– Mióta tanít a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Isko­lában? 

– Az idei volt a harmadik tanév. Előtte több mint húsz éven át tanítottam Csíkkarcfalván, a Mártonffy György Általános Iskolában, korábban, az egyetem után pedig szülőfalumban, Széken. Kezdőként több tárgyat is tanítottam a fizika mellett: technológiát, földrajzot, magyart, zenét, majd 2007-ben, a román nyelv és irodalom szakot is elvégezve, román katedrán lettem tituláris. A gyermeklétszám csökkenésével a fizikaórák száma is megcsappant a vidéki iskolákban, Karcfalván sem nem jött ki teljes katedra, így ezelőtt románt és fizikát párhuzamosan tanítottam. Ilyen szempontból a Petőfi Sándor Általános Iskolában szerencsésebb a helyzet, mivel minden évfolyamon három osztály van, így fizikából megvan a teljes katedrához szükséges óraszám. Emellett idén először vállaltam egy kilencedik osztályt is a Márton Áron Főgimnáziumban. Ennek hozadékaként rálátásom lett arra, hogy milyen tudással, esetleg hiányosságokkal érkeznek a diákok a középiskolába. Jól érzékelhető, hogy mennyire peremre szorult, fontosságát veszítette a fizika, ugyanakkor meglepő, hogy a tantárgy szempontjából mennyire szegényes eszköztárral indulnak a tanulók a líceumi tudásszerzés útján. 

– Diákjai fizikaversenyeken kiemelkedő eredményeket érnek el. Minek köszönhető ez? Hogyan szeretteti meg a fizikát?

– A fizikaoktatás legfontosabb jellemzője az, hogy a diák gondolkozik órán, értelmezi a jelenségeket, felfedez, magyarázatot talál az egyszerű vagy bonyolultabb folyamatokra. Meg akarom láttatni a tanulóval, hogy a fizika törvényei nemcsak laborba zártan, steril körülmények, tudósok általi értelmezésben működnek, hanem itt, körülöttünk, az egyszerű tevékenységeink mindegyikében. A petőfis diákok valóban szívesen járnak mind egyéni, mind csoportos fizikaversenyekre, és szép eredményekkel térnek haza. Szerencsére a diákok többségét érdekli a világ sokszínűsége, és ha rádöbbennek arra, hogy a fizikát valójában mindenki tudja, abban mindenki tehetséges lehet, akkor nyitottan, bizakodóan állnak a tanuláshoz, és ez meghozza gyümölcsét. Nálunk hatodik osztályban kezdik el tanulni a fizikát, akkorra a diákoknak már sok tudásuk, tapasztalatuk van a körülöttük működő és működtethető világról. Az én dolgom, hogy tisztázzuk, helyükre tegyük a fogalmakat, rendszerezzük őket, összekössük az összetartozókat, hogy aztán – általában közös gondolkodással – képletté gyúrva, használható eszközzé váljon számukra. Kilencedikben már nehezebb ráhangolni a fizikára a diákokat, ha addig nem foglalkoztak kellőképp vele, mert előítéleteik vannak, vissza kell irányítani őket oda, ahonnan érhetőnek, tanulhatónak tűnik. Számomra fontos a sikerélménnyel társított tudásszerzés. A tanulók mindennapi életéből hozunk példákat, arra építjük fel az órákat, így mindenki beavatott, és úgy tanulnak, hogy szinte észre sem veszik, csak én tudom, merre akarom irányítani őket, hogy a kellő fogalomhoz, jelenséghez jussunk. A kísérletezés is fontos része a fizikaoktatásnak, a diákok szeretik, mert látványos, de közben tudatosítom bennük, hogy a kísérlet megfigyelése vagy elvégzése még nem kész tudása a fizikának, a teljességhez szorgalom, akarat kell. Mértékegységek kezelése, képletek rögzítése, feladatok megoldása. 

– Ön kezdeményezte tavaly, a Petőfi 200 évben azt, hogy az iskola valamennyi diákja népviseletben vonuljon fel március 15-én. Idénre már március 14-ét a népviselet napjaként ünnepelték az iskolában. Honnan az ötlet?

– 2023-ban találtuk ki kollégákkal, hogy népviselet napot tartsunk, megszerveztem, hogy ne csak az iskolaudvaron maradjunk, hanem mutassuk meg magunkat a városnak is, ezért népviseletben levonultunk a Petőfi utcán, elmentünk a moziba, ott Györfi Erzsébet tanított népdalokat, majd a múzeumban megnéztük a kiállításokat, az iskolába visszaérve pedig néptáncoktatásra vártak a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjai. Idén már az iskolakezdéstől várták a gyermekek és szülők ezt a napot, még sokkal többen érkeztek viseletben, már annyian voltunk, hogy nem fértünk be a moziterembe. A gyermekek annyira lelkesek voltak, hogy nem is volt kérdés, hogy március 15-én felveszik vagy sem a székely ruhát. Olyan büszkeség és tartás látszott rajtuk, ami a civil ruha megszokottságában nemigen vehető észre. 

– Az iskolában személyiségfejlesztő tréningeket is tart. Ezeket hogyan kell elképzelni? 

– Mivel a generációk között kisebb-nagyobb szakadékok vannak, a pedagógus szembesül a saját korlátaival és eszköztelenségével. Ennek folyományaként beiratkoztam a KALOT Egyesület lelkigondozó képzésére és két alkalommal szerveztünk foglalkozást egy-egy osztályfőnökkel közösen az iskolai zaklatással, annak elkerülésével és megoldási lehetőségeivel kapcsolatban. Az osztályközösségekkel beszélgettünk a zaklatás formáiról, a társaink érzéseiről, igyekeztünk felnyitni a diákok szemét, és azóta érzékelhető, hogy jobban figyelnek, vigyáznak egymásra. 

– Karitatív tevékenységként vidéki roma gyermekeknek, fiataloknak tanítja a betűvetést.

– A Fidelitas Egyesület kért fel 2022-ben, hogy egyfajta „második esély program” részként az iskolából kimarad csíkszentgyörgyi roma fiataloknak tanítsak természettudományokat. Heti két-három alkalommal tartottam órákat nekik. Közben rájöttem, hogy többen írni, olvasni, számolni is nehézkesen tudnak, így hangsúlyt fektettem erre is. Érdekes tapasztalat volt, nyitottak, lelkesek voltak, a legelső foglalkozáson öten, a végén már közel húszan vettek részt.

– Kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó tevékenységét májusban a magyarországi Nemzeti Tehetség Központ által meghirdetett Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjjal ismerték el. Mit jelent Ön számára a kitüntetés? 

– Rácsodálkoztam, mert nem éreztem azt, hogy a tevékenységem rendkívüli lenne. Teszem, ami jön belülről, lendülettel, szívből, szeretek oktatni, és úgy érzem, a helyemen vagyok. A díj visszaigazolás számomra, megnyugtat, hogy rendben van, az, amit én rendjén valónak látok. 

– Honnan, miből merít erőt, energiát? Mi motiválja a hétköznapokban? 

– A gyermekek szemében megszülető csillogás, az érdeklődés, a hajlandóság, a hála. A legfontosabb, és amiben gyökerezik az egész, az a fizika oktatásának szeretete. Számomra ez a diákokhoz vezető hiteles út és egyben eszköze alakításuknak, nevelésüknek, lelkesítésüknek.