borús égbolt
A szabadkereskedelmi megállapodás előnyei és hátrányai
Idén is méltón – egynapos konferenciával, helyi és vendégszakemberek bevonásával és különböző tudománynépszerűsítő előadásokkal – ülte meg pénteken a magyar tudomány ünnepét Csíkszeredában az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának (KAB) Agrártudományi Szakbizottsága.
[caption id="attachment_39884" align="aligncenter" width="1000"]
Napjaink történéseinek hátterét is kutatják a szakemberek. Korszerű tudományművelés Fotó: Domján Levente[/caption]
A Sapientia egyetemen tartott rendezvény ezúttal az „oknyomozó tudomány” jeligét viselte, amit Tiboldi István, a KAB Agrártudományi Szakbizottságának elnöke szerint azért választották, mert az oknyomozó újságírókhoz hasonlóan igyekeztek egy-egy aktuális történés hátterét felfedni. A fókuszba ezúttal az Európai Uniónak az Egyesült Államokkal és Kanadával kötendő szabadkereskedelmi megállapodása került, amelynek a szakemberek a mezőgazdasági vonatkozásait vizsgálták.
Nyitott kapuk az amerikai GMO-termékek előtt
Az USA-val küszöbön álló szabadkereskedelmi megállapodást Tiboldi István főként az amerikai genetikailag módosított növényi és állati termékek, élelmiszer-készítmények beáramlása miatt tartja aggályosnak, főként a génmódosított termékek a természeti környezetre és az emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásai még a szakma képviselői előtt sem teljesen ismertek. Előadásában leszögezte, a tárgyalások ugyanakkor nem átláthatók, szakszerveket nem vonnak be, miközben az európai mezőgazdasági termelők és élelmiszergyártók szempontjából az amerikaiakkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás egyértelműen az európai GMO-szabályozás garantált fellazítását vonja maga után. Brüsszelnek ugyanis a megállapodás értelmében az USÁ-ban engedélyezett valamennyi élelmiszertermék behozatalát kötelezően el kell fogadnia: az amerikai csomag viszont a GMO-növényekből, hormonkezelt haszonállatokból – sertésből, csirkéből, szarvasmarhából, halból – készített élelmiszerek garmadáját is tartalmazza. Tiboldi szerint a szabadkereskedelmi megállapodás ráadásul csak egy az európai agráriumot érintő problémák közül. Úgy vélte, a 2007–2008-as gazdasági világválság utórezgései még most is érezhetők, emellett pedig a klímaváltozás, az orosz embargó, az arab országok polgárháborúba fordult „demokratizálódása” nyomán az ottani piacok elvesztése, a tejkvóta megszűnése és új betegségek – kéknyelv, bőrcsomósodás, madárinfluenza – nap mint nap új kihívások elé állítja a gazdákat. Bizonytalanság övezi a Brexitet, azaz Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból is, ami a nettó befizetők megfogyatkozása révén az uniós alapokból nyújtott mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokon is nyomot hagy.
Örvendenek a vegyszergyártók
A szabadkereskedelmi tárgyalások témájához kötődött Sztankovszky Attila, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség tanácsosának előadása is, aki szerint a szabadkereskedelmi megállapodás csak a nagy agrár-élelmiszeripari vállalatok érdekeit szolgálja, várható hatásai között pedig az európai termelők lassú kisemmizését és a családi gazdaságok csődjét vizionálta. Elmondta, a megállapodás hívei az EU és a két Észak-Amerikai ország közötti napi 3 milliárd eurós kereskedelmi forgalmának fellendülésére és a kölcsönös gazdasági növekedésre hivatkoznak. A lobbizók sorában vegyipari konszernek is ott vannak. A vegyszerekre, növényvédő szerekre térve elmondta, a vegyipar évente 400 millió tonna hatóanyag-készítményt gyárt, zömében gyomirtókat, gombaölő, növényvédő szereket, valamint az idegméreg-tartalmuk miatt a környezetre legveszélyesebb rovarirtó szereket. A világ növényvédőszer-piacának közel 70 százalékát hat vegyipari cég uralja, ebből négy európai és