Az 1956-os magyarországi forradalom kitörésének hatvanéves jubileumi évfordulóját négynapos megemlékező rendez­vénysorozattal ünnepelte Csík­szereda. A köztéri megemlékezések mellett filmvetítések és a csíki ’56-osok rendhagyó történelemórája is a bátraknak kijáró tisztelet és a szabadságunk józan megbecsülésének üzenetét hirdette. Színvonalas ünnepségsorozattal készült a forradalom 60 éves évfordulójára Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, illetve az 56-os Bajtársi Társaság. Csütörtök este tablókiállítással és filmvetítéssel kezdődött a megemlékezések sora, pénteken pedig a Kalász ne­gye­di temető előtti kopjafánál folytatódott ünnepi beszédekkel és koszorúzással. A felelősség fontosságát hangsúlyozták A Kalász negyedi temető előtti kopjafánál pénteken gyűltek össze az 56-os Bajtársi Társaság tagjai, politikusok, iskolák képviselői és emlékezők. Az összegyűlteket idén is Kelemen Csongor köszöntötte, aki a fiatalok jelenléte és az elmúlt hónap hírei alapján kijelentette: akkora kezd lenni az érdeklődés az ’56-os szabadságharc iránt, hogy azt letagadni nem lehet. Hozzátette, egyetlen bánata van: miközben az ünneplők, emlékezők száma egyre nő, az ’56-osok száma csökken, majd Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta. Füleki Zoltán alpolgármester szerint 1956 különlegessége abban áll, hogy akkor hirtelen a jelent maga alá temette a jövő, a mánál fontosabb lett a holnap. – Túlzás nélkül kimondhatjuk, aligha van a közelmúltnak olyan darabja, amit annyira áthatott volna a felelősség tudata, mint 1956 eseményeit. Ezt az örökséget hagyta ránk 1956, soha ne higgyük el azt, hogy van következmények nélküli világ, soha ne adjuk meg magunkat annak a nyomasztó élménynek, hogy csak az örök jelen létezik – fogalmazott Füleki. Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnöke a megtorlást elevenítette fel, hogy a Székelyföldön működő Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének közel 80 tagja ellen súlyos ítéletet hozott a hatalom. – Ezt kellett tenniük, és ezt kell tegyük mi is, mert ezt tesz minket emberré, magyarrá – fogalmazott Tőke Ervin. Ugyanakkor kiemelte, a magyar történelemben 1956 az egyedüli harc, amelyet nem választott vagy kinevezett vezetők irányítottak: a pesti srácok érezték a pillanat fontosságát, társakat kerestek, és cselekedtek, ha csak egy kis időre is, de kitették a szovjetek szűrét Budapestről, és sebet ejtettek az akkor létező egyik legnagyobb világhatalmon. Kivívták rövid távon a győzelmet, középtávon az enyhülést, hosszú távon a szabadságot. Mindezek tükrében pedig arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne bújjanak ki a felelősség alól, keressenek egymásban társakat küzdelmükben, és legyenek éberek a magyar hajnalon. Az ünnepi beszédek után a történelmi egyházak képviselői, Darvas kozma József és Szatmári Ingrid mondott áldást, a megemlékezés a koszorúk elhelyezésével, majd a székely himnusz eléneklésével ért véget. Az ünnepségen közreműködött a Művészeti Népiskola és a Nagy István Művészeti Líceum tanáraiból álló zenekar. A Kalász negyedi megemlékezés után az ’56-osok Csobotfalván, majd Csíkcsomortánban emlékeztek Tamás Imrére és Tamás Dezsőre, illetve Orbán Istvánra, a Szoboszlay-per áldozataira. [caption id="attachment_38115" align="aligncenter" width="1400"] Csíki ötvenhatosok megemlékezése. Ritkuló sorok[/caption] Megszólítani a jelen és a jövő nemzedékét Szombaton sötétedés után folytatódtak a megemlékező események. A Sapientia – EMTE-től több száz ünneplő vonult a fáklyás menettel az 1956 téren álló Gloria Victis-emlékműhöz, ahol elhangzottak az ünnepi beszédek. Az angyalt ábrázoló