Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1996-ban cserediákként került az Egyesült Államokba, mivel elhatározta, hogy tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljából jó lenne az ottani tartózkodás. A szülei nagy aggodalommal ugyan, de hozzájárultak a kiutazásához. Az érettségit követően Missouriban építészetet és művészettörténetet tanult, ezt követően pedig a Harvard Egyetemen mesteri tanulmányokat folytathatott. 2006-ban költözött New Yorkba, ahol neves építészirodáknak dolgozva ért el jelentős sikereket, ami lehetővé tette, hogy saját vállalkozást nyisson Ramona Albert Architecture and Design Studio néven. Fizikus férje bukaresti születésű, de jelenleg a pénzügyi szektroban dolgozik. Egon nevű fiuk jelenleg négy éves. Brooklynban élnek, de van egy házuk az óceán partján, Hampstons-ban is. A beszélgetést a székelyföldi gyökereknél kezdtük. – Milyen volt a gyermekkora, a családi környezete? Hol élt gyermekkorában? Milyen volt az akkori Csíkszereda? – Én nagyon szerettem a gyermekkoromat. Számomra az az időszak amolyan alomhely volt, ott nőttem fel, a hegyekkel és az erdőkkel körülvéve. Minden lehetséges percet a szabadban töltöttem. Ahhoz képest, amit most látok és ismerek, az egy igazán nyugodt hely volt, alkalmas a természethez való kapcsolódáshoz. A nagyszüleim valóban megtanítottak értékelni a természeti világot, és előmozdították a világ iránti igazán mély kíváncsiságomat. A szüleim ugyancsak építészek, jelenleg is Csíkszeredában élnek. Fontos megemlítenem, hogy sok időt töltöttem kislánykoromban édesapámmal az irodájában. Élnek rokonaim Szárhegyen is. – Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy az építész szakmát választja? – Nem tudom pontosan, de valamikor nagyon korán. Az biztos, hogy mindig érdekelt a design, illetve az is, hogy a dolgok hogyan „működnek” együtt. Annak ellenére, hogy a szüleim építészettel foglalkoztak, nem hiszem, hogy nagyon befolyásolt volna a stílusuk. Nem annyira a szüleim stúdiójában eltöltött idő, hanem inkább a természetben való tartózkodás volt a legnagyobb hatással rám. Általánosságban érdekelt a tervezési folyamat. Azért döntöttem az építészet mellett, mert rájöttem, hogy ez valóban erős tudásalapot adhat. – Amikor igen fiatalom, már középiskolás korában eljutott az Egyesült Államokba, milyen elképzelései voltak? Mi késztette arra, hogy az építészetet válassza? – Amikor ideérkeztem az Atlanti-óceán innenső oldalára, nagyon érdekesnek tűnt a hely. Azt is mondhatom, hogy furcsa volt és szokatlan. A hatalmas ország közepére kerültem, ahol alapképzésemet végeztem. Nem mondhatnám, hogy szerettem, de aztán Bostonba költöztem, ahol kiegészítettem a tanulmányaimat, majd New Yorkba, amely úgy tűnik, hogy igazán megfelel számomra. Itt élni egy álom, nagyon sok lehetőség van, de ez nagyon kemény munkát igényel. Erre hamar ráébredtem. A világ legjobb tervezőivel és építészeivel dolgozhattam együtt, és igazán csodálatos alapot kaptam a munkámhoz. [caption id="attachment_142983" align="alignnone" width="2560"] A TWA Hotel – JFK NY, 2019[/caption] – Kik azok az építészek, akik hatással voltak Önre? Amerikaiak, európaiak, erdélyiek? – Amikor kicsi voltam, édesapám egy napon elvitt és bemutatott Makovecz Imrének. Felhívta a figyelmemet a munkáira is. Nagyon szerettem az épületeit, mert éreztem mindjárt, hogy mennyire szorosan befolyásolja őt a természet, a hagyományos formák és anyagok. Később a munkáim és a tanulmányaim során megismerkedtem Zaha Hadis, valamint Jacques Herzog és Pierre De Meuron, aztán Peter Zumthor alkotásaival. A munkájukban közös a természettel fenntartott állandó és megtermékenyítő kapcsolat. És úgy tűnik, hogy rám is ez volt a legnagyobb hatással rám, a természet közelsége, az