Több székelyföldi város után november elején Csíkszeredában is elindult a Lábbusz program. A járatok egyre több utassal közlekednek. Aki találkozott már velük reggelente, láthatta, milyen jó hangulatban sétálnak a gyerekek az iskolájukig kísérőikkel. A program szervezői továbbra is azt szeretnék, ha minél több sofőr és gyerek csatlakozna. Ezáltal nem csak a központban tapasztalható reggeli zsúfoltság enyhülne, hanem pozitívum, hogy a mozgás a gyerekek egészségének is jót tesz, és a szülők válláról le lehetne venni a plusz reggeli stresszt.
Hogy még több városlakóhoz eljusson a kezdeményezés híre, és mindig legyen elegendő elhivatott „buszsofőr”, három önkéntessel beszélgettünk arról, hogy ők miért csatlakoztak és miért ajánlják másoknak is. Bálint Helga, Miklós Sára és Szabó Noémi osztotta meg tapasztalatait.
Bálint Helga közösségi oldalon bukkant rá, hogy önkéntes „buszsofőröket” keresnek. Szerinte az, hogy felnőttek önkéntesen jelentkeznek, esélyt ad az új dolgoknak. Természetesen a legtöbbüknek kihívás, hogy reggel korábban fel kell kelni, de olyan jó élményként élték meg azt, hogy jó kapcsolat alakult ki a sofőrök és a gyerekek között, hogy az feledteti a reggeli kellemetlenséget.
– Pozitív töltete van az egésznek, jó összekovácsoló erő. Úgy gondolom, fontos ilyen programokkal szolidarizálni, rákapcsolódni, és az önkénteskedés mindig jó, nemes tett. Fontos számomra, hogy részt vegyek ilyen és ehhez hasonló projektekben, támogassam a kezdeményezést – hangsúlyozta.
Tapasztalatai alapján, ahogy közeledett a hétvége, sűrűsödött a köd és hidegebb lett, csökkent a részt vevő gyermekek száma. A már részt vevő gyermekek lelkesek, ragaszkodnak a programhoz, mert ez egy jó feladat, közösségi élmény számukra. Olyan szülői véleménnyel is találkozott, hogy hamarabb odaérnének ketten sétálva az iskolába, de a kislány ragaszkodik, hogy lábbusszal menjen.
– Népszerű program lesz, csak be kell fogadják az emberek, amihez még idő kell. Ha továbbra is ilyen kitartóan jönnek reggel, ködben, hidegben, akkor nem lesz utashiány. Minden gyereket és szülőt arra biztatok, hogy csatlakozzanak, próbálják ki – mondta lelkesítően.
Következő megkérdezettünk, Miklós Sára, a Harvíz munkatársa, amely közös ügyként, céges csapattal vett részt a „buszsofőrködésben”. Ez csapatépítő, közösségformáló program volt számukra, ezért jó szívvel ajánlja más cégeknek is a csoportos bekapcsolódást. Mint elmondta, a program népszerűsítése miatt találta fontosnak és érdekesnek, hogy egy héten át részt vegyen benne. Szerinte az önkéntességnek sok pozitív hatása van, ami a Lábbusz kapcsán is tapasztalható.
– Rendkívül kellemes tapasztalat volt, reggelente eszembe jutottak azok a gyerekkori emlékeim, amikor együtt mentünk iskolába. Kizökkentett a napi rutinból, jó élmény volt, azt éreztem, hogy ad egy rugalmasságot, hogy kicsit másképp indultak egy hétig a reggeleim – fogalmazott.
Motiváló és feltöltő volt számára az, hogy tudta, minden reggel együtt sétálhatnak a gyerekekkel, ezzel is a közjó érdekében cselekedtek. A kisiskolások örülnek, kialakul egy kis közösség, megismerik egymást és a más iskolákba járó társaikat is. Egyelőre még kevés a gyerek, de az önkéntesek számára így is jó élmény, és reméli, idővel még többen lesznek.
– Mikor először hallottam más városokból a programról, meg is jegyeztem, hogy jó lenne nálunk is. Bár az emberek elég szkeptikusak az új kezdeményezésekkel kapcsolatban, bízom benne, hogy egyre többen fognak csatlakozni utasnak és kísérőnek egyaránt. Egy nagyon jó élmény, jó buli volt.
Szabó Noémi szintén Facebookon látta, hogy a Lábbusz programhoz önkénteseket keresnek. Szimpatikus kezdeményezésnek találta, örült, hogy Csíkszeredában is elindult, és lehet csatlakozni. A gyaloglás miatt látta fontosnak, hogy minél több városlakó ösztönözve legyen arra, hogy így közlekedjenek. Ő is kellemes tapasztalatként számolt be az elmúlt hétről, megismerkedtek, beszélgettek a gyerekekkel, és ez igazán feltöltő volt.
– Ahonnan én indultam, csupán egy gyerek csatlakozott, nyilvánvalóan  később, az út során többen lettünk, de hiányoltam több utast. Akik részt vesznek nagyon lelkesek, a Lábbusz esőben is jár – hangsúlyozta.
A többi „buszsofőrhöz” hasonlóan ő is azt nyilatkozta, hogy feltöltötte a programban való részvétel, még akkor is, ha korán ki kellett kelni az ágyból és sétálni a ködben. Arra biztat, hogy aki teheti, vállaljon önkéntességet, mert igazán jó élmény.
A megkérdezettek tapasztalatai alapján a „buszsofőröket” a program megálmodói előzetesen eligazítják, felkészítőt tartanak. A program logisztikája érthető, minden fontos dologról tájékoztatják őket, folyamatos a kommunikáció, ami kiemelten fontos egy ilyen összetett menetrend esetében.
Az önkéntesekkel folytatott beszélgetésből azt is megtudtuk, hogy a város autóvezetői nagyon figyelmesek, előzékenyek, egyetlen esetben sem találkoztak türelmetlenséggel, nem éreztették azt, hogy a gyalogoscsoportok pluszterhet jelentenének a reggeli forgalomban. Hogy teljesen biztonságos legyen, egy kísérő mindig kiáll az útra, és STOP táblával jelzi, hogy a Lábbusz épp átkel.
Az iránt is érdeklődtünk, hogy mit tapasztaltak, ütköztek-e bármilyen nehézségbe, de mindhárom megkérdezett azt felelte, hogy nem volt semmiféle kellemetlenség. Minden megállónál van öt perc türelmi idő, általában minden gyerek megérkezett a várakozási időn belül.
A szervezők és az eddig részt vállaló önkéntesek továbbra is mindenkit arra biztatnak, hogy csatlakozzanak utasnak a gyerekek és „buszsofőrnek” a felnőttek, mert a Lábbusz program egy szuper kezdeményezés.