– Egy valós személy filmbeli karakterének megformálásában mindig izgalmas kérdés, hogy mi volt az a plusz a személyiségben, ami miatt kiemelkedett, példaképpé vált?  Gondolkodott ezen? 

– Természetesen engem is foglalkoztatott a kérdés, hogy Márton Áron alakja mitől vált ilyen erőssé, azt is mondhatnám, szakrális nagysággá a római katolikus egyházban és annak közösségében. Egy olyan erős hitrendszerrel rendelkező személyiségről beszélünk, aki tanításával és életútjával máig példakép. A szerepformálás közben tehát kikerülhetetlen volt számomra, hogy feltegyem a kérdést: mi a hit? Mitől ennyire őszinte, hiteles, amit mond? Hogyan tudja úgy közvetíteni a gondolatait a hívek felé, hogy az megkérdőjelezhetetlen? Fel sem merül bennünk, hallgatókban, hogy biztosan azt mondja-e, amit gondol. Mi a titok?

– És mire jutott ebben a kérdésben? 

– Arra, hogy Márton Áron önazonos ember volt. Amit mondott, azt abban a pillanatban és ott teljesen úgy gondolta, olyan erős volt a hite, hogy őszinteségét megkérdőjelezhetetlenné tette. Ezt színészként megteremteni nagyon érdekes és izgalmas feladat, hiszen annyira tiszta és őszinte minden, amit tesz, mond és gondol, hogy egy ezredmásodpercnyi bizonytalanságot sem enged meg a színész részéről. Ezek alapján egy nagyon összeszedett és lassú tempójú ember alakja körvonalazódott ki, aki mindig pontosan fogalmaz, gondolatai letisztultak, koncentráltak. A film alapkoncepciója is a püspök gondolataira, belső érzelmi világának a megmutatására épül, ezért sok a templomi prédikációs jelenet. Nagyon alaposan elemeztük, átbeszéltük a filmben elhangzó mondatokat, prédikációs beszédeket, erre egyrészt nekem, színésznek is szükségem volt, másrészt ezek azok a hangsúlyos részek, amelyek a produkció magvát adják. 

– A film műfaját és szövegét tekintve sem egy könnyű, kikapcsolódást ígérő alkotás, hiszen egy lassú, dokumentarista elemeket használó művészfilmről beszélünk, amelynek szövegkönyvét Poór István rendező írta Márton Áron ránk maradt gondolatai alapján.

– Valóban, ezt fontos kiemelni. Nem nagyjátékfilm. A szövege nehéz, tömény, éppen ezért meg kellett találnunk azt a beszédstílust, amely az átlagnál lassabb, tagoltabb, magyarázó jellegű, mégsem patetikus. Forgatás közben ennek az aránynak a megtalálása többször tett fel bennem kérdéseket. A filmen belül egyébként nagyon jól játszik a rendező a ritmussal: miközben Márton Áron templomi beszédeit egy lassabb, az apró rezdülésekre is érzékeny kameramozgás követi, ezt ellensúlyozva vált gyorsabb dinamikára a hétköznapibb jelenetekben. Dramaturgiai­lag sem a lineáris történetmesélést követi, hanem mozaikszerűen, egy-egy jelenetet kiragadva vált az életút különbözői szakaszai között.

– A korábban említett elem­ző munka mellett mi segített még a hiteles személyábrázolásban?

– Felkerestem azt a papot, akit gyermekkorom óta ismerek, és hosszan beszélgettünk az engem érdeklő hitbéli kérdésekről, de a papi hivatás hétköznapi, gyakorlati módjáról is. Aztán a rendezővel sokat dolgoztunk például azon, hogy különválasszuk a hívekhez beszélő püspök viselkedését, arckifejezését, testtartását a civil Márton Áronétól. A film kapcsán érdekes volt megtapasztalni, hogy a hivatás mennyire átszövi egy pap, püspök mindennapjait, és ahogyan telnek az évek, egyre vékonyabb a határ a civil ember és a szolgálatot teljesítő egyházi ember között. Egy ismerősömnek köszönhetően sikerült a magyarországi tévés archívumban lévő Márton Áronról készült felvételeket megszereznem, ezeket sokszor megnéztem és kerestem rajtuk valami sajátos külső vonást. Például a fejét mindig meghajlásra készen tartja, előre biccentve, amitől már-már olyan, mintha a nyaka tövében púpos lenne. De ami ennél többet segített és a lelki életéről is árulkodik, az a tekintete. Nagyon érdekes, mindig olyan a tekintete, mintha egyszerre lenne derűs és gondterhelt. 

– Úgy tudom, egy különleges reverendát viselt a forgatásokon.

– Ezzel kapcsolatosan van egy izgalmas élményem: Magyarzsákodon, egy kis faluban forgattunk, ahol egy régi szekrényből előkerült egy tizennyolc kilós, még posztóból készül reverenda, amiben aztán leforgattam az ottani jelenetet. Ott egyébként civilek statisztáltak a templomi jelenetekben.

– Hol voltak a forgatási helyszínek, a püspök gyermekkorának helyszínei megjelennek-e a filmben? 

– Jelképesen megjelennek az életéhez köthető helyszínek, archív felvételeket láthatunk például a csíksomlyói búcsúról, de a film nagyobb részét Marosvásárhely környékén lévő kastélyokban, templomokban, könyvtárban forgattuk. Budapesten, a Duna-parton is van egy fontos jelenetünk, de amint már mondtam, a film nem a püspök életútját követi végig, nem az volt a fontos, hogy kövessük annak helyszíneit, hanem a felnőtt, a világ dolgairól gondolkodó és véleményt formáló Márton Áron belső vívódásaira fekteti a hangsúlyt, olyan fontos kérdéseket boncolgatva, mint a politikához vagy az erdélyi magyarsághoz való viszonya. Visszatérve az eredeti kérdéshez: a csíksomlyói búcsúra való bevonulását például reprodukáltuk, tíz lovassal dolgoztunk együtt, drónokkal követtük le ezt a jelenetet.

– Bonyolult feladat volt?

– Hétévesen ültem utoljára lóháton… A jelenetben egy Napsugár nevű, szelíd lóra ültettek fel, amit aztán körbevettek a székely ruhába öltözött lányok és lóháton kísérő fiúk, így vonultunk egy hegyvidéki jelenetben, amikor a drónok hangjától megijedtek a lovak. Ott akkor, bevallom, azért féltem kicsit. 

– Milyen stábbal készült a produkció?

– Kis költségvetésű film ez, nem egy nagy stábot kell elképzelni, a vezető operatőr Palatinus Zsolt volt, a kreatív producer, rendezőasszisztens P. Soós Kata, de volt öltöztető, sminkes, gyártásvezető, asszisztens, hangtechnikus – több mint tíztagú stáb tehát. A forgatás is nagyon összeszedetten ment, az én jeleneteimet három hét alatt forgattuk le. 
 

Csíkszeredai premier
A Csíki Moziban július 6-án 19.30-tól mutatják be a Márton Áron Erdély püspöke című filmdrámát, a vetítést követően közönségtalálkozón osztja meg a filmmel és a forgatással kapcsolatos élményeit a főszereplő Pap Tibor, a vezető operatőr Palatinus Zsolt és a kreatív producer P. Soós Kata. A produkciót egyébként a szakmai fesztiválokon kívül elsőként Csíkszeredában mutatják be, a székelyföldi vetítésre magyarországi vendégeket is várnak.