A politikai foglyok csíkszeredai emlékműve áldozatok nevével bővült. A kommunista rezsim meghurcoltjainak, mártírjainak március 9-i emléknapján 227 elítélt és kivégzett csíki nevét leplezték le. [caption id="attachment_45909" align="aligncenter" width="1000"] A megyéből származó áldozatok listája nem, csak a csíkiak fértek a kőtáblára Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] A politikai elítéltek csíkszeredai emlékművét a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezete kezdeményezésére még 2000-ben avatták fel. Nagy Ödön szobrászművész alkotása a múlt héten 17 kőtáblával bővült, amelyek Dóczy András szobrász csíksomlyói műhelyében készültek. Mint arról nemrég beszámoltunk, a háromnyelvű központi táblán kívül két-két tábla a csíki mártíroknak, a börtönviselt papoknak, a csíkszeredai börtönben meghurcolt nőknek és a rendszerváltást megért politikai foglyoknak, további nyolc tábla pedig a bizonyítottan politikai okokból meghurcolt csíkiaknak állít emléket. A névsort felkutató és összeállító Nagy Benedek történész – aki maga is megjárta az ország több börtönét és munkatáborát – elmondta: szerették volna, ha a megye meghurcoltjainak listáját véshették volna a kőtáblákba, de annyira sokan vannak, hogy csak a csíkiak fértek rájuk. – Régi álmunk teljesült. Bemutathatjuk azokat, akiket egy szörnyű korszakban elítéltek, meghurcoltak, nehéz börtönökbe, kényszermunkára küldtek – fogalmazott Kelemen Csongor börtönviselt politikai fogoly, megjegyezve, hogy talán nincs is olyan család a megyében, amely ne emlékezhetne valakire ezen az emléknapon. A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének elnöke, Szilágyi Árpád Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el, majd a politikai elítéltek lerántották a leplet a névsorról. Nagy Benedek egyenként bemutatta a kőtáblákat, majd újabb szavalat után Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntötte a „volt és leendő” politikai foglyokat. – Ma van egy virtuális világ is, ezért a munkát folytatni kell: legyen egy honlap, ahol az erre járók megismerhetik minden név mögött az embert, a sorsot. 1989 decemberében azt hittük, végre megszabadulunk a gonosztól. Az utóbbi évek fejleményei bebizonyították, hogy nem így van: a kommunizmusnak vége lett, de az embertelen rendszer most is itt van – fogalmazott a polgármester. Rámutatott: a meghurcolt családok titokban élték meg a meghurcoltatásukat, és ma sokan szeretnék, ha a székelységünket is csak a családban élnénk meg. – Pontosan ezért fontos eme hely, mert bárki láthatja, hogy milyen sok székely szenvedett mártírhalált. Mától többet tudunk, és ezáltal többek vagyunk. Kötelességünk tenni azért, hogy a mártíromságuk ne legyen hiábavaló – mondta a polgármester. Darvas-Kozma József esperes-plébános szerint az emlékműnek felkiáltójelnek kell lennie, amely jelzi, hogy nem tehetik velünk azt, amit akarnak. Solymosi Alpár unitárius lelkész Csiha Kálmán életrajzi könyvére utalva elmondta: a rácsok ma is a földből nőnek, a gonoszságból törnek elő, de nekünk az égből jövő fény felé kell fordítanunk az arcunkat. Az ünnepi beszédeket követően a két pap megáldotta az emlékművet, majd koszorúzással ért véget a megemlékezés. Kovács Hont Imre