Az első olvasóklubnak, amelyet a Kalot Egyesület elindított, olyan nagy sikere volt, hogy azóta további 12 csoport alakult, ebből 6 Csíkszeredában, 3 Marosvásárhelyen, 1-1 pedig Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön működik. Dr. Fejes Ildikó szocio­lógussal, a romániai Kalot Egyesület irodavezetőjével, az olvasóklub alapítójával, valamint dr. Bodó Julianna antropológussal, a Sapientia – EMTE professzorával, a Kalot Olvasóklub szakmai koordinátorával beszélgettünk arról, hogy miért fontos számukra az olvasás, és hogy mivel gazdagodnak az irodalmi művek közös elemzése által. 
Fejes Ildikó elmondása szerint március elején újabb csoportot indítanak Csíkszeredában, a helyek már be is teltek, még várólistára is kerültek jelentkezők. Mint megtudtuk, minden csoportnak
van egy szakmai vezetője, akik nemcsak a beszélgetést koordinálják az olvasóklub havi találkozóin, de minden év elején ők választják ki a tíz elolvasásra szánt könyvet. A könyvek beszerzését Hargita Megye Tanácsa finanszírozza. Általában kilenc kortárs és egy klasszikus kötetet olvasnak az olvasóklub tagjai, magyar szerzők és világirodalmi műveket, a legfontosabb szempont viszont a művek szakmai igényessége. 

Önismeret

Bodó Julianna, két csoport szakmai vezetője szerint nagy élmény számára az ol­va­sóklubok szakmai koordi­nálása, hiszen azon túl, hogy támaszpontokat nyújt az irodalmi művek elemzéséhez, a beszélgetések során megismerik napjaink kortárs irodalmának legértékesebb műveit. Ugyanakkor az olvasóklub tagjai megtanulnak együtt gondolkodni és elsajátítanak egyfajta kulturális vitakészséget.

– Azzal, hogy a kortárs világ legnagyobb gon­dol­kodói­nak a műveit olvassuk, magunkat is jobban megismerjük a könyvek által, és nem tudunk már úgy tekinteni a világra, mint azelőtt

– fogalmazott dr. Bodó Julianna. 
Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a nyomtatott könyvek előnye a digitális olvasással szemben, elmondta: a találkozók végén a klubtagok mindig megkapják a következő olvasásra szánt művet, és szinte lélegzet-visszafojtva várják, hogy megérintsék a borítóját, van, aki megszagolja, elkezdik lapozni. Az olvasásélmény része tehát a könyvvel való fizikai kontaktus, másrészt a könyv egy olyan tárgy, amihez érzelmileg is viszonyulhatunk. 

Legjobb példa a nevelés

Fejes Ildikó kifejtette, számára az olvasóklub havi találkozói intellektuális élmények, mivel olyan beszélgetések bontakoznak ki, melyek csak ebben a környezetben kapnak teret az életében. Mint mondta, vegyes korosztály vesz részt a találkozókon, fiatalok is tagjai a csoportnak, ami azt bizonyítja, hogy nem járt le sem az irodalomnak, sem az olvasásnak az ideje. Kérdésünkre, hogy miként ösztönözhetnénk olvasásra a fiatalokat, kifejtette, legjobb példa a nevelés. Ha könyvekkel vagyunk körülvéve, és a gyerekek, fiatalok olyan közegben nőnek fel, amelyben pozitív élményként éljük meg az olvasást és beszélünk a könyvekről, akkor ők is természetesnek fogják tartani, hogy olvassanak, hiszen ebbe nőnek bele. 

– Tudom, hogy manapság nagyon hozzánk nőtt a telefon, bárhová megyünk, a szabad perceinkben kézbe vesszük azt, de az a tapasztalatom, hogy nem épülünk általa. A telefon élményrabló, a könyv ezzel szemben élményadó. Milyen jó lenne, ha telefon helyett könyvet vennénk a kezünkbe. Amióta rádöbbentem, hogy a telefon nyomogatásával töltött idő mekkora időpazarlás, a szabad perceimben is többnyire könyvet olvasok. Körülveszem magam olvasmányokkal, szinte mindenhol van egy könyv otthon: a verandán, a konyhában, a nappaliban, a hálószobában, de még az autóban is. Így amikor csak 5-10 percem is van olvasni, mindig kézügyben van egy könyv. Így épül be az olvasás az életembe és tölti ki a szabadidőmet, gazdagabb és boldogabb vagyok általa

– fogalmazott a szociológus.