– Hogyan illeszkedik a Csíki Jazz az erdélyi dzsesszfesztiválok közé? Miben tér el például a Sepsi Jazz & Blues Fesztivál, a szebeni Jazz and More, a kolozsvári Jazz in the Park és a Gărâna Jazz Fesztivál felhozatalától? 

– Ha a felhozatal szempontjából rangsorolnom kellene, akkor a Gărâna Jazz Fesztivál után helyezném el a Csíki Jazzt. Megemlíteném még a temesvári JAZZx-et, amely szintén az elsők közé sorolható, és egyébként nagyon tisztelem a szebeni Jazz and More fesztivál múltját is, de úgy látom, hogy most hátrébb csúszott a sorban. Műfaji szempontból azonban jelenleg a Csíki Jazz a legszínesebb. Mindig figyelek arra, hogy a három nap alatt legalább tíz műfajt tudjunk bemutatni. A mi fesztiválunk azért ilyen népszerű, mert nemcsak dzsesszzenekarokat hívok.

– Miért?

– Azért, mert sokan attól félnek, hogy nagyon nehezen emészthető dzsesszt fognak hallani. A mi fesztiválunkon van egy-két ilyen fellépő, hogy mégis tudjunk elmélyülni és adjuk meg a módját, de manapság nagy kérdés, hogy mi is a dzsessz, a zenészek is felteszik a kérdést. Szerintem behatárolhatatlan szabadság a zenében. Egymásra figyelés a dzsessz, párbeszéd a zenészek között, a zenész és a közönség között. Nem feltétlenül játszik minden zenekar dzsesszt nálunk, de minden zenekarban vannak dzsesszzenészek, és ők úgyis az improvizáció felé viszik az előadást. A Random Tripre egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy dzsesszzenekar, de végig improvizálnak másfél, két órát, és ez is a dzsessz része. Egymásra figyelnek, miközben játszanak, nyitottak, folyamatosan beszélgetnek egymással a zenén keresztül, és mi ez, ha nem dzsessz?

– Milyen fellépők vannak idén célkeresztben?

– Ebben az évben a helyi – romániai és magyarországi – együttesekre tettük a hangsúlyt, hogy figyeljünk az értékeinkre, mert nagyon sok nagyon jó dzsesszzenész van Magyarországon és Romániában is. A magyarországi zenekarok nagyon szeretik a fesztiválunkat, és annyian vannak, hogy már versengenek, hogy fellépjenek itt, de a romániaiakat bizony keresgélni kell, mert kevesen vannak.

– Milyen szakmai visszajelzéseket kap a Csíki Jazz? 

– Idén nagyon pozitív megerősítés volt az, hogy jelentkezett a híres Florian Lungu dzsesszzenész, zenetudós, hogy szívesen tartana beszélgetést, előadást a fesztiválunkon. Rétegzenei fesztivál vagyunk, ezért messziről is ellátogatnak hozzánk, akiket érdekel ez a zene, és ez is jó visszajelzés nekünk. Azt látom a közönségen, hogy örülnek, ha figyelünk a szakmailag magas szintű koncertekre, de a szórakoztató jellegre is szükség van, és a könnyen emészthető stílusokra is.

– A sztárvendégek, nemzetközi fellépők tudják, hova jönnek? Tudják, hol van Csíkszereda, és milyen város ez?

– Azok az előadók, akik európai turnén vesznek részt, egyik országból utaznak a másikba, minden este más hotelben alszanak, és hamar eljutnak a repülőtértől a koncert helyszínéig. Nálunk több órát kell zötyögniük, amíg Bukarestből elérnek Csíkszeredába, holott azt gondolják, hogy autópálya mindenhol van. Nálunk ez nem így van, ők ezt nem tudják, másak az elvárásaik, ezért mindenkit egy nappal korábbra hívok, és akkor tudom, hogy lesz idejük kipihenni magukat, és sok-sok figyelmességgel kárpótoljuk őket.

– A szervezőcsapat csak nőkből áll, ami ritkaság ilyen téren. Miben látszik ez meg, és milyen tapasztalat a szervezés ebben a tekintetben?

– Így igaz, az én jobb kezem Antal Rozalinda, de Némethy Zsuzsa, Kraft Noémi, Ferenc Evelin is jócskán kiveszik a részüket a munkából, mindenkinek megvan a maga feladata. Lindával ketten fogjuk át a szervezést, a többiek a fesztivál kezdete előtt két hónappal csatlakoznak, de egyértelmű, hogy nélkülük nem lenne olyan a fesztivál, amilyen. Úgy tűnik, hogy női fesztivál vagyunk! Tavaly a Grey Paris együttes tagjai tették szóvá, hogy látszik, hogy itt minden szervező nő, mert odafigyelünk minden apróságra, és nagyon gondoskodók vagyunk. Én például a fesztivál idejére átmegyek robotpilóta üzemmódba, teljesen gépiesen működök, talán ezért tudok nyugodt maradni a vészhelyzetekben is.

– Mekkora a fesztivál idei költségvetése? 

– Több mint háromszázezer lej. Nagyon hálásak vagyunk a Városháza támogatásáért, illetve a MOL – Új Európa Alapítvány, a Magyar Turisztikai Ügynökség, Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ segítségéért, és a helyi magáncégeknek is nagyon hálásak vagyunk a támogatásért, mert ez nagy összeg. Ugyanakkor nagyon sok olyan költség van, amiről a fesztivál elején még nem tudunk, és sok esetben az is, amiről tudunk, a duplája annak, ami tavaly volt. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy ha van olyan támogató, aki a cégén keresztül segíteni tudna nekünk, akkor annak nagyon örülnénk. Még az utolsó pár méteren is nagyon hálásak vagyunk, ha valaki megkérdezi, hogy miben tud segíteni, mert mindig van valami, amiben jól jön a segítség.