Pénteken, november 11-én 14 órától áldják meg ünnepélyesen a csíkszeredai világháborús emlékművet, amelyre a két világégés 105 csíkszeredai áldozatának nevét vésték fel – többen közülük jeltelen sírokban nyugszanak, síremléküket most ez az oszlop pótolja. [caption id="attachment_39222" align="aligncenter" width="1000"] Sok áldozat jeltelen sírban nyugszik. Ez az oszlop pótolja síremléküket Fotó: László Róbert[/caption] Bíró Márta kétéves volt, amikor az édesapja 1945. március 22-én valahol Veszprém környékén bombatámadás áldozata lett. A család úgy tudja, hogy éppen az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) hivatalos aktáit menekítette, három barátjával együtt, amikor a tarkójába szúródott egy szilánk. Három árvája maradt: András, Antal és Márta, hét-, öt- és kétévesen. – Semmilyen emlékem nincs az édesapámról – vallotta be a Sepsiszentgyörgyön élő Székelyné Biró Márta Éva. – Nagyon kicsi voltam. Édesanyám a hír hallatán, tehervagonok tetején, s ki tudja, hogy több napos úttal kijutott Veszprémbe, megpróbálta megtalálni, de nem sikerült. A legnagyobb baj az volt, hogy az ismerősök elvették édesapám minden iratát és a karikagyűrűjét, és hazahozták édesanyámnak. Azt mondták, hogy ki kellett tegyék az autóból, mert látták, hogy már nem él. Így már nem is azonosíthatta senki, és édesanyám hiába kereste fel a Veszprém környéki egyházakat, nem derült ki, hogy ki temethette el. Édesanyámat állandóan áltatták, hogy biztos fogoly, biztos hazajön… Orbai Müller Mária családja menekültként 1945-ben Veszprémben tartózkodott. – Bíró Antal többször eljött oda, ahol laktunk, mert ott volt katona, talán tiszti rangja is volt, nem tudom pontosan – idézte fel a nyugalmazott tanárnő. – Egyik keresztapám, Keresztes Antal éppen falura ment élelemért, Jutasra vagy Inotára, amikor jöttek az oroszok, s megtalálta egy bokor mellett az ismerősét, Bíró Antalt meghalva. Úgy tudom, ő hozta haza az iratait. De végül nagy harag lett belőle, azt mondták, miért nem tett annyit, hogy elvitte volna valahova és eltemette volna… Soha nem tudták meg, hogy hová került. – Tény, hogy édesanyámnak a legnagyobb fájdalma azonkívül, hogy elvesztette, az volt, hogy még egy virágot sem tudott vinni a sírjára – jegyezte meg Székelyné Bíró Márta. – Most már 75. éves vagyok, és megnyugtató, jó érzés, hogy legalább ennyit kap édesapám. Nagyon köszönöm az esperes úrnak, és mindenkinek, akinek része volt benne, hogy felállították az emlékművet! A legnagyobb fiú, Bíró András nem érte meg, hogy az édesapja nevét az emlékművön lássa, a kisebbik fiú, Bíró Antal Marosvásárhelyen élő fogorvos, válogatott jégkorongozó viszont néhány nappal ezelőtt, halottak napján járt Csíkszeredában és Márta testvérével együtt gyertyát gyújtott az emlékoszlopnál. – Nagyon szép, megható, evvel maradunk, sajnos – jegyezte meg – s minket, családtagokat igazán érzékenyen érint ez az emlékállítás ennyi év után… Csíkszereda világháborús emlékművét 2015-ben rendelte meg a Szent Kereszt Plébánia. – Az időjárási viszonyok meg egyéb okok miatta Pap Emil kézdiszentkereszti kőfaragó nem tudta tavalyra elkészíteni – magyarázta Darvas Kozma József plébános. – Az idén is elég sok nehézségbe ütközött, de meglett, így augusztusban már felállítottuk az oszlopot, de rendeznünk kellett a környezetét is, úgy, ahogyan Bogos Ernő építész megtervezte, így mostanra maradt a megáldása. Az obeliszken harminckilenc első világháborús és hatvanhat második világháborús, vagyis összesen százöt személy neve szerepel, csíkszeredai illetőségű elesetteké, felekezettől és nemzeti hovatartozástól függetlenül. – Úgy érzem, hogy közel százéves, illetőleg hetvenéves adósságot tudtunk törleszteni most a csíkszeredai hősi halottak iránt – vélekedett az esperes. – A környező települések ezt már korábban megtették, Majláth püspök felhívására már a háború alatt írták az elesettek nevét az egyes plébániák, és próbálták megörökíteni. Püspöki rendelet is volt erre vonatkozóan. Csíkszeredában valahogy elmaradt. Volt az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején egy kezdeményezés, de levéltári kutatásra lenne még szükség ahhoz, hogy kiderítsük, mi miatt dőlt dugába az az emlékjelállítás (valahol a mai Jégpálya negyed bejáratának környékén állt volna). Meg is volt rendelve egy marosvásárhelyi szobrásztól, de nem készült el. Most az a fontos, hogy felállítottuk, és amíg az emlékmű áll, hirdeti az áldozathozatal nagyságát, valamint a közösség tiszteletét, a kegyeletét mindazokért, akik a hazáért, családért készek voltak a legdrágábbat, az életüket is feláldozni. Az emlékmű 110 ezer lejbe került, az összeg több mint felét a Szent Kereszt Plébánia, a többi részét Csíkszereda Város Önkormányzata és egy család állta. A világháborús obeliszk ünnepélyes megáldásán az előzetes hírek ellenére nem tud részt venni Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, helyette Potápi Árpádra, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárára számítanak. Az ünnepségen beszédet mond Darvas Kozma József plébános, Ráduly Róbert polgármester, Zákonyi Botond nagykövet és Korodi Attila képviselő. A világháború halottainak emlékjelét Tamás József püspök áldja meg. Daczó Katalin