A csíkszeredai születésű festő, grafikus, bélyegtervező Drócsay Imre műveiből nyílt kiállítás csütörtök délután a Megyeháza Galériában. A megemlékező, visszatekintő tárlat megnyitójára összegyűlt szép számú érdeklődőt elsőként Botár László, a Megyeháza Galéria vezetője köszöntötte, majd a kiállítást Székedi Ferenc és dr. Nicolae I. Bucur műkritikusok méltatták.

– Remek dolog az, amikor egy közösség újra felfedezi értékeit. Drócsay Imre gyűjteményes kiállítását lányának és családjának jóvoltából nyitjuk meg, és visszatekintünk életére, munkásságára – kezdte köszöntőbeszédét Székedi Ferenc.

Drócsay Imre 1912-ben született Csíkszeredában, élete, munkássága szorosan összefonódott a huszadik század történelmével. Tehetségét gyermekkorában Nagy Imre fedezte fel, az ő hatására kezdett foglalkozni alaposabban a képzőművészettel. Aba-Novák Vilmos és Varga Nándor Lajos tanítványaként, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a Bukaresti Képzőművészeti Főiskola festészeti tagozatán tanult, Camil Ressu, Max Hermann Maxy és más olyan neves tanárok irányításával, akik nem csupán a korabeli avantgárd áramlatokkal ismertették meg, hanem maguk mellé is vették. Később Bukarestben tanársegédként is dolgozott, a következő években, évtizedekben fontos szerepet töltött be a kibontakozó romániai szakmai szerveződésekben és általában művészeti-művelődési életben, ismertette Székedi. Kiemelte:

sokoldalú grafikai munkásságában előkelő helyen szerepelnek a rézkarcok, de kipróbálta magát a műfaj sok más ágában.

Akvarelljei és olajfestményei helyenként magukon viselik a kor kényszerű szocialista realizmusát, ahonnan az ember és a világ, a természet jóval mélyebb kapcsolatát ábrázolva igyekezett szabadulni. Évtizedeken át a romániai képzőművészetet bemutató nemzetközi kiállítások állandó résztvevője volt, több munkája Európa neves múzeumainak gyűjteményében szerepel.

– Azt vallotta magáról:

„A valóságból indulok ki, de nem ragadok bele a természet kényelmes másolásába. Nem a látványt ábrázolom, hanem igyekszem újjáteremteni, érthető, művészi nyelven, amely nem mond le az intellektuális igényességről”

– idézte a művészt Székedi Ferenc műkritikus, hozzátéve, hogy ezt az alapelvét jól érzékelheti az, aki megtekinti Drócsay Imre gyűjteményes kiállítását a Megyeháza Galériában. Kifejtette: az itt látható munkáin Nagy Imre-, Nagy István-, Márton Ferenc-hatások ugyanúgy megfigyelhetők, mint a huszadik századi román festészet nagyjainak kompozíciós törekvései és oldottabb színvilága.

Ezt követően Nicolae I. Bucur műkritikus szólt az érdeklődőkhöz. Drócsay Imre szavait idézte: „Számomra a természet, az élet a művészi teljesség feltétele. Szeretem felebarátaimat, szeretem az alkotómunkát, a békét – szeretem mindazt, ami fenntartja az életet, a világmindenséget.”

– A csíki mester kedvenc műfaja a rézkarc volt, a rendkívül nehéz, fárasztó technika, amely saját bevallása szerint mély lelki elégtétel forrása. Emellett művészetének,

alkotásainak sok esetben volt főhőse a szülőföld,

úgy vélte, legfontosabb vizuálisélmény-forrása a természet. A művész többet lát a valóságból, és ennek a többletélménynek segítségével láttatja – mutatott rá a műkritikus.

A megnyitóra Drócsay Imre több családtagja, rokona, egykori barátja is eljött, és a művész nemcsak a képeivel, de hangja által is megjelent, ugyanis Botár László válogatást készített Drócsay Imre és Oláh-Gál Elvira beszélgetéséből, amely a Marosvásárhelyi Rádióban volt hallható. A Drócsay Imre festményeit és rézkarcait felvonultató tárlat április 10-ig látogatható a Megyeháza Galériában.