A szenvedélybetegségeknek két nagy kategóriáját különböztethetjük meg: a szerfüggőséget és a folyamat- vagy viselkedésfüggőséget. A szerfüggők célja egy adott kémiai anyag megszerzése és elfogyasztása, ilyen lehet az alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség, míg a viselkedésfüggőség esetében valamilyen viselkedés veszi át az uralmat a személyiség és a hétköznapi tevékenységek felett, idesorolható az igencsak gyakori játékfüggőség – tájékoztatott Geréb Tünde. Hozzátette, a játékfüggőség az online és a fizikai közegben egyaránt megnyilvánulhat.
Kifejtette, a játékgépeken való játszás eleinte szabadidős tevékenységnek indul, de egy idő után az egyén beleesik az úgynevezett veszélyes játszásba, veszélyes fogyasztásba, ez az abúzus fázisa. Ilyenkor már komolyabbra fordul a dolog, és van egy láthatatlan határ, a függőség határa, amikor a kontrollvesztés bekövetkezik, egyre több pénzt és időt fektet a személy a játékokba, elkezdődhetnek a komolyabb veszteségek is, és ez lehet az egyik fő árulkodó jele annak, hogy baj van. A függőségben szenvedő személy életvitelében elkezdődik a személyiség leépülése, és ez az egyik legnagyobb kár, amit a szenvedélybetegség kialakít.
Három területen lehet észrevenni, ha valakinek ilyen prob­lémája van: elsősorban a kapcsolatok kezdenek leépülni, konfliktusok jelennek meg, egyre kevésbé lesz elérhető érzelmileg az egyén, ez akár teljes elmagányosodáshoz is vezethet, utána kezdődhet a munkahelyen vagy a feladataik­ban való helytállás romlása, a harmadik terület pedig az egészség, amin megnyilvánulnak a károk. 
Bármelyik függőség nagyon súlyossá válhat, ugyanis módosul a személy életvitele, a személyiségének a működése, az enyhétől egészen a legsúlyosabbig. A játékfüggőség esetén is el lehet testileg és lelkileg egyaránt jutni komoly, szubjektív szenvedésekig, olyannyira, hogy az ember súlyosan depresszívvé válik, akár az öngyilkosság is megfordulhat a fejében. Az öngyilkosság nagyon gyakori, mert amikor bezárul a kör, és azt érzi az egyén, hogy ő már nem tud ebből kitörni, nagy mértéket ölthet a szorongás, és sokszor ez tűnik az egyetlen megoldásnak. Tehát a játék is ugyanazt a károsodást hozza létre, mint a szerfüggőség.
A függőségekből egyetlen út vezet kifelé, szaknyelven ezt felépülésnek hívják, ennek feltétele a teljes absztinencia, vagyis a tevékenység lenullázása. Ez a játékfüggőség esetében azt jelenti, az egyénnek vállalnia kell, hogy egyáltalán nem játszik, emellett elkezdi az életét, életvitelét megváltoztatni, elkezd figyelni olyan dolgokra, amelyek az ő lelki egyensúlyát szolgálják. Tehát a felépülés az absztinencia és a megváltozott életvitel mentén tud csak megvalósulni. Ezt a változást a pszichoterápia segíti létrehozni, ezzel foglalkozik a Bonus Pastor Alapítvány is. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy az egyén ne maradjon magára. Gyakran előfordul, hogy maga a függőséggel élő személy nem tud segítséget kérni, vagy a szégyen és a reménytelenség visszatartja, így sokszor hozzátartozók, barátok teszik meg az első lépést, és általuk vagy a velük való munka mentén szoktak eljutni oda, hogy az érintett is elmegy egy találkozóra a szakemberrel, és elkezdődik a terápia. A terápia a probléma súlyosságától függően különféle küszöbű lehet, a Bonus Pastor Alapítványnál úgynevezett ambuláns, járóbetegrendszerben történő terápiát, illetve hosszabb, bentlakásos rendszerű terápiát is alkalmaznak, az utóbbi már egy komolyabb beavatkozás, amit azok számára ajánlanak, akiknek súlyosabb a problémájuk. A pszichológus, elmondása szerint, gyakran tapasztalt már olyan helyzetet, hogy egy függőségben szenvedő személy egy szakemberrel történő konzultáció, beszélgetés után nem kezdett egyből terápiára járni, ellenben egy-két éven belül, amikor még tovább romlott a helyzete, visszatért, mert megértette, hogy egyedül ő tud tenni annak érdekében, hogy ne adja át magát még jobban vagy teljesen a függőségnek, ami az egész életét lerombolhatja.
