Egyre romlik a lázárfalvi volt görögkatolikus kápolna állapota, ám felújításához a szükséges engedélyek nélkül nem lehet hozzálátni. Az épület három éve a római katolikus egyház tulajdona, amely a renoválást követően szeretné kápolnaként használni, ehhez pedig elbontaná a szentélyfalat, amely a szakértők szerint utólagos beépítésű. [caption id="attachment_37141" align="aligncenter" width="1400"] Elhanyagolt templombelső az ikonosztáz falának maradványaival Fotó: László Róbert[/caption] Hónapok óta folyik a huzavona a lázárfalvi volt görögkatolikus kápolna felújításának engedélyeztetése körül: a csíkszeredai Kontur Kft. elkészítette az átalakítási terveket, ám a szükséges engedélyt a Hargita Megyei Műemlékvédelmi Hivataltól nem kapták meg. A felújításra vonatkozó elképzelés ugyanis magában foglalja a szentélyfal lebontását, a hivatal viszont a jellegzetes templombeosztás és egyben az ikonosztáz megtartását tartaná jónak. A tulajdonosok álláspontja A lázárfalvi kápolnát – amelyről évtizedekkel ezelőtt sok vita folyt, és amelyet az ortodox egyház is magáénak szeretett volna tudni – 2013. június 17-én vehette birtokba a római katolikus egyház, ugyanis a kápolna tulajdonjogáért cserébe a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség a görög katolikus egyháznak adta a Szeben megyei Nagyapold római katolikus templomát – tájékoztatott Potyó Ferenc általános érseki helynök. A csere nem volt feltételekhez kötve, az átadott ingatlant a nagyapoldi görög katolikusok használják. – Most, hogy tisztázódott a tulajdonjog, felelősek vagyunk az épületért – fejtette ki Bálint Gábor, a lázárfalvi egyház község gondnoka. – Fel kellene javítanunk és funkcionalitást adnunk neki. Szégyenszemre ilyen leromlott állapotban nem maradhat. Egy kis kápolnát szeretnénk berendezni, s hétköznapokon a miséket, a vecsernyéket abban lehetne tartani. Mi nem szeretnénk semmiféle egyházak közötti viszályt, de úgy tudjuk, és a kutatások is azt mutatták, hogy az a bizonyos szentélyfal utólag lett építve, nem egyidős a kápolnával, nincs alapja sem, tönkre is van menve. Le kellene bontanunk, s nem szeretnénk visszaépíteni. Hogy tegyünk egy katolikus oltárt egy más szertartású szentély elé? Akár múzeumocska is lehet, vagy hittanterem ez a volt kápolna… de nem tudom, a telet kibírja-e, annyira rossz állapotban van a tető. Ha beszakad, minket fognak hibáztatni. Az egyházközség elkészíttette az átalakítási terveket, de műemlékes engedély nélkül nem tud pályázatot benyújtani. Márpedig pályázniuk kellene, mert önerőből nem tudják az épületet tatarozni. A mintegy hatszáz fős egyházközség négyszáz aktív hívének négy épületet kell fenntartania: Lázárfalván a templomot és a kápolnát, a Szent Anna-tói kápolnát, valamint Kápolnamezőben egy nyitott, zsindellyel födött oltárt. – Nem tudom elhinni, hogy ott, ahol a szász erődtemplomokat más felekezetek vették birtokukba, nem eszközöltek volna átalakítást – vélekedett Bálint Gábor. – Sehol nincs probléma, csak ezzel a kicsi, 10 x 4 méteres kápolnával vagyunk elakadva? A cserébe adott kápolnának vajon nem építettek szentélyt? Azt sem hiszem. Mi nem szeretnénk, hogy vallások, egyházak között bármiféle vita legyen. Jóindulattal átadták, és jóindulattal szeretnénk a helyzetet mi is kezelni. – Minden templomon történtek átalakítások az idők során – fejtegette Szántó László kozmási polgármester, aki Lázárfalva csúnya színfoltjának tartja az évtizedek óta felhagyott kápolnát. – Mindig a kornak megfelelően gondolkodtak a templomok gazdái. S főként, hogy ez a szentélyfal nem is az eredeti épület része, megoldás kellene szülessen a helyzetre. A római katolikus vallásban mások a liturgiai eszközök, mások a kellékek, a berendezés. Azt kellene figyelembe venni, hogy most a katolikus egyház a tulajdonos, és nincs is más felekezetű ember a faluban. Egy műemlék előbb-utóbb összedől, ha nincs gazdája – jobb lenne, ha ehelyett megmaradna az utókornak…. A hatóság véleménye – A Hargita megyei műemléklistán ez a kápolna görögkatolikus kápolnaként szerepel – közölte Bakos László, a Hargita Megyei Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Igazgatóság vezetője –, és úgy véljük, hogy