Medvekérdéssel kapcsolatos workshopot tartottak Csíkszeredában, a megbeszélésen a vadászegyesületek, szakintézmények, önkormányzati vezetők mellett két természetvédő is jelen volt. A medvék túlszaporodásával kapcsolatban sok véleményt és tapasztalatot megismerhettek a jelenlévők. [caption id="attachment_53331" align="aligncenter" width="2600"] Tanácskozás a medvékről. Kiútkeresés Fotó: László F. Csaba[/caption] A Biodiverzitás, környezetvédelem, vadászat: együtt vagy külön? címmel szervezett eseményen Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szólalt fel elsőként, sajnálatát fejezte ki, hogy azok a zöldszervezetek, amelyeknek erős a hangjuk a központi sajtóban, nem képviseltették magukat a rendezvényen. Hozzátette, a megyei tanács már nyolc éve foglalkozik a medveproblémával, de egyetlen fórumon, beszélgetésen sem vettek részt, ezért nehéz a párbeszéd, de a szereplőket valahogyan közelíteni kell egymáshoz. Borboly felhívta a közönség figyelmét arra, hogy törvény szerint a munkahelyen szavatolni kell az alkalmazottak biztonságát, tehát ha a pásztort megtámadja a medve, elvileg azt terheli a felelősség, aki felfogadta. A megyeitanács-elnököt Fodor István, Bodok polgármestere követte a felszólalók sorában. A másfél héttel ezelőtti bukaresti tüntetésre utalva kifejtette, hogy a fővárosi ígéretekben nem lehet bízni, a környezetvédelmi miniszter ugyanis a rendelet aláírása után nem sokkal megváltoztatta azt. Hozzátette, most már nem is polgármesternek, hanem inkább medvepásztornak érzi magát, mivel midennap azzal telik munkája nagy része, hogy a medvetámadások ellen próbálnak védekezni Csák László régiófejlesztési szakértő az európai uniós rendszert, ezen belül a Régiók Bizottsága tevékenységét ismertette, kitért arra, hogy Brüsszelben miként viszonyulnak a medvekérdéshez. Sárkány Árpád vadgazdálkodási szakember, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) alelnöke vadászatra és vadgazdálkodásra vonatkozó fogalmakat tisztázott. Az előadó hazai medveszaporulati adatokat is bemutatott: 2014-ben 6500–7000 egyedet tartottak nyilván. Farkas Attila vadgazdálkodási mérnök, a Soproni Egyetem kutatója előadásában kifejtette, hogy a medve ugyan a hegyekben szeret a legjobban élni, de ma már nincs jelentős különbség a hegyvidéken és a dombvidéken élő medvepopuláció mérete között. Megjegyezte, hogy Tusnádfürdő valamiért kivétel, nincs rá egyértelmű magyarázat, hogy ott miért él olyan sok nagyvad. Hargita megyében 2006 és 2016 között 907-ről 1434 egyedre nőtt a medvék száma. Az előadások utáni vitában elhangzott, hogy sokan még mindig nem tudják, ki felel a medvékért. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a lakosság nevében kérte számon „az ismeretlen felelősöket”, hogy mégis, hogyan lehet így élni. Mint – kissé viccelődve – mondta, lassan azon gondolkodnak, hogy bekerítik a várost. A jelenlévők kifejtették, hogy a törvényes előírások szerint medvetámadás esetén a 112-es segélyhívó számot kell tárcsázni, amire a csendőrök sietnek helyszínre, de mire kiérnek, valószínűleg már a hűlt helyét találják a medvének, ám ha még ott is találnák, a náluk lévő pisztollyal nem lőhetnének vadállatra. Felvetődött az az ötlet is, hogy a polgármesteri hivataloknak szerződést kellene kötniük a va­dász­egyesületekkel, hogy szolgáltatásként ők oldják meg a problémát, ehhez viszont pénzt kell elkülöníteni a helyi költségvetésben. Az ATV-k, a motoros szánok, valamint a pásztorkutyák mind a vadak életét zavaró tényezők, kerültek szóba. A vita végén tervbe vették egy Hargita megyei menedzsmentterv elkészítését a medvékre vonatkozó vadgazdálkodásra, megfogalmazták azt az óhajt, hogy a medvék áthelyezését tegyék nyilvánossá, átláthatóvá, valamint vadkármegelőző tevékenységekre, például a vadak etetésére, kialakított területek településektől távol történő létrehozását, amihez központi költségvetésből kellene összegeket elkülöníteni. Márk Boglárka