A Kígyók, sárkányok, griffmadarak című tárlat 41 alkotást vonultat fel. A kiállítás kurátora, Málnási Levente, a múzeum néprajzos-muzeológusa kérésünkre részletesebben mesélt a népművészről és kiállított alkotásairól. Elmondta: Kristó János nevével először akkor találkozott, amikor elkezdte kutatni az 1930-as csíksomlyói pünkösdi Egyház- és Népművészeti Kiállítást, amely a Csíki Múzeum, mint intézmény, első kiállítása volt, és amelyet, többek között, Domokos Pál Péter, Vámszer Géza és Nagy Imre festőművész rendeztek meg. Ott tűntek fel először a bútorfaragó-faszobrász művei. 

Kristó János élete

Kristó János 1864. július 24-én született Csíkkozmáson. Édesapja, Kristó Lajos az egyházi anyakönyv bejegyzése szerint lagenarius (faműves), vagyis kulacskészítő, túróborító-faragó volt, akitől János már gyermekkorában elleshetett egyet s mást a famegmunkálás fortélyaiból. Édesanyja Kovács Veronka, az emlékezet szerint ő árusította a férje által készített darabokat. Jánosnak két öccse volt, Lajos és Ferenc, utóbbi leszármazottai közül néhányan ma is Csíkkozmáson élnek, a múzeum tőlük kapott adományba több tükörrámát, támlás széket, egy Krisztus-féldomborművet, függönykarnist és néhány értékes fényképet is.

Szülei korán elhunytak, haláluk után Bálint Gyula István, János egyik nagybátyja támogatta, nevelte őt, aki ferences rendi pap volt, majd tábori papként az egyik osztrák–magyar hadtesttel egész Európát beutazta, és nyugdíjas korában Kolozsváron telepedett le, az írásnak élt. Jó nevű irodalmárként tartották számon, ő volt az első, aki lefordította Dante Isteni színjátékát.

Valószínű, hogy a nagybátyja biztatására Kristó János is felkerült Kolozsvárra, ahol már akkor volt fa- és fémipari képzés is. A kiállítás kurátora szerint nincsenek pontos források arra vonatkozóan, hogy ott tanult vagy az akkori bútorgyárak, asztalosok alkalmazásában hasznosította tehetségét, de megtörténhet, hogy B. Bak Lajos vagy Hevesi József műbútorasztalos mellett dolgozott, az biztos, hogy az asztalosmesterséget és a fafaragást magas szinten Kolozsváron sajátította el. Tehetségének köszönhetően bekerült az ismertebb polgárok közé, majd feleségül vette egy pap lányát. Róla nem sokat lehet tudni, csupán az ismert, hogy biztosan vagyonos lány volt, a jómódra olyan jelek utalnak, mint hogy olyan fotósoknál készíttettek fényképeket, akikről köztudott, hogy az akkori arisztokráciát, a polgárság híresebb embereit fotózták, vagy hogy Kristó János több olyan társasági eseményen is feltűnt, ahol a kolozsvári tehetősebb közösség volt jelen. A vagyont az első világháború idején hadikölcsön miatt elvesztették, majd a háború után hazatelepedtek Csíkkozmásra. A felesége halála után Kristó magára maradt, nem nősült újra, ezután a falubelieknek és más megrendelőknek készített bútorokat, használati tárgyakat, kendőszeget, túróborítót, faragott kulacsot. Valószínű, hogy Nagy Imre csikzsögödi festőművész az 1920-as évek közepén „fedezte fel” Kristó Jánost, aki 1929-ben készített neki szobabútort, ugyanakkor, mint az 1929-es és 1930-as kiállításon szereplő darabokat. Gondolkodószéket készített, mások mellett, Nagy Imrének, Tamási Áronnak, Kodály Zoltánnak is, így elmondható, hogy Kristó János mindenféleképpen kötődik a helyi emberekhez és a Csíki Székely Múzeumhoz. 

A művész 1930–1945 között vált ismertté és híressé alkotásaival Csíkban, Erdélyben és Magyarországon, az általa készített bútorokat és egyéb faragott tárgyakat Bethlen Mária grófnő állította ki Románia és Magyarország nagyobb városaiban, melyek még Svájcba és Hollandiába is eljutottak. 

A kiállítás anyaga

A kígyók, gyíkok, sárkányok és griffmadarak állandó visszatérő motívumok a bútorain, ezért is lett ez a tárlat címe. Az egyházi bútorokon például Sárkányölő Szent György van kifaragva, amint éppen leszúrja a sárkányt, egy gyertyatartó kis asztalnak négy kígyó a négy lába, a törzse egy női alak, amire egy kígyó csavarodik, a tetején pedig az édenkerti jelenet látható, Ádám és Éva, középen a fa és a rácsavarodott kígyó.

Több olyan gondolkodó széket is láthatunk, ahol az édenkertet és az első emberpárt ábrázolja, ott is gyakran megjelenik a kígyó az élet fáján. Láthatunk sárkánnyal harcoló oroszlánt, griffmadarat, szarvasokat vad, erdős környezetben, de olyan faragása is van, amely egy fonót ábrázol, egy asszonyt a motollával és egy ülő gyermeket. Sokszor ábrázolt angyalfejet, máshol Mátyás király vagy Petőfi Sándor jelenik meg. Alkotásain szinte mindig megjelennek különböző mitológiai, bibliai és/vagy népmesei motívumok.

A művész 1940-ben készítette el a csíkkozmási római katolikus templom számára azt az együttest, amely a kiállításon is látható, egy baldachinos papi ülőhelyet, hátrészt, imazsámolyt és kis faragott székeket tartalmaz. Emellett faszobrászattal is foglalkozott, a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van egy körtefából készült lányfej és egy kisebb, pártás asszonyfej, sajnos több faszobrát nem ismerik a szakemberek sem, lehet, hogy megsemmisültek vagy valahol kallódnak, és talán az emberek nem is tudják, mekkora érték. A tárlaton látható tárgyak egy része a múzeum tulajdona, másokat Csíkkozmásról magánszemélyektől és a templomból kölcsönözték, és néhány eddig nem látott, családjával, barátaival készült fényképet is megcsodálhatnak az érdeklődők.

Málnási Levente Domokos Géza szavait idézte: „élt ebben a faluban egy Kristó János nevű faragó ember. Félig zseni, félig fuzsitus. Egyebet sem csinált, csak faragott. Véka árpáért, zsák krumpliért, kötés hagymáért vagy hatvan éven át faragta a díszes asztalt, széket, képrámát, tükörrámát, függönytartót, kendőtartót, kelengyeládát, túróborítót. Megtöltötte Kozmást dió-, körte- és meggyfába vésett csodákkal, a zord Árpád vezér és az igazságos Mátyás képével, Szent György lovag viaskodásával, haragos sárkányokkal, szófogadó gyíkokkal, kígyóval végigtekert székelyemberrel”.

A csütörtök délutáni megnyitón fellépett a csíkkozmási Bojzás Néptánccsoport. A Kígyók, sárkányok, griffmadarak című Kristó János-emlékkiállítás május végéig látogatható a Csíki Székely Múzeumban.