a műemlék a szentélyfallal együtt műemlék. Ettől eltekintve, mi csak az engedélyeket kibocsátó szerv vagyunk, a döntést nem mi hozzuk meg, hanem a szakemberekből álló, megyeközi bizottság, Brassóban. Ennek a bizottságnak régész, tervező, építész, néprajzkutató tagjai vannak három megyéből, és ez a bizottság utasította el a szentélyfal lebontását is magában foglaló tervet. Miután a brassói műemlékes bizottság kétszer elutasította, a kápolna tulajdonosai megfellebbezték a döntést, s ezt az országos hatósághoz juttatták el. A Művelődési Minisztérium Örökségvédelmi Igazgatósága néhány nappal ezelőtt válaszolt a beadványra. E szerint az átalakításra vonatkozó dokumentációt elemezte az Országos Műemlékvédelmi Bizottság, és arra a következtetésre jutott, hogy részletesebb történelmi tanulmányra és a beavatkozás alaposabb indoklására van szükség. – Amit a minisztérium dönt, ahhoz fogunk alkalmazkodni – tette hozzá Bakos László. – Az a tapasztalatunk, hogy az országos bizottság általában elfogadja a brassói regionális bizottság döntését, de az is előfordulhat, hogy nem. Senki nem egyedül dönt. Én úgy tudom, hogy valamiféle múzeum kialakítása szerepel a dokumentációban, mert ha más funkciót adtak volna neki, akkor lehet, hogy belement volna a bizottság, hogy bontsák le az ikonosztázt. – Az a kápolna egy balázsfalvi görögkatolikus sematizmus szerint a 19. század elején épült görög­ka­tolikusoknak, mégpedig a Lázár­falvára betelepített román jobbágyok számára – közölte Tövissi Zsolt építész, műemlékes szakember. Feltételezhető, hogy annak rendje és módja szerint fából készült az ikonosztáza. Miután a lázárfalvi román jobbágyok elmagyarosodtak, és római katolikus hitre tértek, ezt az istenházát elhagyták. Később, amikor ortodox kézre került kaphatta azt a meglehetősen színvonaltalan és atipikus szentélyrekesztő falat. Ennek a beavatkozásnak leginkább egyediség-, kuriózumértéke van, de használati, esztétikai nincs, amúgy, nem mellékesen a diadalívszerkezet rongálásával hozták létre: az északi pillért roncsolták építésekor. Úgy gondolom, mindenképpen kuriózumnak számít a római katolikus Csíkban az ilyen történet, és ha erre adna valamit jelenlegi tulajdonosa, akkor visszaépülhetne az eredeti fa ikonosztáz – megbízható analógiák alapján, kevésbé ez a szóban forgó, kétes értékű műelem... Az épület múltjáról Ladó Ágota művészettörténész adatai szerint a kápolna építésének idejére vonatkozóan több feltételezés is létezik. „Egyes írott források, valamint helyszíni megfigyelések alapján nem kizárt, hogy az épület a 17. század közepe táján római katolikus kápolnának épült, és ezt alakították át később a görögkatolikus hitgyakorlat követelményeinek megfelelően. János Pál megállapítása alapján a templom 1742-ben, görögkatolikus egyházi források szerint azonban 1819-ben épült. Akár egy meglévő római katolikus kápolna átalakításáról, akár új építkezésről legyen is szó, bizonyosnak tűnik, hogy a görögkatolikus templom létrejötte a román jobbágyok betelepítésével áll összefüggésben. Szőcs János szerint Lázárfalván a 18. században olyan méreteket öltött a földesúri telepítés, hogy a falu a környék görög katolikusainak vallási központjává vált. A lázárfalvi görögkatolikusok idővel mind áttértek a római katolikus hitre, egykori templomuk így kiüresedett, elhagyatottá vált.” – A 2000-es évek elején a helybeli közösség meg akarta menteni az enyészettől – idézte fel Hajdu Gábor nyugalmazott ügyvéd, volt szenátor –, és meg akarta javítani a kápolnát. Nem akartak belőle kereskedelmi egységet csinálni, sem semmi effélét, de úgy érezték, hogy történelmi hagyományból eredő kötelezettségük a rendbetétel. Akkor felhördült az ortodox egyház, hogy ahhoz ne nyúljanak, mert ortodox templom. Mi felvettük a kapcsolatot a görögkatolikus illetékesekkel, de meglepő módon vonakodással viszonyultak a dologhoz. Hosszas és bonyolult peres eljárás kezdődött, de végül az ortodoxia és az igazságügy együttműködése, és nem utolsósorban a görögkatolikusok kettős magatartása miatt ott maradt a templom, ahogy volt és az enyészet marcangolja azóta is. Azt is mondhatnánk, hogy három bába között vesz el a gyermek… Daczó Katalin