Százhárom kántor érkezett a héten Csíksomlyóra, ahol az együtt gondolkodás, tapasztalatcsere mellett elmélkedés, ima és az Istenre figyelés jegyében gyűltek össze. Ilyés Zsolt plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Liturgikus és Egyházzenei Bizottság elnöke lapunk megkeresésére elmondta, harminckilenc éve kezdődött el a lelkigyakor­latos kántortovábbképző szervezése Hargita megyében, jövőre lenne a negyvenedik évforduló, ha a koronavírus-járvány miatt nem kellett volna elhalasztani alkalmakat.
Kiemelte, a kántortovábbképzőt kicsiben Udvarhely­széken szervezték meg először, később vált főegyház­megyei rendezvénnyé. Megjegyezte, hogy a képzés már a legelejétől a lelkiségre épült, így idén is mindennap volt közös szentmise, közös zsolozsma. De naponta volt elmélkedés is, az első nap mindenkinek lehetőséget biztosítottak a szentgyónás elvégzésére, sokan éltek is a lehetőséggel.

– A kántorok a szolgálatukat imádság keretében végzik, legyen az akár szentmise, akár temetés. Mindez persze szakmai szempontból is fontos, de nem szabad elfelejteni Isten jelenlétét

– szögezte le Ilyés Zsolt, aki szerint a szakmai tudás elmélyítése mellett gyakran felmerült a kántori szolgálat mibenléte, a közösségépítés is. A kántorok esténként és a szünetekben énekeltek, beszélgettek, megosztották egymással tapasztalataikat.

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Liturgikus és Egyházzenei Bizottság elnöke rá­mutatott, a több mint száz kántor közös éneke lé­lek­emelő és az értő füleknek, szíveknek meghatározó élmény volt. Kérdésünkre válaszolva kitért arra is, hogy amikor egy kántor imádkozva énekel, nemcsak előadásként, produkcióként tekint az éneklésre, amely során önmagát helyezi előtérbe, az eredmény, a hangzás teljesen más lesz.

– Az imádságos lelkületű ember éneke semmihez nem hasonlítható

– jegyezte meg.
Az idei lelkigyakorlatos kántortovábbképzőt Hargita Megye Tanácsa és a Gyulafehérvári Érsekség támogatta.