illeszkedés. – Melyik az első megvalósult munkája? Amerikában - nyilván. – Az első munkám egy manhattani zsinagóga homlokzatának tervezése és megépítése volt. Ez volt a legcsodálatosabb élmény, és itt olyan építési módszereket fejlesztettünk ki, amelyeket ezt követően számos homlokzaton alkalmaztak New York-szerte. Nagyon büszke vagyok erre a projektre. Jelenleg a román tengerparton van tervezési folyamatban egy projektünk, amely a férjemmel közös. [caption id="attachment_142984" align="alignnone" width="1300"] Zsinagóga New Yorkban – Lincoln Square Synagogue, 2013[/caption] – Van-e olyan terve, amely nem valósult meg? Bántja-e? – Tervezőként mindig van olyan munkánk, amely nem, vagy csak nehezen valósul meg. Tavaly készítettem itt, Amerikában egy nagyszabású tervet, azonban a járvány leállította a munkát. Remélem, hogy hamarosan elkezdhetik a kivitelezést. – Úgy tűnik, hogy New Yorkban élve, többnyire urbánus jellegű épületeket tervez. Ismert cégekkel működik együtt, közismert épületek újragondolásában vesz részt. Ilyenkor az vetődik fel bennünk a kérdések megfogalmazása során, hogy tudta-e, tudja-e hasznosítani az itthonról vitt formakincset, az európai, azon belül a hagyományos székelyföldi (népi) építészet formakultúráját és megoldásait? – Tudásom alapját a gyerekkorom élményei határozták meg. Mindig is lenyűgözött az anyaghasználat és a természetes világhoz való közelség, ami a mindennapokban megnyilvánul. A munkám pedig nagyon is erről szól! Erős az anyag iránti érzékem, és érdekel, hogyan tudjuk a természetet leginkább bevinni az épített környezetbe, és képesek vagyunk-e együtt élni vele városi, világvárosi környezetben is. [caption id="attachment_142986" align="aligncenter" width="323"] Egy régi ház modern „köntösben” – Brooklyn, NY, 2022[/caption] – Mivel mi magunk igen erős elkötelezettséget érzünk a hagyományos székelyföldi településkép megőrzése iránt, azt kérdezzük, hogy Önnek vannak-e ide kapcsolódó, ide kapcsolható elképzelései... Ha lehetőség lenne rá, részt vállalna-e egy székelyföldi hagyományos falu „rehabilitációjában”? Tegyük fel, hogy újra kellene gondolni egy teljes falut... Vagy annak központját. Egy utcát... – Számomra ez egy álomprojekt lenne! Családtagok, rokonok, barátok élnek csíki és gyergyói falvakban, és gyakran eszembe jut, hogy hogyan képzelném el az otthoni falvakat és városokat. Úgy gondolom, hogy egyes területek még mindig olyanok, mint egy álomország, és jó lenne az ott lévőkkel együtt dolgozni, hogy jobbá tegyük a helyet, hogy ne változzék meg teljesen. Néhány éve javasoltam, hogy néhány diákot elvihessek Borszékre, hogy ott „gondoljuk újra” a borvízforrásokat, a kutak épített környezetét. Tudom, hogy édesapám még mindig sokat dolgozik ezeken a területeken. – Hogyan lehetne „átmenteni” – tegyük fel – egy hagyományos portát (lakóház, csűr, egyéb gazdasági és melléképületek) a Székelyföldön a 21. századba, amikor már nagyot változott az életforma, amikor mások az igények? – Sok szépség van a múltban, a hagyományban, a történelemben. Az épületek pedig tárgyiasult üzenetek. És úgy gondolom, hogy minden új építmény esetében életben kell tartanunk a ragaszkodást a gyökerekhez, a múlthoz. Itt, New Yorkban van egy nagyon régi házunk az óceán közelében, Amerikában igencsak öregnek számít, hiszen 1850-ben épült. Ezt úgy újítottuk fel, hogy az korszerű technológiákat ötvöztük a korábban meglévőkkel, anélkül, hogy az épületet feláldoztuk volna. Gyakran kapunk dicséreteket, hogy a ház mennyire jól hordozza a két különböző korszakot – a 19. század közepének romantikáját a 21. század elejének útkeresésével. Én még néhány ehhez hasonló hagyományos családi házon dolgozom jelenleg is, ahol ugyanez a probléma felmerül, „vitatkozik” bennem