Már az ókorban felfigyeltek arra, hogy a zenének jótékony hatása van a különféle fiziológiai panaszok kezelésében – ám maga a zeneterápia a második világháború után vált igazán népszerűvé. Észrevették ugyanis, hogy azok a veterán és sebesült katonák, akik felépülésük idején zenét hallgattak, eredményesebben gyógyultak. 
A zeneterápia az utóbbi hatvan évben nagy átalakuláson ment keresztül, ez idő alatt számtalan módszer bontakozott ki a kezdeti tapasztalatokból: ma már beszélhetünk aktív és passzív zeneterápiáról, de népszerű az irányított képekkel és zenével fejlesztő Bonny-módszer, valamint a ritmussal és mozgástanítással fejlesztő Kodály-módszer is, amely az intonációt, a ritmusérzéket fejleszti és ismereti.
A terápia módszerét – a betegség sajátosságait figyelembe véve – minden esetben szakemberek határozzák meg, hogy a szakszerű kezelés mellett fontos megjegyezni, hogy az otthoni zenehallgatás javítja a közérzetet, mérsékli a stresszt és csökkenti a negatív ingerek befogadásának mértékét. Azaz amíg a hallgató a zenére koncentrál, megfeledkezik a bántó, zavaró, nyugtalanságot okozó külső hatásokról.

De mi is történik az emeleten?

A zenehallgatás, sőt az előadás egyszerre több agyi területet aktivál, a gondolkodásért, az érzékelésért, a mozgásért és az érzelmekért felelősek. A zene hatására a szervezetben olyan kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek érzelmi reakciókat váltanak ki, emlékeket idéznek, csökkentik a stresszt, és erősítik a társas kapcsolódást. Az NCCIH oldalán elérhető összesítés szerint, amely a zenehallgatás fejlesztő hatását vizsgálja különféle megbetegedések esetében (többek közt az obszesszív-kompulzív zavar, Parkinson-kór, demencia, skizofrénia), kimutatták, hogy a növekvő szenvedésterápiát követően a fókuszcsoportok tagjainak hossza csökkenti a mozgásban a disszociatív szenvedést, a kórokkal és járókoordinációt, valamint vizsgált személyek beszéde is javulást mutatott. A felmérés azt is felvetette, hogy a zenei hosszútávon az agy szerkezetére is hatással lehet, különösen akkor, ha a zenei tevékenység már fiatal korban elkezdődik. Továbbá rámutat arra, hogy a zenén alapuló beavatkozások csökkenthetik a fájdalomhoz kapcsolódó érzelmi megterhelést, így a zenehallgatás hat a fájdalomcsillapító gyógyszerek használatának mérsékléséhez, csökkenti a szorongást és a depressziós tüneteket, valamint javítja az életminőséget is.

Elsüllyedt a gáz?

Egy, a zenei műfajok hatását vizsgáló felmérésben – amely ugyancsak az amerikai Komplementer és Integratív Egészségügyi Nemzeti Központ oldalán olvasható – rámutatnak, hogy a különféle zenei műfajok hallgatása nagy hatással van a személyiségfejlődésre, a társas kapcsolatok létesítésére és a habitusra is: például a rendszeresen heavy metal hallgatók esetében kimutatták, hogy hajlamszív, hevesebben és gyengébbek hangulatuk. A klasszikus, pop- és dzsesszzenét hallgatók esetében nagyobb kiegyensúlyozottságot, stabil érzelmi állapotot mutattak ki amellett, hogy e műfajok hallgatói nyitottabbak és empatikusabbak is mutatkoztak az előbb említett társaikkal szemben.
Zenehallgatás közben a műfaj mellett érdemes figyelni a hangerőre is: míg a normál beszéd 60-70 decibel tartományban mozog, a hallgatott zene 94 decibel is lehet, ami szabadtéri koncertek esetében 110 decibelig is felkúszhat – viszont a 85 decibel felettiek vagy zene hallgatása hosszú távon halláskárosodást okozhat.