Nem pusztán a munkaerőhiány miatt vesz részt kevés kivitelező az uniós és kormányzati forrásokból finanszírozott közbeszerzési eljárásokon: jelentős szerepet játszik ebben az elmúlt két-három évben bekövetkezett általános drágulás. Az építőipari cégek költségei csaknem egyharmadával nőttek, és a megvalósíthatósági tanulmányokban feltüntetett árak tarthatatlanná válnak, mire meghirdetik a közbeszerzési eljárást. [caption id="attachment_84317" align="aligncenter" width="1000"] Nem úgy, mint régen, de folyik az építkezés. A munkaerőhiány csak az egyik nagy probléma Fotó: Archív[/caption] A vidéki önkormányzatok vezetőivel való évértékelő beszélgetések során lapunk munkatársai lépten-nyomon azzal az általánosnak mondható panaszzal találkoznak, hogy hiába írnak ki közbeszerzési eljárást a településvezetők uniós vagy akár kormányzati forrásokból finanszírozott beruházásokra, egyszerűen nem találnak kivitelezőt. Sokszor második vagy harmadik nekifutásra is kudarccal végződik egy-egy licit. A polgármesterek gyakran panaszkodnak az általános munkaerőhiányra, a lapunk által megkérdezett iparági szakértők szerint azonban nem csak a valóban létező munkaerőhiány a bajok forrása. Bürokrácia és a piaci realitások Vigh Ádám, a Tectum Com­pany Rt. építőipari cég ügyvezetője kérdésünkre elmondta: a munkaerőhiány évek óta probléma, mert sokan dolgoznak Nyugat-Európában, ahol szükség van a kelet-európai munkaerőre. Hozzáfűzte: amióta nálunk is működnek a fapados légi járatok, azóta sem anyagilag, sem pedig idő szempontjából nem kerül sokba elmenni külföldre és aztán hazajönni. Egy külföldön ledolgozott hónap után egy „ügyes embernek” megmarad tisztán 1000 eurója. Kérdésünkre elmondta: évek óta folyamatosan próbálták emelni itthon is a béreket, de nem tudtak lépést tartani a munkavállalói igényekkel. A kormány ágazati minimálbér-emeléséről kérdésünkre úgy fogalmazott: ha nem az építőiparban dolgozna, akkor azt mondaná, hogy nem korrekt intézkedés. Ettől függetlenül az a tapasztalata, hogy akad olyan munkavállaló, aki hajlandó a havi 500 euróért inkább itthon maradni, mint elmenni Nyugatra dolgozni a kétszer annyi tiszta jövedelemért. Vigh Ádám ugyanakkor úgy fogalmazott: eufemizmus az az állítás, hogy kevés lenne itthon a kivitelező cég, és ezért nem jelentkeznek kellő számban a közbeszerzési eljárásokon. – Amikor adott munkát mélyen áron alul hirdetnek meg, akkor nem az a gond, hogy nincs elég vállalkozó, hanem az, hogy rossz a közbeszerzés. Olyan kiírások jelennek meg, amelyeknek a hatástanulmányaik ezelőtt egy-két vagy akár három évvel készültek el, és időközben az építőanyag-árak meg látványosan nőttek – mutatott rá a jelenségre a szakértő. Hozzáfűzte: nemcsak építőipari, hanem általános áremelkedésről beszélhetünk, és nemcsak a bérek, hanem a piaci árak is nőttek. Ennek következtében amíg egy beruházás eljut odáig, hogy kiírják a közbeszerzési eljárást, addig egyszerűen elavul a hatástanulmánya, amelyre a beruházás költségvetését alapozzák. Ráadásul előfordul, hogy az önkormányzatok másodjára és harmadjára is szinte változatlan formában írják ki a közbeszerzést. A Hargita megyei építőipari cégek is inkább a nagyobb városokban dolgoznak: Bukarestben, Nagyváradon, Temesváron vagy éppen Kolozsváron. A kisebb önkormányzatoknak hatványozottan nehezebb Korodi Szabolcs építész, a Vallum Kft. vezetője is megerősítette lapunknak: ők is azt tapasztalták, hogy elsősorban azoknál a beruházásoknál akadnak gondok, amelyeknek a megvalósíthatósági tanulmányát két-három évvel korábban készítették el. Ez különösen az uniós és a kormányzati forrásokból finanszírozott beruházásokat érinti, amelyek a bürokratikus eljárások miatt több évig elhúzódnak. Ezekben a tanulmányokban nem szerepel, hogy 2016-hoz képest mintegy 30 százalékkal nőttek az árak: a munkaerő-költségek és a nyersanyagárak egyaránt. A kivitelezők pedig a régi árak mellett nem hajlandóak elvállalni a munkákat. Ilyen esetekben az a megoldás, hogy újra kell becsülni a beruházás várható költségeit. A kisebb önkormányzatoknak azonban ez gondot okoz, mert az új értékbecslést már nem tudják elszámolni, önerőből kell finanszírozniuk. Egyelőre sem az uniós, sem a kormányzati támogatási rendszer nem számol a piacon időközben megtörtént változásokkal, ezért nem hajlandóak finanszírozni az így keletkező többletköltségeket. Egy nagyobb városnak sokkal könnyebb előteremtenie az önrészt. Az építőipari cégek is nagy kockázatot vállalnak, többnyire számolnak az időközben bekövetkező drágulásokkal. A legtöbben a munka elkezdésétől a munka befejezéséig beleszámolnak a költségekbe 5 százaléknyi béremelést és nyersanyagdrágulást, de az elmúlt két és fél évben bekövetkező ugrásszerű áremelkedések számukra is soknak bizonyulnak – mutatott rá az építész. Kiss Előd-Gergely