A reformáció, amely megőriz és megújít
Ha globálisan megnézzük a sajátos berendezkedéseket, a dolgok gyökerénél mindig a vallási szellem, értékrend húzódik meg – ezzel a felvetéssel indult a Reformáció 500: Europa semper reformanda? – A reformáció eszméje és Európa jövője című tusványosi panelbeszélgetés. A reformáció Európára gyakorolt hatását nemcsak vallási, hanem gazdasági és kulturális szempontból is vizsgálták a megszólalók.
[caption id="attachment_53666" align="aligncenter" width="2600"] A panel résztvevői Fotó: Márk Boglárka[/caption]
Akik Európát és a világot valamiféle kereskedelmi központnak tekintik, fölöslegesnek tarthatják a reformáció témáját, de nem lehet megfeledkezni arról, hogy a nyugati világ értékrendjét a kereszténység határozza meg a mai napig – indította a beszélgetést Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója. A reformáció nemcsak teológiai, hanem szellemi, civilizációs reform volt, amely meghatározta Európa gazdaságát, demokratikus értékrendjét. Az erdélyi magyarság számára pedig azért kiemelten fontos a szerepe, mert lehetőséget adott az erdélyi magyarság számára, hogy nemzeti nyelvük használata által magyarnak érezhessék magukat.
Balog Zoltánnak, a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjének meglátása szerint kérdés az, hogy a reformáció renovációt, vagyis az életünk megújítását, vagy konzervációt, vagyis a hagyományok megőrzését jelenti-e. Szerinte a választ a történelmi korok változása határozza meg, de mindkét változat lehet egyszerre is érvényes.
– Látnunk kell, hogy a reformátusoknak köszönhetően felértékelődött a lokalitás, és jobban lehetett számítani a protestáns egyházakra, mert sokkal jobban ragaszkodtak a nyelvhez, személyesebbé tették a hitet és feltették az embereknek a kérdést, hogy van-e személyes kapcsolatuk a transzcendenssel, amit jobb híján Istennek hívunk – állapította meg Balog Zoltán.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versére utalva kijelentette, hogy a reformáció nélkül a magyarság ma nem lenne olyan, mint amilyen, mert annyira meghatározó szerepe volt az elmúlt 500 évben, és feltehetően ugyanilyen nagy szerepe lesz a következő 500-ban is. Hozzátette, hogy a katolikus egyház a sok mozgalom közül – mint amilyenek a különböző szerzetesrendek megalakulása volt – a reformáció volt az egyetlen, amelyet nem tudott befogadni.
– A reformáció jelentette ki, hogy a munka is lehet Isten dicsőségére való, addig ugyanis az Istenhez való kapcsolódást, a hűséget a zárt helyen lévő vallásosság határozta meg. Fontos lépés volt a reformációban, hogy az emberek kiszabadultak a kolostorok kedves környezetéből, és arra késztetett, hogy feltegyük magunknak a kérdést, hogy mire költünk, mire használjuk a javakat, amiket megszereztünk – hangsúlyozta a püspök, hozzátéve, hogy a reformációnak köszönhetően olyan belsőséges viszony alakult ki Isten és ember között, amely csak anyanyelven valósulhat meg. Itt kiemelte a bibliaolvasás meghatározó szerepét: a reformáció kimondta, hogy csakis a Szentírás alapján szervezhetjük újra életünket.
A beszélgetés további részében a reformáció anyanyelvűségre, a mai modern gazdasági elvek kialakulására is kitértek, külön megemlítették a vallásszabadság tordai kihirdetésének kulturális, az egész nyugati világot befolyásoló hatását is.
Márk Boglárka