Közös térség eltérő prioritásokkal
Új együttműködési modellek Székelyföld jövőjéért címmel tartottak panelbeszélgetést a székelyföldi nagyvárosok polgármesterei a 35. Tusványoson. A Tamási Áron Székelyföldi Agro-Kultúra Sátorban rendezett fórumon a városok jövőjéről, az együttműködés lehetőségeiről, valamint a város és vidék kapcsolatáról osztották meg tapasztalataikat.
A Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke által moderált beszélgetésen Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy, Soós Zoltán, Marosvásárhely, Korodi Attila, Csíkszereda és Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere vett részt.
A személyes hangvételű bevezető kérdések után a moderátor arról kérdezte a polgármestereket, mire fordítanának korlátlan anyagi forrást. Soós Zoltán szerint Marosvásárhely ma is a hatvanas-hetvenes évek iparosítása és az elmaradt városfejlesztés következményeit viseli: parkolóhiánnyal, közlekedési gondokkal és hiányos infrastruktúrával küzd. Rámutatott: jelenleg mintegy ötven beruházás zajlik a városban, köztük iskolafelújítások, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy igyekeznek kihasználni a 2030-ig elérhető uniós fejlesztési lehetőségeket.
Antal Árpád a lakások építésére költené a korlátlan anyagi forrást, mert szerinte a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének ez az egyik kulcsa, emellett a munkahelyteremtést is kulcsfontosságúnak tartja. Korodi Attila úgy vélte, Csíkszereda jövője a gazdaságfejlesztésen múlik. A 34 ezres város egy mintegy 80 ezres csíki közösség központja, ezért az ipar fejlesztése a munkahelyteremtés mellett a lakhatást, az oktatást és a kultúrát is erősítené. Szakács-Paál István szerint Székelyudvarhely számára a legfontosabb egy olyan autópálya-kapcsolat lenne, amely bekapcsolná a várost az ország gazdasági vérkeringésébe.
A panelbeszélgetésen arról is kérdezték a polgármestereket, hogy versenyeznek-e egymással a székelyföldi városok, vagy inkább együttműködnek. Korodi Attila szerint a településeknek nem ugyanazokat a szolgáltatásokat kellene egymás után lemásolniuk, hanem saját erősségeikre építve kellene kiegészíteniük egymást. Soós Zoltán úgy fogalmazott, kevés a közös fejlesztési platform, ugyanakkor a tapasztalatcsere sokat segít, a verseny pedig inkább ösztönző, mint hátráltató tényező. Antal Árpád szerint a verseny természetes, de a székelyföldi városok közötti távolság sok esetben korlátozza az együttműködést, ezért ma még szinte minden város kénytelen ugyanazokat a szolgáltatásokat kiépíteni. Szakács-Paál István szerint Székelyudvarhely több fejlesztési lehetőségből kimaradt az elmúlt években, ugyanakkor ha Székelyföld egésze fejlődik, abból minden város nyer.
A városok és a környező települések kapcsolatáról szólva Korodi Attila hangsúlyozta: Csíkszereda önmagában nem létezhet. A közösségi közlekedés, az ivóvíz-szolgáltatás és a turisztikai együttműködések mellett a térség 82 borvízforrását összekapcsoló programot is kiemelte. Soós Zoltán rámutatott: Marosvásárhely naponta mintegy 190 ezer embert szolgál ki, miközben a város lakossága nem éri el a 120 ezret, ezért kiemelten fontosnak tartja a metropoliszövezet és a közlekedési kapcsolatok fejlesztését. Antal Árpád szerint Sepsiszentgyörgynek szolidárisnak kell lennie a környező községekkel, ezért a város jelentős összegeket fordít a közösségi közlekedésre és a közműszolgáltatások fejlesztésére. Szakács-Paál István hozzátette: Székelyudvarhely is térségben gondolkodik, ugyanakkor a mobilitás fejlesztésében még jelentős lemaradást kell ledolgozni.