amerikai, ám a folyamatban levő fúziók révén mára már csak három óriásvállalatról beszélhetünk. Kifejtette, e cégek termékeivel – közvetlenül vagy közvetve – a fejlett világ valamennyi élelmiszer-fogyasztója találkozik. Példaként említette, hogy míg 1950-ben az almát permetezés nélkül is elő lehetett állítani, addig 2014-ben az intenzív termelésű gyümölcsösökben évente 34 kezelést alkalmaznak. Két éve az egy hektár mezőgazdasági területre jutó hatóanyag-mennyiség az EU-ban 2-3 kilogramm között alakult, a csúcsot Málta jelenti, ahol ez a mutató hektáronként 14 kilogramm, Románia szerencsére e téren sereghajtó: a hektáronkénti mezőgazdasági területekre átlagosan 1 kilogramm vegyszer jut. Ennek tudatában talán már jobban érthető – fejtette ki Sztankovszky –, hogy egy átlagos európai lakos szervezetében, vérében nagyjából 300 olyan idegen vegyi anyag mutatható ki, ami az élelmiszerekből és ivóvízből eredő szermaradványként, illetve a környezetünkben levő használati tárgyakból származik és halmozódik. A GMO-ra térve, a szakember elmondta, 2013-ban a világon 170 millió hektáron termesztettek genetikailag módosított növényeket, az USA mezőgazdasági területeinek 60 százalékán már ilyen fajtákat termelnek: a legelterjedtebb GMO-s növénynek a kukorica, szója, gyapot, burgonya és banán számít, de a kiemelt kártevő-rezisztenciája miatt több mint harminc génmanipulált gyümölcsfajta is termesztésben áll – emlékeztette a hallgatóságot Sztankovszky.
Génfüggő tejgazdálkodás
Dr. Ferenczy Ferenc, a székelykeresztúri tejfeldolgozó üzem laboratóriumvezetője előadásában a higiénikus tejtermelés és feldolgozás tudományos alapelveiről beszélt. Rámutatott: a tej a legtermészetesebb táplálékok egyike, 0,3 liter tej az ember napi fehérje-, vitamin, zsír- és aminosav-szükségleteinek 20–60 százalékát fedezi. Elmondta, a tejgazdálkodás az emberiség történetében 10-11 ezer évvel korábban jelent meg, míg a Balkán és a mai Magyarország területén 7500 éves sajtkészítőedényt találtak. A tejgazdálkodás meghonosulását ugyanakkor az emberi gének is befolyásolták: a világon a ma élő felnőtt népesség harmada rendelkezik a tej fogyasztását lehetővé tevő laktázenzimmel. A humán tejfogyasztás genetikai feltételei főként Nyugat-Európában a magas tejhozamú tehénfajták kialakulását is lehetővé tették. A holland lapálymarha „korszerűsítése” a tejtermelés terén az 1600-as években indult meg, később ez lett az alapja a pirostarkákat is tartalmazó szimentáli törzsnek, ám a holstein frízt szintén a holland lapálymarhából tenyésztették ki Észak-Amerikában az 1880-as években. A modern tejgazdaság és tejfeldolgozás fejlődéséhez a fizikai, kémiai és biológiai tudományos ismeretek, illetve a takarmánytermesztés és istállózási technikák is nélkülözhetetlenek voltak. A korszerű tejgazdaság fejlődését ma a műszaki újítások és a mikrobiológiai felfedezések befolyásolják: a meghatározó felfedezésekre és az újító szakemberek előadásában Ferenczy részletesen is kitért.
Előremutató kutatások a Sapientián
Dr. Mara Gyönyvér, a csíkszeredai Sapientia egyetem biomérnök tanszékének oktatója előadásában a baktériumokkal előállítható táptalajok, biopreparátumok világába, illetve az e téren elért kutatási eredményekbe engedett bepillantást a hallgatóságnak. Ehhez a növények gyökérzetében vagy gyökérövezetében élő baktériumok kommunikációját, tulajdonságait és a növényfejlődést befolyásoló hatásait vizsgálták. Elmondta, ún. „jótékony” baktériumokat izoláltak a csíki havasok vadon élő pillangós növényeinek gumóiból, csíki, gyergyói, székelykeresztúri és Maros megyei mezőgazdasági talajmintákból, tőzeges területekből, illetve helyben, a haszonállatok takarmányozására készített szenázsból. Előadásában kitért a biopreparátumok készítéséhez felhasznál baktériumok azonosítására és a tesztelés folyamatára is.
