Családi ünnep Csibában
„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – ezzel az áldással távoztak szombat délben a szentmiséről a csibai templomban összesereglettek. Többnyire kisgyermekek vettek részt az ünnepi eseményen szüleik, nagyszüleik társaságában. A családias hangulatú szertartáson Jézust állította követendő példaként a gyermekek elé Ft. id. Czikó László plébános.
[caption id="attachment_83573" align="aligncenter" width="1000"] Balázsáldást oszt a plébános Fotó: Sarány István[/caption]
Köd ülte meg szombaton a Csíki-medencét, a köddel dacolt Csibában, Csíkszereda nyugati városrészében a környéket őrtoronyként vigyázó magaslaton a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templom. Már a főútról látni, hogy a helyiek készültek az aznapra szentelt ünnepre: gondosan eltakarították a templomhoz vezető útról a havat, parkolóhelyeket képeztek ki a tágas udvaron, hogy az autóval érkezők kényelmesen megközelíthessék a helyet, a kapu előtt segítőkész fiatalemberek irányították a forgalmat.
A 2003–2005 között emelt templomban a szentmise kezdetére már minden ülőhely foglalt, a padsorokban nagyon sok kisgyermek követte fegyelmezetten a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe alkalmával tartott ünnepi szertartást. Ami feltűnhetett az idegen szemlélőnek, az a templomozók ruházata, ugyanis nem ünneplőben érkeztek, hanem meleg síruhában, bakancsosan.
A szertartáson, a prédikációban a plébános elsősorban a gyermekekhez szólt, a kicsiknek is érthető és vonzó módon ismertette az ünnep történetét. Elmesélte, hogy a hagyomány szerint Jézust születése után negyven nappal szülei bemutatták a templomban. Itt találkoztak Annával, a szent asszonnyal és az agg Simeonnal, aki megjövendölte, hogy a kis Jézus sokaknak üdvösségére és váltságára lesz.
– És még egy nagyon kemény jövendölést tett Máriának: a te szívedet is tőr járja át – emlékeztetett a plébános a bibliai történetet idézve a Mária által vállalt szenvedésre, amit fia kereszthalálakor kellett átéljen.
[caption id="attachment_83579" align="aligncenter" width="1000"] Szánkópálya lett a templom dombja Fotó: Sarány István[/caption]
Az ígéret beteljesítése
A plébános felidézte, hogy a padsorokban ülő gyermekek többségét is a szokásokhoz híven a születésüket követő hat hét után megkeresztelték, szüleik gyermekeiből Isten gyermekeivé is váltak. A krisztusi életpélda követésére helyettük szüleik és keresztszüleik tettek ígéretet. A szónok értetlenségét fejezte ki afölött, hogy vannak, akik a gyermekre bíznák a döntést: felnőttként döntsön majd arról, hogy milyen felekezethez kíván tartozni, milyen hiten akar élni.
– Ez olyan, mintha a gyermekre bíznánk a döntést, hogy akar-e iskolába járni, akar-e nyelveket tanulni vagy akar-e házi feladatot írni – példázódott a plébános.
A gyermekeket arra intette, hogy mindennapjaikat a szeretet jegyében éljék, ezáltal pedig szüleiket, keresztszüleiket segítik abban, hogy megtarthassák a keresztelő alkalmával tett ígéretüket, legyenek ők is környezetük számára világító gyertya.
– Ha követjük az Úr Jézus példáját, akkor eleget teszünk a szülők keresztelőkor tett ígéreteinek, így leszünk a világ világossága és fogunk világítani minden embernek – összegezte mondandóját a főtisztelendő, majd azzal a meggyőződéssel zárta, hogy a gyermekek hitben, szeretetben és bölcsességben nevelkednek.
A szentmise balázsáldás osztásával ért véget, a szertartást végző pap Balázs püspök és vértanú közbenjárását kérte, hogy a megáldott gyermekeket, felnőtteket szabadítsa és óvja meg a betegségektől.
Családi ünnep hatodszor
Hamarosan fény derült arra is, hogy miért sízésre alkalmas öltözetben jelentek meg a hívek: a szentmise végén a hirdetésekből megtudhatta, aki még nem értesült róla, hogy a gyermekek számára a hitoktatók, lelkes felnőttek popsitepsi-lesiklást és szánkóversenyt szerveztek. Aki fázott, az altemplomban felszolgált forró teával melegedhetett, vagy a ismerősök, de akár ismeretlenek között kialakult szívélyes beszélgetések alkalmával körbekínált forró kávé, esetleg szívmelegítő tette elviselhetővé a hideg, ködös időt. No meg a felszabadult gyermeksereg zsivaja csalt mosolyt az arcokra.
– Hatodik alkalommal szerveztük meg ezt a családi ünnepet Csibában – tájékoztatott a plébános, aki szeme sarkából figyelte, hogy minden rendben legyen, mindenki jól érezze magát. – Bár a lélekszámot tekintve nem tartozunk a város nagy plébániái közé, de a földrajzi kiterjedése szerint bizonnyal a legnagyobbak vagyunk, a taplocai plébánia Somlyótól Csibáig tart.
Mint mondja, a közösséget hivatott összekovácsolni az ünnep, ugyanis alkalmat kínál arra, hogy az együtt hittanra járó gyermekek szülei megismerkedjenek egymással.
Köddel küzdő nap
A gyermekek kipirosodott arccal másztak fel a templom dombjára, a hideg és a mozgás rózsákat varázsolt rájuk. Közben megérkezett az ebéd is, hatalmas üstben gőzölgött a pityókatokány, kisebb társában babgulyás illatozott. Az altemplom benépesült az éhes gyermekekkel, s fogyott a szívvel főzött, lélekkel tálalt eledel.
Mire elfogyott az étel, a nap is viaskodni kezdett a sűrű köddel, sugarai megcsillantak a hóban, bevilágítottak a templom ablakain. Rávilágított arra, hogy a gyökereit, hagyományait ismerő és őrző közösség megmarad közösségnek.
Sarány István