívához. Ön mit lát?

 –  Négy évvel ezelőtt az volt a célunk, hogy teljesen új pályára állítsuk a várost, ennek megfelelően megújult Csíkszereda (tíz évre szóló) városfejlesztési stratégiája. Négy év valóban egy távlat, bár megtapasztaltam, hogy a beruházások lebonyolítása és új projektek elindítása terén nagyon gyorsan telnek a hónapok. Szeretném hinni, hogy ugyanazt látom, mint a városlakók nagy többsége: sok dologban tudtunk előrelépni, sok területen tudtunk pályázati forrásokat lehívni, és vannak fontos projektek, amelyeket a következő négyéves ciklusban fogunk megvalósítani. Az elmúlt négy év legnagyobb kihívása volt a Regionális Operatív Program pályázati ciklusát befejezni, illetve készülni az új kiírások lehívására, valamint az Országos Helyreállítási Tervben és az Anghel Saligny programban meghirdetett finanszírozási lehetőségeket Csíkszereda javára fordítani. 

– Nem akarunk egy bekezdésbe sűríteni egy mandátumnyi tevékenységet, de mondjon néhány tételpontot.

– Ilyen a szakoktatás modernizálása, vagyis egy új tap­locai kampusz létrehozása 121 millió lej értékben. Vagy: az elmúlt évtizedekben sok rehabilitációs program volt az oktatási intézmények épületei­nek felújítására, az osztálytermek korszerűsítése azonban elmaradt – erre sikerült uniós forrást biztosítanunk, Csíkszeredában nem marad osztályterem felújítás nélkül, új technikai eszközökkel, bútorokkal lesznek ellátva. A nyári útkarbantartási munkálatok menetét újragondoltuk, nem az apróbb úthibák kezelésére rendezkedtünk be, hanem az érintett szakasz teljes felújítására, így 8,7 km-en aszfaltoztunk, például a Kossuth Lajos 2., Jégpálya és Hősök utcákban. Megújítottuk a város egyik legrégebbi negyedét, a Sadoveanu belső udvarát és a Mérleg utca belső udvarát. Sorolhatom még. 

– Akkor sorolja azt, amire ezentúl sort kerítenének!

– Több száz millió lejre pályáztunk eredményesen, ennek megfelelő hosszúságú a teendőink listája. Sok projektünk tervezési szakaszán vagyunk túl, megvalósíthatósági tanulmányt készítettünk, keressük a finanszírozást. A Regionális Operatív Programban újítanánk fel a Vigadót, ehhez készül a megvalósíthatósági tanulmány. Szintén abban pályázunk a Fodor Sándor (volt Ifjúsági) park felújítására. Fontosnak tartjuk Ráduly Róbert Kálmán korábbi polgármester tervének konkretizálását, a vasút fölött egy gyalog- és kerékpáros átjáró megépítését. Készülünk a Zsögödfürdő kezdetét jelentő Szeredai strand összekötésére a Brassói úttal, ezt a mezőn keresztül, a már meglévő poros, köves útszakasz felújításával tudjuk megvalósítani, és egyúttal az Olt fölött lévő Harom-hidat is kicserélnénk. Számomra kiemelten fontos projekt a volt Ipic-strand teljes körű felújítása, aminek a negyedik megvalósíthatósági tanulmányát nyújtjuk be a brassói műemlékvédelemhez. A strand 11 éve van zárva, azt gondolom, a mandátum végére sikerül újra megnyitni – egy körülbelül 5 millió eurós projektről beszélünk. A következő évek kihívásai között tartom számon a Városháza két épületének és a Nagy  Imre Galéria épületének energetikai megújulását; 11 kilométer bicikliút építését; a közbiztonság növelését segítő 200 kamera felszerelését; az elektromos töltőállomások projektjét. Pályáztunk és nyertünk a városi hulladékgyűjtő pontok digitalizálására, ezek kártyarendszerrel lesznek nyithatók. A Nest bevásárlóközpont mellett magánberuházásból tömbházak épülnek, gondolnunk kell a forgalom növekedésére, szükség lesz az út átalakítására.

– És mindehhez milyen stratégiát rendelnek? Arra gondolok, hogy milyen az önkormányzaton belül a munkamegosztás? Na és a hangulat?

– Konkrét, meghatározott feladatok vannak, csapatmunka folyik, amibe külsős szakembereket is bevonunk. A városháza öttagú vezetősége – polgármester, alpolgármesterek, városmenedzser, jegyző – mellett a hatékony munkavégzésért az osztályvezetők saját hatáskörrel vannak felruházva. Bárki nyugodtan elmondhatja a véleményét, meglátásait, én nem hiszem magamról, hogy nálam lenne a mindentudás könyve. Jó hangulatban végzi mindenki a munkáját. Leszámítva pár embert. 

