A könyv a születéstől a halálig mutatja be elődeink életét, melyet meseszerűen osztott meg a jelenlévőkkel az író.

Sándor Edit csíkszent­do­mo­kosi könyvtáros több évi munkája elevenedik meg a „Korán virjadt, későn setétedett” című kötetben, idős emberekkel felvett beszélgetéseit és korabeli fotókat dolgoz fel az írásában.
– Akkor is, manapság is az asszonyok vállán volt a nagyobb teher, az emberek egyformán szegények voltak, egymást segítették, a közösség építette fel a család házát. A házak sokszor egy szobából és konyhából álltak, s egymás mellett éltek a generációk, a szülők, fiatal házasok s gyermekek. Szerencsés volt az a leány, aki olyan helyre tudott férjhez menni, ahol a legénynek előzőleg új házat építettek. Minden falurészen volt egy bábasszony, aki a gyermekek születésénél segédkezett, a születésnek, akkor nem dátuma, hanem ideje volt, születtek a gyermekek pityókaásáskor, sarjúkaszáláskor, pityókaültetéskor. Az élelmet és a ruházatot is maguk állították elő az asszonyok, korán keltek s a gyerekek lefektetése után szőttek a tűzhely fényénél – kezdte a mesélést Sándor Edit. Beszélt még a gyermekek fegyelmezéséről, az iskolába járásról, a családi életről, a betegségek gyógyításáról, arról, hogy a nagyobb gyermekek szolgálni mentek, bálokról, szeretőzésről, házasodásról, de azokról az időkről is, amikor háború idején az emberek az erdőbe bújtak el, hogy túléljék a sok borzalmat.
Kérdésünkre, hogy honnan jött az ötlet, hogy régi történetekkel foglalkozzon a könyvtáros elmondta, 2009-ben a Márton Áron Múzeum létrehozásakor kérték fel arra, hogy fényképeket gyűjtsön. Kifejtette, nagyon sok szép korabeli fénykép összegyűlt 1960-ig, de kibővítette a gyűjtést régi iratokkal, hozománylevelekkel, iskolai bizonyítványokkal, végrendeletekkel, s ezekből készített egy múltidéző kiállítást is. Később egy pályázat kapcsán kezdte el felvenni a beszélgetéseit idős emberekkel, s előadásokat tartott, hogy a tőlük hallottakat másokkal is megossza.
– Egy ilyen előadás végén kérdezték meg tőlem, hogy az elhangzottak nincsenek-e valahová leírva, s én azt feleltem, hogy nincsenek, de le lesznek. 2021 januárjába kezdtem leírni a történeteket, majd októberben nyomtatásra is kerültek – emlékezett vissza a felcsíki könyvtáros. Hozzátette: ha megismerjük őseink sorsát, nehezebb, munkásabb életet, megváltozik az élethez való hozzáállásunk. Mint mondta, egy 70 perces előadásuk is van „Korán virjadt, későn setétedett” címmel, amit kérésre bárhol szívesen előadnak, a színpadi mű az akkori népdalok, táncok, jelentek által mutatja be elődeink életét a születéstől a halálig a könyv alapján.

A Tivai Kultúrkör rendezvényét egyébként Hargita Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány és a csíkszentmártoni Aklos közbirtokosság támogatta.