És hogy a tejsavó nemcsak állattakarmányozásra, hanem 40 százalékos összetevő elemként sör előállítására is alkalmas, azt Salamon Rozália, a csíkszeredai Sapientia egyetem élelmiszer-tudományi tanszékének oktatója mutatta be. Elmondta, az egyetem laboratóriumában nagyon sok féle sör előállításával kísérleteznek, a mára előállított 5 százalékos alkoholtartalmú savósör másfél éves munka erőfeszítéseként született. Íze enyhén édeskés, gyümölcsre emlékeztető, közepesen keserű, színe barnás-aranysárga. Különleges tulajdonsága, hogy a hagyományos sörökhöz képest 20 százalékkal nagyobb az energiatartalma. Nem titkolta, kisprojektről van szó, ám a savósör gyártására több tervet is kidolgoztak. A laborkörülmények között élőállított savósört – Attila névre keresztelt sörkülönlegességként – előbb vendéglátóipari egységeknek szánnák, ám a sört később napi ezerliteres kapacitással is előállítanák. Aki a Sapientia kutatói által késztett savósörről több mindent is meg szeretne tudni, a sör Facebook-oldalán tájékozódhat. Salamon Rozália beszámolójából ellenben kiderült: nem olcsó itókáról lesz szó. A savósör napi ezerliteres előállításának éves költsége durván 400 ezer euróba kerülne, azaz a tervezett 0,33 literes kiszerelésű palack ára 68 eurócentbe, vagyis több mint 3 lejbe kerülne.
Tanfolyamra „kötelezett” gazdák
Miklós Levente, a Hargita Megyei Agrárkamara munkatársa a megyében zajló mezőgazdasági felnőttoktatási programokat mutatta be. Elmondta, a képzésekre jelentkező gazdák száma egyenes arányban van a vállalkozni kívánó, illetve farmjukat, gazdaságukat a mezőgazdasági, vidékfejlesztési pályázatokból fejleszteni próbálók számával: a tanfolyamokra jelentkező gazdák többsége ugyanis az uniós követelmények miatt igyekszik diplomát szerezni – jegyezte meg Miklós Levente. A Magyar tudomány ünnepének szentelt konferenciát a székelyföldi hegyikaszálók biodiverzitás-értékéről és művelésének fontosságáról Antal Attila, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság nyugalmazott igazgatója zárta.
Domján Levente
Napjaink történéseinek hátterét is kutatják a szakemberek. Korszerű tudományművelés Fotó: Domján Levente[/caption]
A Sapientia egyetemen tartott rendezvény ezúttal az „oknyomozó tudomány” jeligét viselte, amit Tiboldi István, a KAB Agrártudományi Szakbizottságának elnöke szerint azért választották, mert az oknyomozó újságírókhoz hasonlóan igyekeztek egy-egy aktuális történés hátterét felfedni. A fókuszba ezúttal az Európai Uniónak az Egyesült Államokkal és Kanadával kötendő szabadkereskedelmi megállapodása került, amelynek a szakemberek a mezőgazdasági vonatkozásait vizsgálták.
Nyitott kapuk az amerikai GMO-termékek előtt
Az USA-val küszöbön álló szabadkereskedelmi megállapodást Tiboldi István főként az amerikai genetikailag módosított növényi és állati termékek, élelmiszer-készítmények beáramlása miatt tartja aggályosnak, főként a génmódosított termékek a természeti környezetre és az emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásai még a szakma képviselői előtt sem teljesen ismertek. Előadásában leszögezte, a tárgyalások ugyanakkor nem átláthatók, szakszerveket nem vonnak be, miközben az európai mezőgazdasági termelők és élelmiszergyártók szempontjából az amerikaiakkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás egyértelműen az európai GMO-szabályozás garantált fellazítását vonja maga után. Brüsszelnek ugyanis a megállapodás értelmében az USÁ-ban engedélyezett valamennyi élelmiszertermék behozatalát kötelezően el kell fogadnia: az amerikai csomag viszont a GMO-növényekből, hormonkezelt haszonállatokból – sertésből, csirkéből, szarvasmarhából, halból – készített élelmiszerek garmadáját is tartalmazza. Tiboldi szerint a szabadkereskedelmi megállapodás ráadásul csak egy az európai agráriumot érintő problémák közül. Úgy vélte, a 2007–2008-as gazdasági világválság utórezgései még most is érezhetők, emellett pedig a klímaváltozás, az orosz embargó, az arab országok polgárháborúba fordult „demokratizálódása” nyomán az ottani piacok elvesztése, a tejkvóta megszűnése és új betegségek – kéknyelv, bőrcsomósodás, madárinfluenza – nap mint nap új kihívások elé állítja a gazdákat. Bizonytalanság övezi a Brexitet, azaz Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból is, ami a nettó befizetők megfogyatkozása révén az uniós alapokból nyújtott mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokon is nyomot hagy.
