A elmúlt hétvégén, szombaton és vasárnap szervezte meg idén a Csíkszentmiklósi Ifjúsági Egyesület Csíkszépvíz Polgármesteri Hivatalával karöltve a már hagyománnyá vált Konyhák Csatája elnevezésű gasztórendezvényt. Az esemény során profi mesterszakácsok is bemutatkoztak, képviselve a magyar, a román, a székely és az örmény konyha ízvilágát. [caption id="attachment_74278" align="aligncenter" width="1000"] Jánossy Alíz és csapata. Kifőzték[/caption] Vasárnap délelőtt érkeztünk a fotós kollégával Csík­szentmiklósra, ahol már javában zajlottak a Konyhák Csatája második fordulójának előkészületei. Az informáicós sátraknál azonnal eligazítottak, így azt is megtudtuk, hogy éppen ifjúsági mise van a faluban, ezt követően tartják a sütemény- és házikenyér-versenyt, majd az ebéd során nem akármilyen szakértelemmel elkészített ételeket lehet megkóstolni. Tudniillik a szombaton elkezdődött program legfontosabb részét a mesterszakácsok bemutatója képezte, négy konyha ívilágát idézve meg. A magyar, a román, a székely és az örmény konyha képviselői szorgosan tevékenykedtek a helyszínen, a bográcsokból áramló illatok betöltötték a sportpályát. [caption id="attachment_74279" align="aligncenter" width="1000"] Örmény ételt főztek a csíkszépvíziek. Mély gyökerek[/caption] Főzés, csapatszellem, újdonságok András Róbert szervező, a Csík­szentmiklósi Ifjúsági Egyesület tagja csirkemellet szeletelt, amikor odaléptem hozzá, s habár megzavartam munkáját, szívélyesen válaszolt kérdéseimre. Elmondta, hogy idén is zsetonos rendszer alapján működik a rendezvény, tehát 5 lejes zsetonért cserébe bármelyik szakács főztjét meg lehet kóstolni, illetve elfogyasztani. – A megszokott szabályok mellett újdonság ebben az évben, hogy az örmény gasztronómiát is megismerhetik a jelenlévők. Lévén, hogy Csíkszépvíz jelentős örmény gyökerekkel rendelkezik, ez a változás nagyon fontos momentum – fogalmazott András Róbert. Mint mondta, nem mellékes az sem, hogy több mint 120 önkéntes fogott össze ahhoz, hogy ez a program megvalósuljon, így közösségi megmozdulásról van szó. Végül nevetve megjegyete, hogy az éles kések közelében is igen bátor vagyok, így nyugodt szívvel engedett tovább a mesterszakácsok felé. [caption id="attachment_74280" align="aligncenter" width="1000"] Készül a csipetke a bérestokányba. Csipetnyi múlt[/caption] Elsőként a magyarországi Haj­duk Zoltánt, az Erdélyi Magyar Fehérasztal Lovagrend gasztronómiai nagykövetét, a kolbászkészítés Guinness-rekorderét szólítottam meg, akitől megtudtam, hogy füstölt szallonnás, lecsós aprópecsenyét készít, és a magyaros ízek bemutatására törekszik. Kiemelte azt is, hogy Gyula városa és Csíkszenmiklós testvértelepülési kapcsolatot alakított ki, és nagy öröm számára, hogy Székelyföldön főzhet. Mialatt a bográcsban egyre csak pirult a hagyma, megpillantottam Jánossy Alízt, lapcsaládunk tagja, a Székely Konyha felelős szerkesztőjét, aki a mesterszakácsok körét gyarapította. A Magyar Népi Ízőrző Lovagrend tagja, az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend alapítója a székely ízeket mutatta be az idei programon, és kérdésemre leszögezte, hogy nem tekinti versenynek a Konyhák Csatáját. [caption id="attachment_74282" align="aligncenter" width="1000"] Jó hangulatban zajlott a sütés-főzés. Jó tanácsok[/caption] Nem a verseny a cél – Én az évek során többször megfordultam Csíkszent­mik­ló­son, és erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy elfogadjam a meghívást, és