Mint Geréb Tünde elmondta: ő leginkább abban hisz, hogy a függőségek kialakulását a személyiségfejlesztés mentén lehet megelőzni, ez az úgynevezett prevenció. Ezt már iskoláskorban érdemes elkezdeni, azzal, hogy a tanárok, pszichológusok beszélnek róla, mert az iskola szerepe a tanításon túl a nevelés is. Arra kell törekedni, hogy a gyermeknek jól alakuljon a serdülőkora, az otthoni nevelés, a családi élet is megfelelő legyen, hogy amennyire csak lehet, ne érjék traumák, mert így kisebb az esélye annak, hogy zsákutcába jusson az élete a későbbiekben. Az is fontos, hogy ha valamiben jó egy fiatal, akár tanulásban, valamilyen művészetben vagy sportban, ami leköti a pluszfigyelmét és az energiáját, amiben kiteljesedhet, ami feltölti, abban támogatni kell, így kisebb a lehetősége annak, hogy rossz útra tér és függőség áldozata lesz.
Hozzátartozóként is rendkívül nehéz a helyzet, ugyanis a legtöbb, amit tehet, hogy tájékoztatja az érintettet, hogy mik lehetnek a lehetőségei, hogyan lehet kilépni a problémás állapotból. Léteznek támogató, önsegítő csoportok, ahol hasonló problémával küzdő emberek találkozhatnak. Geréb Tünde kiemelte: jelenleg a Caritas is működtet ilyen csoportot Székelyudvarhelyen, de több más alapítvány is tud ilyenfajta segítséget nyújtani. Ezeken a találkozókon gyakran olyan személyek is jelen vannak, akik már bejárták a függőség útját. A sorstársakkal való találkozás rendkívül hasznos tud lenni, egy jó közeg a felépülés felé, mert a közösség ereje sokat segít.
Geréb Tünde már huszonöt éve dolgozik szenvedélybetegekkel, tapasztalatai szerint Erdélyben az alkoholfüggőség mondható a leggyakoribbnak, de szorosan követi a játékfüggőség. A játékfüggőség az elmúlt néhány évben csupán annyiban változott, hogy megnőtt az online játékokhoz kapcsolható függőségek száma, de ez lényegében ugyanaz, mint a játéktermekben található gépek okozta függőség.
Az online vagy fizikai térben levő játékgépekkel való foglalkozás legtöbbször serdülőkorban szokott elkezdődni mint szabadidős tevékenység. Egy függőség manifesztálódása, kiteljesedése akár 8-10 évbe is telhet, közben történik az is, hogy az egyén rájön, valami baj van. Így elmondható, hogy a játékfüggőség kialakulása nem annyira gyors, de a károk elég hamar érzékelhetők, főként az anyagi veszteségek mentén, aminek hatására beszűkül az egyén élete, ami gyorsíthat a függőség előrehaladásán.
A pszichológus szerint a legfontosabb, hogy az érintettekben tudatosítani kell azt, hogy a függőségek zsákutcájából igenis van kiút. Ha egy hozzátartozó, barát, munkatárs azt érzékeli, hogy valakivel gond van, egy telefonhívás lehet a felépülés felé vezető út kezdete. Sokan tévesen azt gondolják, hogy meg kell várni, míg maga a függő személy elindul magától, de ez nem így van, ugyanis nagyon is komoly lépéseket lehet tenni hozzátartozóként a terápiás munka mentén, amit a szakemberrel együtt dolgoznak ki. Egy szenvedélybeteg hozzátartozója önmagában egy szenvedő ember, így saját magáért is érdemes elindulnia a változás útján. Nem mellesleg, az a változás, amin a hozzátartozó keresztülmegy, óhatatlanul kihat a függőre is, és ezért nagyon megtérül az, hogy amint a hozzátartozó látja, baj van, ő maga kér segítséget, és ez neki, illetve előbb-utóbb az érintettnek is segítség lesz. Fontos mindenkinek saját magában tudatosítani azt, hogy van mit tenni, és érdemes végigvinni azt.
A Bonus Pastor Alapítványnak Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen vannak munkapontjai, de bárki kapcsolatba léphet szakembereikkel telefonon vagy e-mailben a www.bonuspastor.ro weboldalon található elérhetőségeken keresztül.