Örvendenek a vegyszergyártók
A szabadkereskedelmi tárgyalások témájához kötődött Sztankovszky Attila, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség tanácsosának előadása is, aki szerint a szabadkereskedelmi megállapodás csak a nagy agrár-élelmiszeripari vállalatok érdekeit szolgálja, várható hatásai között pedig az európai termelők lassú kisemmizését és a családi gazdaságok csődjét vizionálta. Elmondta, a megállapodás hívei az EU és a két Észak-Amerikai ország közötti napi 3 milliárd eurós kereskedelmi forgalmának fellendülésére és a kölcsönös gazdasági növekedésre hivatkoznak. A lobbizók sorában vegyipari konszernek is ott vannak. A vegyszerekre, növényvédő szerekre térve elmondta, a vegyipar évente 400 millió tonna hatóanyag-készítményt gyárt, zömében gyomirtókat, gombaölő, növényvédő szereket, valamint az idegméreg-tartalmuk miatt a környezetre legveszélyesebb rovarirtó szereket. A világ növényvédőszer-piacának közel 70 százalékát hat vegyipari cég uralja, ebből négy európai és amerikai, ám a folyamatban levő fúziók révén mára már csak három óriásvállalatról beszélhetünk. Kifejtette, e cégek termékeivel – közvetlenül vagy közvetve – a fejlett világ valamennyi élelmiszer-fogyasztója találkozik. Példaként említette, hogy míg 1950-ben az almát permetezés nélkül is elő lehetett állítani, addig 2014-ben az intenzív termelésű gyümölcsösökben évente 34 kezelést alkalmaznak. Két éve az egy hektár mezőgazdasági területre jutó hatóanyag-mennyiség az EU-ban 2-3 kilogramm között alakult, a csúcsot Málta jelenti, ahol ez a mutató hektáronként 14 kilogramm, Románia szerencsére e téren sereghajtó: a hektáronkénti mezőgazdasági területekre átlagosan 1 kilogramm vegyszer jut. Ennek tudatában talán már jobban érthető – fejtette ki Sztankovszky –, hogy egy átlagos európai lakos szervezetében, vérében nagyjából 300 olyan idegen vegyi anyag mutatható ki, ami az élelmiszerekből és ivóvízből eredő szermaradványként, illetve a környezetünkben levő használati tárgyakból származik és halmozódik. A GMO-ra térve, a szakember elmondta, 2013-ban a világon 170 millió hektáron termesztettek genetikailag módosított növényeket, az USA mezőgazdasági területeinek 60 százalékán már ilyen fajtákat termelnek: a legelterjedtebb GMO-s növénynek a kukorica, szója, gyapot, burgonya és banán számít, de a kiemelt kártevő-rezisztenciája miatt több mint harminc génmanipulált gyümölcsfajta is termesztésben áll – emlékeztette a hallgatóságot Sztankovszky.
