Hagyományok felelevenítése jövőbe tekintéssel
Népi muzsikaszóra dolgoztak a polgármesteri hivatal munkatársai, a hivatal előtt nem autók parkoltak, hanem táncegyüttesek ropták, a piactéren szólt a kovácsüllő és gyermekek mókáztak. Ez nem holmi április elsejei tréfa, hanem augusztus utolsó hétvégéjén szervezett csíkszentdomokosi Folkmaraton egy-egy mozzanata. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és partnerei szervezte rendezvényen jártunk.
Akárcsak a mesében: csaknem három éjjel, három nap mulattak csütörtökszombatig Csíkszentdomokoson a helyiek és meghívott vendégeik, azaz 25 néptánccsoport tagjai az első alkalommal és hagyományteremtő szándékkel szervezett Folkmaratonon. Az Erdélyi Hagyományok Háza és partnerei rendezvényén a talpalávalót tíz táncházzenekar biztosította.
A rendezvény ötlete korábbi, ám úgy tűnik, mostanra érett be. A Folkmaraton magába foglalja a folyamatos néptáncot, népzenét. Az volt a célunk, hogy legalább 24 órás folyamatos tánc legyen. Semmiképpen nem rekordkísérletről van szó, tulajdonképpen jó sokáig tartó, nagy táncházról. Azt szerettük volna, hogy minél több néptánccsoport színpadra léphessen és minél több erdélyi néptánczenekar bemutatkozhasson. Ez sikerült is
– közölte a Hargita Népe érdeklődésére Demeter Arnold, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kulturális szervezője.
A Folkmaratonon nemcsak csujogatásoktól, csizmaszárcsapkodástól voltak hangosak Csíkszentdomokos utcái. Míg a település egyes részein csattogott a szövőszék, az úgynevezett osztováta, illetve a kovácsüllő, kopogtattak a fafaragók, alaposan tevékenykedtek a bőrdíszművesek, nemezelők és a fazekasok, addig más helyeken népdalt oktattak, a szorgoskodó asszonyok kemencét hevítettek, és kenyeret dagasztottak vagy kürtőskalácsot sütöttek. A rendezvényen a kászoni néptánccsoportok egyike is ropta a táncot.
A néptáncosoknak ajánlott részt venni az ilyen rendezvényeken. Számunkra megtiszteltetés, hogy meghívtak és eljöhettünk. Az elmúlt másfél nap maga volt a csoda. Néptánc néptáncot ért, régi ismerősökkel találkoztunk, új ismeretségeket kötöttünk és együtt táncoltunk. Mi hajnali öt óráig táncoltunk, nagyon rövidet aludtunk, ismét táncoltunk, mindezt nagyon jó hangulatban tettük, és most is jó a kedvünk
– mondta Tima Mária-Magdolna, a kászoni néptánccsoportok egyik vezetője.
Karda Róbertet, Csíkszentdomokos polgármesterét arról kérdeztem, az adja-e a rendezvény megszervezésének apropóját, hogy községükben élőbbek a hagyományok, népszokások, mint más csíki településeken. Azt válaszolta, Orbán Balázs Csíkszentdomokos leírásában úgy fogalmaz, a településük a legnagyobb és a legszegényebb Felcsíkon, ezért is élőbbek a hagyományok. Napjainkban persze már jómódú község Csíkszentdomokos, és a községvezető szerint az élő hagyományok, népszokások a folyamatosan a közösségért tevékenykedő helyieknek köszönhetők.
Azt tapasztaltuk, a koronavírus-járvány az emberi kapcsolatokat is meggyengítette. A jövőben az ilyen és ehhez hasonló rendezvények megszervezéséhez még inkább ragaszkodunk, hiszen meg szeretnénk erősíteni a kapcsolatainkat nemcsak a szomszédokkal, hanem a szomszéd települések lakóival, mindazokkal, akik szeretik a népzenét, a néptáncot, akik ragaszkodnak a gyökereikhez, az elődeink kultúrájához. Abban bízunk, a rendezvényünk kinövi magát, és amelynek üzenete távolabbra is elhallatszik: minden székely húzza ki magát!
– mutatott rá a felcsíki település elöljárója.
Népzenés, néptáncos piros-feketés ünnepek Székelyföld-szerte a következő hetekben is lesznek, így adott a lehetőség a Folkmaraton üzenetének meghallgatására és megfogadására.