szoboralak előtt a himnuszokat követően Kelemen Csongor ismét elszavalta Márai versét, majd Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólalt fel. Sokak ma sem tudják, hová van a nagyapjuk eltemetve, és ezek az emberek gyermekkorukban sosem meséltek a játszótársaknak sem a nagyszüleik olykor halálba vezető meghurcolásáról – vezette fel beszédét a polgármester. – Akkor ők nem beszélhettek, de nekünk ma beszélni lehet és beszélnünk kell! Nem könnyű, de ez a feladatunk. A meghurcoltak lelke itt van és itt marad, de csak addig, amíg mi itt leszünk, érezzük és ápoljuk ezt az érzést – fogalmazott Ráduly. Az ’56-os eseményeket követően meghurcolt Nagy Benedek történelemtanár szerint a magyarságnak minden évszázadban meg kell váltania magát egy forradalommal. – Miért csak a levert forradalmainkat ünnepeljük, miért ragaszkodunk ennyire a tragédiáinkhoz? – fordult kérdéssel a megemlékezőkhöz, majd történelmünk dicsőséges pillanataiból sorolt példákat a pozsonyi és nándorfehérvári csatát, Buda törökök alóli felszabadítását és a kiegyezést említve. – Nem lehet, hogy ez kontraproduktív? Erre ma nem kell válaszolnunk, mert ma ünneplünk: annyi vész után még megvagyunk népként, nemzetként. Zsigmond Barna Pál főkonzul a hazugsággal való szembeszállást nevezte meg 1956 alapgondolataként, ugyanakkor hangsúlyozta: megtanulhattuk, hogy csak magunkra számíthatunk. – A szabadság legnagyobb ajándéka, hogy saját sorsunkat irányíthatjuk. Ma a kifinomult megtévesztés korát éljük, amit az igazság elhallgatása, a beletörődés jellemez. Ha nem sikerül megszólítanunk a jelen és a jövő nemzedékét, akkor ma hiába emlékezünk – intett a főkonzul. – Újra és újra ki kell állnunk a szimbólumainkért, a jogainkért, emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. A győzelem a mi időnkben teljesedhet be, de csak akkor, ha akarjuk – zárta beszédét Zsigmond Barna Pál. Tánczos Barna szenátor az igazságszolgáltatás ma is képlékeny mivoltára hívta fel a figyelmet, sorolva olyan közéleti szereplőket, akiket álláspontja szerint jogtalanul hurcolnak meg. Darvas-Kozma József római katolikus címzetes esperes hangsúlyozta: ma a pénzuralom ellen kell megvívnunk a szabadságharcunkat. Szatmári Szilárd református lelkész a haza-, a nemzet- és az igazságszeretet lángjának átadására buzdította az egybegyűlteket. [caption id="attachment_38114" align="aligncenter" width="1400"] Számos fiatal vett részt az emlékünnepségen. Lángvivők[/caption] „Kiegészítik” jövőre a politikai foglyok emlékművét Tegnap a Petőfi Kávézóban csíki ’56-osokkal találkozhattak azok, akik ellátogattak a Ferencz-Salamon Alpár moderálásában tartott „rendhagyó történelemórára”. Nagy Benedek, Kelemen Csongor és Vorzsák János volt politikai foglyok a gyermekkorukról, a meghurcoltatásuk „fő bűnéről” és a szabadságról meséltek, közel hozva azt a kort, amelyet a kommunizmus bukása után felcseperedett generációk már meg sem érthetnek. Kelemen Csongor szerint ők a prizma másik oldaláról látják a szabadságot. Vorzsák Jánost 15 éves korában írt versek miatt ítélték el, azért, hogy „féljenek azok, akik otthon maradtak”. Nagy Benedektől ugyanakkor megtudhattuk: Csíknak 227 börtönviseltje van, akiket politikai foglyokként küldtek munkatáborokba, börtönökbe. Közülük 22-en mártírhalált haltak. – Már készülnek azok a kőla­pok, amelyeket a volt politikai foglyok emlékműve köré helyezünk, és amelyen mind a 227 elítélt neve ott lesz – közölte a történelemtanár, hozzátéve, hogy reményeik szerint a politikai elítéltek emléknapján, március 9-én már olvashatók lesznek a nevek. Az ünnepségsorozat tegnap este filmvetítéssel zárult. Háromszéki Eszter Kovács Hont Imre