A teqballasztalok ünnepélyes átadási ünnepsége a magyar himnusz eléneklésével kezdődött, amelyet a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola udvarán tartották. Az egybegyűlteket Oltean Péter, Gyimesbükk polgármestere köszöntötte. Rámutatott: aki egyszer már járt Gyimesben, az másodjára már hazajön. Hozzátette: így tesz Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Hivatalának főigazgatója is, aki nemcsak hazajár Gyimesbükkbe, hanem hoz is valamit. Ezt érzékelte az iskola, az egyház, a tűzkárosultak, a Mikulás és sokan mások. Majd arról beszélt, hogy a keleti végeken sosem volt egyszerű az élet, példaként említette a tatár, a román betöréseket, a trianoni döntést, a román–orosz betörést és Gyimesbükk Bákó megyéhez való csatolását. Szerinte az utóbbi a helyiek számára még fájdalmasabb, mint a trianoni döntés, hiszen még az anyanyelven való tanulás jogától is megfosztották őket.

– A csángók azt mondják, nincs olyan nóta, amit egyszer le nem húznak.

A kommunizmus nótája is lezárult, így 1990-ben a magyar iskoláik újra megnyitották kapuikat, de a megfélemlítés és a propaganda miatt nagyon kevesen, kevesebb mint 40 százalék adja magyar nyelvű iskolába gyermekét, viszont 60 százalék magyarnak vallja magát.

Amíg Erdélyben fogyott a magyarság, amint az utolsó népszámlálás adatai mutatják, addig Gyimesbükkben egy kicsit nőtt. Kedves magyar testvérek, ha van magyar óvoda, lesz magyar iskola, és, ha lesz magyar iskola, akkor lesz magyar, akihez hazagyertek – hangsúlyozta Oltean Péter köszönetet mondva a támogatásért a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai főosztálya és a Nemzetközi Teqballszövetség vezetőségének.

Iglói-Nagy István, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai főosztályának vezetője Gyimesbükk testvértelepülése, Telki lakosaként is szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta, a közelmúltban Móczár Gábor, illetve a gyimesbükki focicsapat Telkiben vendégeskedett, a teqballasztal kipróbálása után megkérdezték tőle, hogy tudná-e támogatni a gyimesbükkieket teqballasztal beszerzésében. Rámutatott: a válaszon nagyjából húsz másodpercig gondolkodott. 

– Most itt vannak az asztalok. Azt gondolom, ti, gyermekek, jó példát vehettek a világbajnokokról, a világbajnoki érmesekről. Kitartással, odafigyeléssel, fegyelemmel ti is eljuthattok oda, nem számít az, hogy Gyimesbükkben vagy Budapesten vagyunk.

Használjátok ezt az asztalt, és tudjátok, hogy mi a célotok, biztos, hogy célba fogtok érni. Használjátok egészséggel! – mondta Iglói-Nagy István.

Murányi Gergely, a Nemzetközi Teqballszövetség diplomáciai kapcsolatokért felelős vezetője tíz éve foglalkozik a teqballal, de tíz évet kellett arra várnia, hogy olyan teqballasztal-átadón vehessen részt, amely a magyar himnusz eléneklésével kezdődik.

– Rendkívül jó érzés, tekintettel arra, hogy a teqball is, hogyha globálisan nézem, egy aprócska kis országból indult világhódító útjára, és most már 155 országban ott vannak ezek a sporteszközök.

Arra külön büszke vagyok, hogy a teqballsport Magyarországon nemcsak kiemelkedő nemzeti érték, de hungarikum is, és ahogy az előttem szólók elmondták, azok a teqballosok, akik itt vannak velünk, legyenek ők nektek motiváció, hiszen ha szeretnétek látni a világot, ha szeretnétek komoly nyomot hagyni, akkor azt megtehetitek a sporton keresztül is – mondta Murányi Gergely a jelen lévő iskolásoknak.

Az adományozó oklevelek átadása után Györgydeák Apor világbajnok és Ilyés Szabolcs világbajnoki ezüstérmes teqballos tartott rövid bemutatót, majd Salamon József helyi plébános megáldotta az új sporteszközöket, amelyeknek ünnepélyes átadóját a gyermekek előadása is színesítette.