eljöjjek ide. Csapatomnak köszönhetően nem akármilyen ebédet kósolhatnak meg a hazai falatok ismerői, hiszen a szárhegyi béresek tokánja igen különleges, gazdagon, sok tárkonnyal, füstölt disznóhússal elkészített étel – mutatott rá Jánossy Alíz, megjegyezve, hogy betakarítási szezon során a nagymamája több tucat béresnek készítette el ezt az ételt. Hozzátette, hogy abban az időben a béresek bizonyos fizetségért cserébe – ez lehetett pénz vagy mezőgazdasági termény – mezőgazdasági munkát végeztek el. Habár az illatok változatossága egészen megszédített, jól álltam a lábamon, és Jánossy Alíztól elköszönve a román konyha felé vettem az irányt. Brindás János magyarországi sztárséf mosolyogva fogadta érkezésem, és örömmel árulta el, milyen étel készül a bográcsban. – Káposztás birka lesz a menü, piros paprikával és köménymaggal. A bográcsos receptekből nincs hagyományos étele Romániának, ez a fogás, amelyet kiválasztottam pásztorétel, és savanyú, hordóban érlelt káposztából készítem el – válaszolta Brindás János. A séf idén már harmadik alkalommal volt jelen a rendezvényen, és elmondása alapján barátságok alakultak ki az évek alatt, sőt visszajáró csapatok is részt vesznek a programon. Továbbá azt is hangsúlyozta, nem a versenyzés a cél, hanem az ízek megismertetése. Beszélgetésünk végén a már javában fövő birkahús állapotát is megnézhettem – s habár nem vagyok igazán szakértő e húsok elkészítésében – megállapítottam, hogy a román konyha kedvelői sem éheznek majd a nap folyamán. [caption id="attachment_74283" align="aligncenter" width="1000"] Séfek versengése. Nem vetélkednek Fotók: László F. Csaba.[/caption] Pizza helyett ragu A csíkszépvízi Szakács Magdolna, az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend tagja éppen az örmény ragu alapját készítette el, amikor odaléptem hozzá. Megtudtam tőle, hogy ennek az ételnek az a különlegessége, hogy a szemes paszuly, krumpli és zöldségek mellett fehérborban és majoránna hozzáadásával készül. – Csíkszépvíznek mély örmény gyökerei vannak, és nagyon örülök, hogy bemutathatjuk ezeket. A Konyhák Csatája számomra nem verseny, hiszen nemcsak az ízeket, de a főzés szeretetét is lehetőségünk van átadni az embereknek – jelentette ki Szakács Magdolna. Beszélgetésünk végén Borboly Csaba megyeelnök is megérkezett a helyszínre, ahol kérdésemre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a pizza és a miccs korszakában jó, ha a saját értékeinkre és hagyományainkra is hangsúlyt fektetünk. Hozzáfűzte, hogy a gasztronómia elfelejtése, elhanyagolása a nyelv kiüresedését is jelenti, ezért is fontos, hogy az ősöktől örökölt szokásokat megőrizzük és továbbadjuk. A főzés helyszínét elhagyva odaléptem a népviseltben üldögélő Péter Katalinhoz, aki csíkszentmiklósi lakosként elmondta, hogy nagyon hasznos és szép rendezvénynek tartja a Konyhák Csatáját. – Hetvenhét éves vagyok, és tavaly én nyertem meg a házikenyér-versenyt. Idén is eljöttem, és remélem, hogy jól szerepelek a kenyeremmel, nekem nagy élmény, hogy itt lehetek – mondta mosolyogva Péter Katalin, hozzáfűzve, a Csíkszentmiklósi Öregek Klubjának tagjaként fontosnak tartja a hagyományok tiszteletét. Beszélgetésünk közben odalépett hozzánk Péter Imre helybéli lakos is, aki szerint a fiatalokat és az időseket is összeköti ez az esemény. Végül mosolyogva és sűrű integetések közepette váltunk el egymástól, így számomra csaták helyett harmóniával zárult a csíkszentmiklósi gasztrorendezvény. Keresztes Bea