Csíkszentdomokos nagy település, sok kis gyermekkel. Legnagyobb és legtekintélyesebb oktatójuk az 1896-ban született és 1980-ban elhunyt Márton Áron, Erdély néhai szent életű püspöke, aki halála után immár csak életpéldájával tanítja Erdély-szerte híveit és egykori falustársait. Elsősorban a hiteles keresztény életre, a nehézségek közepette a kitartásra és a következetes munkára. Ennek szellemében tanítják a legkisebbeket szülőfalujában a róla elnevezett iskolában, óvodában és a 2010-ben létesített Vihancka nevű napköziben.

A felcsíki községben végzett felmérés szerint negyven szülő igényelte gyermekének a napközis oktatást. Így két csoport berendezésére kért anyagi támogatást a tanügyminisztériumtól a Márton Áron Általános Iskola vezetősége.

– A 2010–2011-es tanév kezdete előtt a negyven szülő közül végül csak 16 kérte a napközis oktatást gyermekének, így csak egy csoportot tudtunk létrehozni. Azóta minden évben három-négy gyermekkel szaporodott a létszám. 2020-ig csak egy csoportot tudtunk működtetni, ám négy évvel ezelőtt úgy megugrott a napközibe iratkozók száma, hogy két csoportot kellett indítanunk, és mindkét csoportban jó bőségesen megvolt a gyermeklétszám. Jelenleg 53 napközisünk van a két csoportban

– mondta Veress Anna Aranka iskolaigazgató.

Megjegyezte: a tanügyi törvény szerint húszfős csoportokban ajánlott a gyermekek foglalkoztatása, de az óvónők bevállalták a 26-27 főt, ám jelenleg a következő tanév beiskolázási tervén dolgoznak, és egy újabb csoport létesítésének engedélyét kérik a tanfelügyelőségtől. Hozzátette: a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolában és a hozzá tartozó óvodákban, illetve napköziben összesen 685 gyermek tanul. Közülük 53 napközis, 133 óvodás, 292 elemi osztályos és 207 diák felső tagozatos. 

Veress Anna Aranka szerint a napközis oktatást igénylők számának megnövekedése annak is betudható, hogy míg korábban, a balánbányai bányabezárást megelőzően a viszonylag fiatalon nyugdíjba vonult nagyszülők délutánonként tudták biztosítani az unokák felügyeletét, napjainkban a magas nyugdíjkorhatár miatt a nagyszülők is még aktív munkavállalók. Az iskolaigazgató különösebb kihívásokra, nehézségekre nem panaszkodott. Annál is inkább hálásan szólt a kedvező feltételekről. Mint mondta, szakképzett pedagógusok dolgoznak nemcsak a napköziben, hanem a teljes oktatási intézményben. Az óvónők az elmúlt hónapokban Erasmus+ pályázattal külföldi szakmai tapasztalatcserén, illetve hazai képzéseken is részt vettek. A napközinek saját ebédlője van, az ebédet pedig a szomszédos helyiségből, a falu konyhájából biztosítják. A helyi önkormányzattal való jó kapcsolatról is elismerően szólt az intézményvezető.

– Például, ha fejkvóta szerinti működési költséget kapunk a minisztériumból, annak a felét még pluszban megkapjuk a polgármesteri hivataltól is. 2016-ban ugyancsak a polgármesteri hivatal uniós pályázatból bővíttette és felújíttatta a napközi épületét. Korszerű mosdókat, termeket, alakítottak ki, és új berendezést is kaptunk. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségénél az iskola is pályázott új játszótér létesítésére. Mi jó helyzetben vagyunk

– állapította meg.

A csíkszentdomokosi iskola a megye második legnagyobb vidéki iskolája. A településen a napközin kívül hat helyszínen biztosítanak oktatói-nevelői tevékenységet. A napközi sokaktól távol helyezkedik el, de ez nem okoz különösebb problémát azoknak a szülőknek, akik oda íratják gyermeküket.
Riportutunk alkalmával azt láttuk, tapasztaltuk, hogy a gyermekek is jól érzik magukat a napköziben. Míg a legkisebbek az egyik csoportban színeztek, addig a másikban népi gyermekjátékokat játszottak és csengő hangon énekelték: „Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!” Mi magunk nem a sánta ló miatt nem csatlakoztunk, ugyanis mi már régebb óta vagyunk fiatalok az efféle viháncoláshoz, de kívülállóként szívünk-lelkünk örült és örül a viháncoló apróságok láttán.