Szeretetteljes és érzelmi biztonságot nyújt
Három csoportban mintegy hetven gyermek tanul a csíkdánfalvi Bóbita napközi otthonban. A térségben is nagy múltúnak számító intézményben korszerű körülmények között oktatnak, és a hétköznapi ügyes-bajos dolgokat leszámítva különösebb kihívások nem nehezítik a működését.
Bóbitának nevezik a csíkdánfalvi napközi otthont. A magyar értelmező szótárban a bóbita főnévnek három jelentése van. E szerint a bóbita nem más, mint: búbosan felálló tollcsomó némelyik madár fején, női fejdísz, illetve termésrész, vagyis a fészkes virágzatú növények java részénél a termés csúcsán található, ejtőernyőhöz hasonló, koszorúsan elhelyezett, szőrszálakból alakult repítő képződmény. A szótár az utóbbi magyarázatra a következő példát adja: „A kisfiú ráfújt a bóbitára, és a kis szálacskák szerteszét repültek.” A napközi nevéhez talán az utóbbi magyarázat illik leginkább.
Legalábbis erről győződtünk meg fotós kollégámmal, amikor betértünk a felcsíki intézménybe, ahol vidám kisfiúk és kislányok önfeledt játékát láttuk. Az óvónők a példában említett kisfiú módjára „fújják” a tudást, a játékot, a mókát a „bóbitákra”, azaz a gyermekekre, akik néhány évtized múlva remélhetőleg a saját községükben szétszóródva újabb „bóbitákkal” még szebbé és élhetőbbé teszik a települést.
A csíkdánfalvi óvodai oktatás már 1894-ben működött. A századfordulón egy ideig szünetelt, 1921-ben indult újra. 1932-től román óvónőket helyeztek a felcsíki óvodába a magyar gyermekek oktatására. 1940-ben egy gyógypedagógus lett az akkor alapított napközi és gyermekétkeztető vezetője. Az iskola udvarán létesített épületben a 60-as évekig működött az intézmény.
– Az óvodások részére felépített épületet ’61-ben át kellett adni az újonnan létrejött középiskola bentlakásának, ebédlőnek és konyhának, és emiatt ismét utcára kerültek az óvodások. Így a falu különböző tízeseiben magánlakásokban kapott helyet az óvodai oktatás. Végül a 70-es években kezdték el ismét közmunkával építeni a jelenlegi épületet, az 1980–81-es tanévben fejezték be. Tehát ebben a tanévben kezdte el működését Felcsík egyetlen napközi otthona. Akkoriban a szomszédos településekről is jártak gyermekek a napközibe – idézte az Óvónők Lapjában megjelent, A Bóbita Óvoda múltja és jelene című írást Szabó Béla-Attila, a csíkdánfalvi napközit működtető Petőfi Sándor Szakközépiskola vezetője.
2005 és 2010 között önálló intézményként működött a csíkdánfalvi napközi. Ebben az időszakban nevezték el Bóbitának, és ugyancsak ebben az időszakban cserélték ki az épület nyílászáróit, korszerű konyhát és ebédlőt létesítettek, illetve központi fűtést szereltek.
– 2010-től a napközi ismét a Petőfi Sándor Szakközépiskola alintézménye lett. 2021-ben a helyi önkormányzat megnyert egy LEADER-pályázatot, amelyből korszerűsítették a mosdókat, a villanyhálózatot, új bútorokat vásároltak, és teljesítették a tűzvédelmi engedély megszerzésének feltételeit – részletezte az intézményvezető.
A napközi három csoportjában jelenleg hatvanhat gyermek tanul. A gyermekeket igény szerint nyáron is fogadják a szükséges karbantartási munkálatok és a meszelések megkezdéséig.
– Egyetlen problémánk van, amit itt kiemelnék, és az nem más, mint a kisegítő személyzet hiánya. Jelenleg egy szakácsnő, takarítónő, kazánfűtő és félállásban egy adminisztrátor alkalmazottunk van, de ahhoz, hogy ne legyenek túlterheltek, szükségünk lenne még egy személyre. Szakképzett pedagógusaink vannak, tehát hat óvónőnk, valamint egy helyettesítő, de ő is szakképzett. Még kiemelném, hogy a pedagógusok a gyermekeket szeretetteljes, érzelmi biztonságot nyújtó légkörben, a családdal szorosan együttműködve, a családi nevelésre építve, az életkori sajátosságokat és az egyéni fejlődési ütemet figyelembe véve próbálják nevelni a gyerkőcöket – hangsúlyozta Szabó Béla-Attila.
A napközisek az ünnepekre, illetve évfordulókra, jeles alkalmakra számos előadással és tevékenységgel készülnek. Megmérettetnek a különböző versenyeken, illetve részt vesznek a népzeneoktatáson és a néptáncpróbákon is.
– Hagyománnyá vált, hogy a falunapokon a végzős napközisek táncelőadást mutatnak be. Vannak olyan tevékenységek is, amikor a gyermekek a községükkel ismerkednek, ilyenkor ellátogatnak az intézményekbe is – mondta az intézményvezető.
A Bóbita napköziből távozva a jókedvűen rajzoló és játszadozó gyermekeket látva Weöres Sándor A tündér című verse jutott eszembe. Talán az idézett első két sorához nem szükséges különösebb magyarázat: „Bóbita, bóbita táncol / Körben az angyalok ülnek...”