A 80 éves Gaál András festőművészt ünnepelték tisztelői, barátai, volt tanítványai, pályatársai szombat este Csíkszeredában, a Mikó-várban berendezett életmű-kiállítás megnyitóünnepségén. Ez alkalommal mutatták be a tárlat katalógusát is, amelyben terjedelmes életútinterjú olvasható az ünnepelt művésszel. [caption id="attachment_24962" align="aligncenter" width="620"] Gaál András beszél festményeiről a kiállításmegnyitó másnapján tartott rendhagyó tárlatvezetésen. Belső képek Fotó: László Róbert[/caption] Szűknek bizonyult a Csíki Székely Múzeumnak otthont adó Mikó-vár emeleti Bástya-terme a Gaál András festőművész ünneplésére összegyűlt művészetkedvelők, volt tanítványok, barátok és ismerősök, fiatal és idősebb képzőművészek, a szülőfaluból, Ditróból, a megyéből és a szomszédos Háromszékről, no meg Maros megyéből idesereglett sokaság számára, sokan a szomszédos teremből, az előtérből hallgathattak bele a méltatószövegekbe, halhatták a művész meghatódott köszönőszavait. A 80. életévébe lépő festőművészt verssel köszöntötte Pap Tibor színművész, majd Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója idézte fel a kiállítás előzményeit, mondván, hogy Gaál András egyéni tárlatát csupán két alkalommal látta vendégül az intézmény: 1964-ben és 30 évvel ezelőtt, a művész 50 születésnapján. Jelen kiállításon 108 munka tekinthető meg, s mint a szónok hangsúlyozta: ezeket még maga a művész sem látta így együtt. Antal Attila, Csíkszereda mb. polgármestere emlékeztette a hallgatóságot a művész 1986-os kiállításának megnyitójára, amikor sokan jelentek meg tiszteletére, „de nem akarták elhinni, hogy a művész immár 50 éves”. – Így vagyunk a mai kiállítással is – jegyezte meg –, a művész személyisége, frissessége, kedélyessége rácáfol korára. Az elöljáró vázolta a művész életpályáját, kitérve csíkszeredai alkotóéveire, azok hozadékára, fontosságára, a város és a megye művészeti, művelődési életének hozadékaira, hangsúlyozva, hogy a város sajátjának tekinti a Dit­ró­ból származó művészt. Az alkotás felelősségét hangsúlyozta bevezetőgondolataiban a tárlat anyagát szakmai szempontból bemutató és értelmező Banner Zoltán művészettörténész. A méltató kitért a fiatalabb pályatárssal, a most 75 éves Márton Árpáddal kötött íratlan szövetségre, s közös munkájuk eredményességére a művészeti élet szervezése terén, hangsúlyozva az általuk vállalt felelősséget. Mint mondta, először a művésszel és alkotásaival a kiállításon szereplő Krisztina című portré révén találkozott egy marosvásárhelyi tartományi tárlaton. – Ez az arc Székelyföld felfedezésére indított, ez az arc volt számomra a székelyföldi Madonna – elevenítette fel Banner Zoltán, hangsúlyozva a művész portréfestészetének lélekábrázoló jellegét. Ezek után Gaál András táj­kép­festészetét méltatta, idézve a mű­vészt: „engem a domborzati for­mák lényeges rétegvonalai, ritmusa és lélegzetvétele érdekel”. Mint mondta, Gaál András újraértelmezte a tájképfestészetet, új dimenziót adva neki. A Csíkszereda Kiadónál megjelent jubileumi kiadványban olvasható életútinterjú elkészítésének körülményeiről számolt be Székedi Ferenc közíró, majd Pap Tibor színművész olvasott fel belőle részleteket. Ditró, a szülőfalu is köszöntötte nagy szülöttjét, majd a művész emelkedett szólásra, megköszönve a méltatást, az ünneplést, az érdeklődést művészete iránt. Mint mondta, rá nem hatott más festők művészete. – Én csak elnéztem, megcsodáltam őket, mert nekem nem a művészek voltak a nagy mesterek, hanem a természet – hangsúlyozta. – Én a természetet csodáltam mindig, és a természetből loptam ki ezeket, amik itt vannak. Végül a művész dedikálta a kötetet, a népes közönség pedig végignézte a termekben felsorakoztatott 108 munkát. Sarány István