a múlt a jelennel. És térbeli kivetülésre vár. Úgy gondolom, hogy ugyanez a stratégia alkalmazható minden hagyományos épületre vagy építményre, a világ bármely pontján, ahol a jó tervezés jelentős szerepet játszik az új és a régi integrációjában. [caption id="attachment_142987" align="aligncenter" width="370"] Ramona Products – egyedi ékszerek (2021)[/caption] – Azt látjuk, hogy sikeres projektjei vannak/ voltak városi környezetben. Ha szülőföldjén kapna megbízást, mely vidéken, mely területen vállalna szívesebben feladatot? Magánházak? Szakrális épületek kivitelezésében lát fantáziát? Esetleg középületek tervezését vagy újragondolása vonzza inkább? Mi áll itt közelebb a szívéhez, a városi, a nagyvárosi, a fővárosi környezet? Építene-e a Székelyföldön? – Szeretek vidéken dolgozni, de szeretem a városokat is, és sok időt töltök építéssel New Yorkban, de szívesen építek többet egy vidéki területen, ahol erősebb a kapcsolat a tájjal, legyen az egyházi, más közösségi jellegű, lakó- vagy egyéb, éppenséggel kereskedelmi célokat szolgáló épület. [caption id="attachment_142988" align="aligncenter" width="392"] Ramona Products – virágváza (2021)[/caption] – Hogyan látja, milyen irányba tart a Székelyföld, Erdély, Románia, Kelet-Közép-Európa építészete a 21. század elején? – Úgy gondolom, hogy Erdélyben és Romániában rengeteg lehetőség van – a fiatalabb generáció mintha manapság valóban jobban figyelne, nyitottabb lenne mindenre, s miközben új „építő jellegű” ötleteket hoz, a meglévő korszerű technikák és nyersanyagok használatával dolgozik, de ugyanakkor ragaszkodik a hagyományoshoz is, megtartva azt. – A közeli és a távoli jövőre vonatkozóan milyen elképzelései vannak? – Szeretném a munkámat nemzetközi szinten is többrétűvé tenni. Nemrég elindítottunk egy termékgyártó céget is, így már alig várom, hogy tevékenységünknek ezt az oldalát kiterjesszük nagyobb darabokra, például bútorokra és használati tárgyakra. A természettel való kapcsolat gondolatát szeretném bevinni a tervezés minden aspektusába, és minél több ember számára felajánlani. [caption id="attachment_142989" align="alignnone" width="2560"] "Glass House" – éjszaka – kültér és belső – East Hampton NY, 2022[/caption] – Erősítené-e a kapcsolatot az itthoniakkal? – A fenntartott kapcsolat állandó. Ma már mindenütt rendelkezésre állnak a korszerű telekommunikációs eszközök. Viszonylag gyakran, évente járok haza – leszámítva ezt a két utóbbi évet, amikor a koronavírus-járvány minket is részben megbénított –, a szüleimhez, akik továbbra is Csíkban élnek, de erősen ragaszkodom a nagymamámhoz, az unokatestvéreimhez is. Nekem is jól esne, ha többet, gyakrabban, hosszabb ideig lehetnék velük. És igen, legalábbis azt hiszem, hogy ez őket nagyon boldoggá tenné! A járvány sok mindenben akadályoz, a munkámban, az utazásaimban, de remélem, hogy ez is elmúlik hamarosan. [caption id="attachment_142990" align="alignnone" width="2560"] "Sungames Pavilion" (2020)[/caption] – Mit tenne másképp, ha ma lenne pályakezdő? – Van egy dolog, amit gyakran mondok a tanítványaimnak és a fiamnak, hogy mindig legyenek kíváncsiak és érdeklődők. Sok helyes válasz létezik, és tudni kell, hogy ugyan mindig több működőképes megoldás van egy-egy problémára, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezek közül tudjuk kiválasztani a leginkább célravezetőt, a legjobbat, a legnehezebbet, és tudnunk kell élni azzal.

Simó Márton

[caption id="attachment_142993" align="aligncenter" width="348"] "Hall" – Lépcsőház, Brooklyn Townhouse, 2022[/caption] A fotókat jórészt Albert Ramona egyéni honlapjáról vettük, de olyanokat is kértünk interjúalanyunktól, amelyek ez idáig nyomtatott és elektronikus publikációkban sehol nem jelentek meg.