A megjelent közel hétszáz magyar felnőttet, szülőt, pedagógust és diákot, a megye és a város elöljáróit, a jánoshalmi, váci és budakeszi testvériskolákat, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársait, egyházi vezetőket László Károly, a nagy múltú tanintézet igazgatója köszöntötte, mondván: ahhoz, hogy élő nemzet maradjunk, mélyre kell nyúljanak gyökereink, mert csak a mély gyökerű fák nőnek magasra.

Nekünk, magyaroknak, székelyeknek, magasra kell nőnünk, hogy méltó utódai lehessünk elődeinknek.

Ezt csak úgy tehetjük meg, ha lelkesedéssel, odaadással éljük meg hétköznapjainkat, ha átadjuk utódainknak hagyományainkat, írott és épített örökségünket, és ha erősítjük nemzeti tudatunkat – hangsúlyozta az iskola igazgatója. Rámutatott: 1848-ban Budapesten csoda történt, amiből 175 év után is erőt meríthetünk.

Petőfihez úgy lehetünk méltók, hogy szem előtt tartjuk: ennek a népnek van neve, nyelve, hazája, múltja és történelme.

Összetartunk és kitartunk. Az év kulcsmondata Petőfi 200, és azt kívánom, legyen majd Petőfi 300, 400, 500 is – zárta beszédét László Károly.

Az ünnepi megemlékezést az iskola diákjainak verses, énekes előadása színesítette, majd Korodi Attila szólt a jelenlévőkhöz, rámutatva: az évszámok jelentős szerepet töltenek be az éltünkben, mérföldkövek, cölöpök, amelyek biztos támpontot jelentenek, amikben megkapaszkodhatunk. Fontos a mai nap, a megemlékezés, az ünneplés, segít abban, hogy nemzeti öntudatunkban megerősödjünk és összetartóbb csíki magyar közösség legyünk – hangsúlyozta az elöljáró.

Darvas-Kozma József római katolikus esperes áldását követően Petőfi Sándor mellszobrának talapzatánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A rendezvény magasztos hangulatát a magyar és a székely himnusz eléneklése emelte.