Génfüggő tejgazdálkodás
Dr. Ferenczy Ferenc, a székelykeresztúri tejfeldolgozó üzem laboratóriumvezetője előadásában a higiénikus tejtermelés és feldolgozás tudományos alapelveiről beszélt. Rámutatott: a tej a legtermészetesebb táplálékok egyike, 0,3 liter tej az ember napi fehérje-, vitamin, zsír- és aminosav-szükségleteinek 20–60 százalékát fedezi. Elmondta, a tejgazdálkodás az emberiség történetében 10-11 ezer évvel korábban jelent meg, míg a Balkán és a mai Magyarország területén 7500 éves sajtkészítőedényt találtak. A tejgazdálkodás meghonosulását ugyanakkor az emberi gének is befolyásolták: a világon a ma élő felnőtt népesség harmada rendelkezik a tej fogyasztását lehetővé tevő laktázenzimmel. A humán tejfogyasztás genetikai feltételei főként Nyugat-Európában a magas tejhozamú tehénfajták kialakulását is lehetővé tették. A holland lapálymarha „korszerűsítése” a tejtermelés terén az 1600-as években indult meg, később ez lett az alapja a pirostarkákat is tartalmazó szimentáli törzsnek, ám a holstein frízt szintén a holland lapálymarhából tenyésztették ki Észak-Amerikában az 1880-as években. A modern tejgazdaság és tejfeldolgozás fejlődéséhez a fizikai, kémiai és biológiai tudományos ismeretek, illetve a takarmánytermesztés és istállózási technikák is nélkülözhetetlenek voltak. A korszerű tejgazdaság fejlődését ma a műszaki újítások és a mikrobiológiai felfedezések befolyásolják: a meghatározó felfedezésekre és az újító szakemberek előadásában Ferenczy részletesen is kitért.
Előremutató kutatások a Sapientián
Dr. Mara Gyönyvér, a csíkszeredai Sapientia egyetem biomérnök tanszékének oktatója előadásában a baktériumokkal előállítható táptalajok, biopreparátumok világába, illetve az e téren elért kutatási eredményekbe engedett bepillantást a hallgatóságnak. Ehhez a növények gyökérzetében vagy gyökérövezetében élő baktériumok kommunikációját, tulajdonságait és a növényfejlődést befolyásoló hatásait vizsgálták. Elmondta, ún. „jótékony” baktériumokat izoláltak a csíki havasok vadon élő pillangós növényeinek gumóiból, csíki, gyergyói, székelykeresztúri és Maros megyei mezőgazdasági talajmintákból, tőzeges területekből, illetve helyben, a haszonállatok takarmányozására készített szenázsból. Előadásában kitért a biopreparátumok készítéséhez felhasznál baktériumok azonosítására és a tesztelés folyamatára is.
És hogy a tejsavó nemcsak állattakarmányozásra, hanem 40 százalékos összetevő elemként sör előállítására is alkalmas, azt Salamon Rozália, a csíkszeredai Sapientia egyetem élelmiszer-tudományi tanszékének oktatója mutatta be. Elmondta, az egyetem laboratóriumában nagyon sok féle sör előállításával kísérleteznek, a mára előállított 5 százalékos alkoholtartalmú savósör másfél éves munka erőfeszítéseként született. Íze enyhén édeskés, gyümölcsre emlékeztető, közepesen keserű, színe barnás-aranysárga. Különleges tulajdonsága, hogy a hagyományos sörökhöz képest 20 százalékkal nagyobb az energiatartalma. Nem titkolta, kisprojektről van szó, ám a savósör gyártására több tervet is kidolgoztak. A laborkörülmények között élőállított savósört – Attila névre keresztelt sörkülönlegességként – előbb vendéglátóipari egységeknek szánnák, ám a sört később napi ezerliteres kapacitással is előállítanák. Aki a Sapientia kutatói által késztett savósörről több mindent is meg szeretne tudni, a sör Facebook-oldalán tájékozódhat. Salamon Rozália beszámolójából ellenben kiderült: nem olcsó itókáról lesz szó. A savósör napi ezerliteres előállításának éves költsége durván 400 ezer euróba kerülne, azaz a tervezett 0,33 literes kiszerelésű palack ára 68 eurócentbe, vagyis több mint 3 lejbe kerülne.
Tanfolyamra „kötelezett” gazdák
Miklós Levente, a Hargita Megyei Agrárkamara munkatársa a megyében zajló mezőgazdasági felnőttoktatási programokat mutatta be. Elmondta, a képzésekre jelentkező gazdák száma egyenes arányban van a vállalkozni kívánó, illetve farmjukat, gazdaságukat a mezőgazdasági, vidékfejlesztési pályázatokból fejleszteni próbálók számával: a tanfolyamokra jelentkező gazdák többsége ugyanis az uniós követelmények miatt igyekszik diplomát szerezni – jegyezte meg Miklós Levente. A Magyar tudomány ünnepének szentelt konferenciát a székelyföldi hegyikaszálók biodiverzitás-értékéről és művelésének fontosságáról Antal Attila, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság nyugalmazott igazgatója zárta.
Domján Levente