– Azért kérdem, mert lapunknak adott interjújában Szőke Domokos tanácsos, korábbi alpolgármester nehezményezte, hogy az előző városvezetéstől megörökölt nagyberuházások kapcsán semmiben sem kérték ki a véleményét. Erről mit gondol?

– Amikor alpolgármester lettem, én úgy gondoltam, vele is csapatban dolgozunk, és elődöm úgy adja át a stafétabotot, hogy elmagyarázza, mi van és mi nincs megoldva a folyamatban lévő kivitelezési szerződésekben. Nos, ehelyett egy üres számítógépet találtam az asztalon, amiről minden dokumentumot letöröltek. Az interjúra reagálva, amelyben Szőke sérelmezi, hogy nincs szükség az ő 16 éves szakmai tapasztalatára, hadd elemezzek néhány dolgot. A híd kapcsán egy olyan kész tervet kaptunk kézhez, amelyben a híd szélessége túlméretezett: belelóg a magánterületekbe, illetve ráépül a magánházak tetejére, továbbá olyan hídgerendákat terveztek be, amelyeket helyben kellett volna megönteni. 80 hídgerenda megöntése helyett sokkal hatékonyabbnak bizonyult, ha készen megvásároljuk azokat. Azt gondolom tehát, hogy a híd munkálatainál nem biztos, hogy szükség van az említett szakértelemre. De említhetném a mobilitás-projektben a buszpályaudvar felújítását, amire az akkori városvezetés egy olyan tervet fogadott el, ami nem tartalmazza az épület fűtésrendszerének modernizálását. A kivitelezési fázisban szembesültünk azzal, hogy a a fűtésrendszer használhatatlan. Módosítanunk kellett a tervet, ez viszont pluszköltségekkel járt. Akárcsak a híd esetében, ezek az összegek mind a csíkszeredai polgármesteri hivatal költségvetésének rovására mentek. Másik példa az Octavian Goga lakónegyed felújítása kapcsán: a 4-es, 6-os és 8-as tömbházak pincéi évtizedek óta áztak, ezért a projekt tartalmazta egy vízelvezető drénrendszer kiépítését, amit az elődöm szakértelme miatt kivettek, mondván, arra nincs szükség. Aztán mi utólag vissza kellett tegyük. A 2-es tömbház hátánál lévő magántelkek megközelíthetősége miatt útvonal volt hagyva, ez is ki volt véve a projektből, igaz, pluszköltséggel, de ezeket vissza tudtuk tenni. Nem tudom szó nélkül hagyni a „gyilkos bordurákat” sem, ami mai napig érthetetlen számomra, miért ilyen típusú járdaszegélyek szerepeltek a beruházásban. Sokan panaszkodnak, hogy kivágják az autók abroncsát. 

– Mennyiben helytálló Szőke kijelentése, hogy ő „nem kellett az érdemi vitáknál és kitiltották a szakmai körökből”? 

– Számos projektben meghallgattuk és figyelembe vettük Szőke Domokos és az ur­banisztikai bizottság tagjainak véleményét is. A tény az, hogy aktívan részt vett ezekben az előkészítő munkálatokban, és számos megjegyzést küldött be, azt, amit a bizottság, a városvezetés, illetve a tervezői szakemberek jónak láttak, el is fogadtuk. Nem gondolom tehát jogosnak állításait. Annyit szeretnék még mondani, hogy akivel az autópályán minden autó szembejön, az nem biztos, hogy a jó úton jár. 

– A volt alpolgármester azt is nehezményezi, hogy értékváltás történt a városházán. Önérdek váltotta fel azt, amit ő Márton Áron-i tartásnak nevez. 

– Ha értékrendekről beszélünk, nekem is a keresztény értékrend jut eszembe. A mandátum első hetén minden egyházvezetőt meghívtunk a városházára, és megkérdeztük, miben tudjuk segíteni őket? Furcsán néztek, mert korábban nem volt erre példa. Azóta évente találkozunk, és megbeszéljük, hogy abban az időszakban kit tudunk támogatni. Ma már partnerek abban az egyházak, hogy játszótereket telepítsünk a környezetükben, sőt a saját területeiket használhatjuk erre. Általánosságban pedig: van egy nyitott városháza, ahova az emberek bejöhetnek és elmondhatják, hogy mi a problémájuk, és arra választ is kapnak. Az én értékrendem szerint ez pozitív változás.