Szép számban érkeztek érdeklődők a Csíki várórák előadás-sorozat második előadására, melyet Málnási Levente, a Csíki Székely Múzeum néprajzkutató és szakmuzeológus munkatársa tartott. A múzeum megalakulásának előzményeiről, annak folyamatáról beszélt, és az intézmény történetét mutatta be.

Mint az előadáson elhangzott, a csíki múzeumügy szándékáról és előzményeiről írott források tanúskodnak. 1876. január 9-én Tivai Nagy Imre elnökletével megalakult a Csíki Székely Múzeum Egyesület. Ennek fő célja az lett volna, hogy létrehozza azt az intézményt, ahol el lehet helyezni a Csíkszéken összegyűjtött tárgyakat, tehát a múzeumot, de sem akkor, sem még utána néhány évig nem került sor az intézmény megalapítására. 1898 novemberében megjelent egy névtelen írás a Csíki Lapok 1898. évi 44. számában, mely újra felvetette a megyei múzeum szükségességét. Ugyanezen lapban Hermann Antal néprajztudós, egyetemi tanár 1902-ben négy részletben írt a csíki múzeum létrehozásának fontosságáról, majd több helyen is lobbizott, ám konkrét lépések nem történtek az ügyben.

Sütő-Nagy Jenő csíkszentmártoni közjegyző és műgyűjtő, később a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányának alelnöke, 1912-ben a Csíki Lapok karácsonyi számában közölt egy cikket Csíkvármegye múzeuma címmel.

Arról értekezett, hogy minél hamarabb létre kellene hozni Csíkvármegye múzeumát, mert gyűjtendő anyag nagy mennyiségben van Csíkban, és habár omne inicium difficile est (Minden kezdet nehéz), nem kell visszarettenni az alapítástól.

Sütő-Nagy Jenő a múzeumot Csíkvármegye megépítendő kultúrpalotájában kívánta volna elhelyezni, ugyanebben a lapszámban Ujfalusi Jenő, a város akkori polgármestere azt írta, hogy a kaszárnyában, a Mikó-várban kellene elhelyezni. Ugyanebben az évben született egy határozat a kultúrpalota megépítésére, de 1913-ban egy miniszteri rendelet nem hagyta jóvá az intézmény létrehozását. A múzeum ügyét tehát határozatlan időre felfüggesztették, ráadásul közbeszólt az első világháború, majd az impériumváltás is.

Málnási Levente előadásában kiemelte: 1930-ban, pünkösdkor Domokos Pál Péter tanár, Nagy Imre zsögödi festőművész és Vámszer Géza tanár irányításával elkészült a hasonló nevet viselő egyesület által alapított Csíki Székely Múzeum első kiállítása Csíksomlyón, mely a rég óhajtott csíki múzeum megalapítását jelentette. A fő cél ekkor a múzeum mint intézmény létrehozása volt, és az, hogy a még létező materiális és szellemi örökséget összegyűjtsék, rendezzék és bemutassák a nagyközönségnek.

Ezen a kiállításon nemcsak az összegyűjtött tárgyakat mutatták be, hanem mesterembereket hívtak meg, így a tárgyak alkotásának folyamatát is prezentálták. Ám ezek után sem történt egyéb, csupán bemutatták az összegyűjtött anyagokat a közönségnek, majd a kezdeti lelkesedés lángja kialudt. Az előadó úgy fogalmazott: a kirakat porosodó lerakattá változott.

Az előadó fontosnak látta megemlíteni az osztovátaforradalmat, szőttesmozgalmat is. Az 1920 utáni székelyföldi etnikai jellegű mozgalmak sokrétűek voltak, és egymással szorosan összefüggtek. A székely háziipar fellendítése, az intézmények létrehozása, az eredeti székely népviselet felújítása és a viselésének újbóli elterjesztése, a lankadó csoporttudat megerősítése. Ezeket a mozgalmakat nevezték osztovátaforradalomnak, és a helyi értelmiségiek voltak a mozgatói.

1937-ben a Csíki Lapok megemlíti a székely múzeum gyűjteményét, mely akkor Csíksomlyón volt, a későbbiekben a római katolikus gimnázium különböző termeiben és a padláson hányódott, a múzeumi tevékenység szünetelt. A Csíkszeredai Múzeumot, mint önálló intézményt, 1950-ben hozták létre, ez örökölte a Csíki Székely Múzeum harmincas évekből meglévő anyagát és a katolikus gimnázium muzeális jellegű gyűjteményét. Az első évek fő feladata Kovács Dénes igazgató számára egy megfelelő székhely szerzése volt. Miután a Hadügyminisztérium Hadkiegészítő Központja kiköltözött a Mikó-várból 1970-ben, kisebb felújítási munkálatok után, a múzeum átköltözött új otthonába.

1985 októberétől a Hargita Megyei Néptanács határozata értelmében a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a székelykeresztúri és a székelyudvarhelyi múzeum, valamint a gyergyószárhegyi gyűjtemény egyetlen szervezeti egységbe tagolódott be.

Az így létrejött Hargita Megyei Múzeumi Komplexumban a korábbi városi rangú intézmények szekciókká váltak, az igazgatók felelősökké. A központosítást a takarékossági szempont mellett a kommunista kultúrpolitika hatékonyabb megvalósítása, az erőteljesebb ellenőrzés lehetősége motiválta.

1990 elején új vezetősége lett a múzeumnak, emiatt mind a kutatómunka, mind a közművelődés szervezése tekintetében teljes szabadságot biztosítottak a munkatársak számára. Az első szabadon megválasztott igazgató, Szabó András nagymértékben hozzájárult a „megyei múzeumi komplexum” megszüntetéséhez, így az intézmény Csíki Székely Múzeum néven, önálló jogi személyiséget kapott, és a helyi önkormányzat kezelésébe került. Bel- és külföldi szakmai kapcsolatok épültek ki, lendületet kapott a kutatók önálló tudományos tevékenysége, és mind a mai napig számos kiadvány, rendezvény, kiállítás kötődik nevéhez. Ugyanezen év nyarán bontották le a Mikó-vár előtti hosszú épületet. 1990 után a csíki múzeum életében jelentős változások történtek, megindult a fejlődés is.

A 2010-es évektől kezdődően a Csíki Székely Múzeum kiállításaiban egyre hangsúlyosabban jelennek meg a multimédiás megoldások, igyekeznek folyamatosan modernizálódni úgy, hogy közben visszanyúljanak az eredethez.

Ezeken a modern eszközöket felvonultató kiállításokon is igyekeznek folyamatosan megjeleníteni, tárgyi utalásokkal, a múzeum hőskorát, így ez egyfajta dialógus a múlttal.

Málnási Levente előadását úgy zárta: a Csíki Székely Múzeum, mint a csíki örökség őrzője és bemutatója, képes kell legyen arra, hogy fiatal vagy idős, helyi vagy idegen közönségnek prezentálni és reprezentálni tudja mindazt, ami közeli, ami saját, de azt is, ami idegen vagy idegenné vált az idők változásával.