A megjelenteket, iskolásokat, pedagógusokat, a város és a megye világi és egyházi elöljáróit, a jánoshalmi, váci és budakeszi testvériskolák küldöttségeit László Károly, a nagy múltú tanintézet igazgatója köszöntötte a hatszáz fős iskolaközösség nevében, felelevenítve a 34 évvel ezelőtti névadást, amikor az akkori tanár és diák elődök úgy döntöttek, hogy az iskolához a legjobban Petőfi Sándor neve talál.

– Ismerjük a nevében a sorsa kifejezést, így a névadással meghatározták a sorsunkat, mindazokat az értékeket, eszméket, amelyek Petőfihez és a márciusi ifjakhoz kapcsolhatók, amiket nekünk is kötelességünk magunkénak vallani – mondta az iskola vezetője rávilágítva arra a tényre, hogy a közel kétszáz évvel ezelőtti világ már nem hasonlít a maira, az idők változását nem lehet megállítani, viszont a különbségek ellenére számos olyan közös pont is akad, amely összeköti a mai kor magyarját az egykori márciusi ifjakkal. Ezért március 15-én nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra összpontosítunk, „arra, ami közös bennünk és az 1848-as márciusi ifjakban, ami nem változott azóta sem, mert nem divatfüggő, nem korfüggő, és az a közösséghez való tartozási igényünk, ez az érzés mindannyiunk lelkében ott lapul, ez lehet az összekapcsoló híd a mai gyerekek, felnőttek és a ’48-as hőseink között, mindnyájan a magyar nemzet tagjai vagyunk”.

– A haza, az otthon örök. Mindannyian szerepet játszunk abban, hogy a népből nemzet legyen, a terület, ahol ez a nemzet él, hazává minősülhessen, hisz ennek a nemzetnek a jövőjét miránk bízták – üzente magasztos szónoklatában az igazgató.

A beszédet követően az iskola diákjainak lélekemelő műsorát hallgathatta meg a közönség, majd Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében Gáll Hajnalka konzul Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét tolmácsolta.

Darvas-Kozma József római katolikus esperes áldását követően Petőfi Sándor mellszobrának talapzatánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az esemény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.