Valami tisztát alkotni
A nemrégiben alakult Mano & Gregor formáció talán nem is annyira új, mint rajongóik gondolnák. Ráduly Botond „Manó” és Petri Gergő hosszú út után talált vissza egymáshoz a zenei pályán, de állítják: az indie folk zenei műfajban mégis mindketten megtalálták önmagukat és egymást. Legutóbb a csíkszeredai Running Festival alkalmával léptek fel.
– Hogyan alakult meg a Mano & Gregor formáció?
Gregor: Manó és én már rég barátok vagyunk, kamaszkorunkban együtt kezdtünk muzsikálni, aztán jött egy törés, mivel elvégeztük az iskolát, és eljött az egyetem ideje. Ebben az időben zenei útjaink különváltak, a távolság ugyanis nem engedte meg a közös próbákat és dalírást. Én egy Európában rendszeresen turnézó zenekar frontembere lettem, ő pedig azon dolgozott, hogy minél jobban kiépítse az ismertségét a tehetségkutatókon keresztül. Hat évet éltem Kolozsváron, majd azt követően Budapestre költöztem. Nem titok, hogy Kolozsvár után Budapest nem igazán tetszett, így visszaköltöztem Sepsiszentgyörgyre, ahol éppen akkor Manó is élt. Nos, ebben az időszakban döntöttünk úgy, hogy közösen alkotunk egy új zenei formációt. Elkezdtünk dolgozni a dalokon, és a világjárvány alatt Kolozsvárra költöztünk, az új dalokhoz pedig zenésztársakat kerestünk, és szerencsére megtaláltuk a számunkra legjobb embereket, ekkor kelt igazán életre a Mano & Gregor.
Manó: A cél mindenképp az volt, hogy valami olyasmit alkossunk, ami igazán tiszta. Az viszont minket is meglepetésként ért, hogy olyan embereket találtunk magunk mellé, akik igazán rezonálnak az általunk megírt dalokkal.
– A zenétekre leginkább az indie folk stílus a jellemző. Környékünkön ez nem a legnépszerűbb műfaj, hogy sikerült kiteljesedni benne?
Gregor: Nem titok, ha elmondom, hogy a zenekar stílusát az európai turnékról hoztam haza, hiszen pár évvel ezelőtt Nyugat-Európában ez a stílus már minden fesztiválon jelen volt, és mára már teljesen természetes részét képezi az ottani zenei palettának. Nekem ez akkor nagyon megtetszett, hiszen egy vidám és őszinte stílus volt. Amikor eldöntöttük, hogy együtt zenélünk, akkor dobtam fel Manónak, hogy ezt az irányt követhetnénk, hiszen úgy éreztem, hogy Manó megírt dalaihoz is nagyon passzolna, és vannak olyan elemek, amelyek által mindketten magunkénak tudjuk érezni. Ez tehát tudatos választás volt, és talán nem is igaz, hogy régiónkban ne lenne népszerű ez a stílus, hiszen a fiatalok körében a Mumford & Sons zenekar majdnem minden buli egyik legnépszerűbb előadója. Talán inkább csak nem tudják az emberek, hogy igazából indie folkra buliznak.
Manó: Az a gyönyörű benne, hogy hangszerelés szempontjából a határ a csillagos ég. A dalok nagyon jól megszólalnak egy szál gitárral egy tábortűz mellett, viszont nagyszínpados felállásban is megállják a helyüket.
– A zenén kívül mi az, amivel szívesen foglalkoztok? Honnan jön az inspiráció a dalszövegíráshoz?
Gregor: Nagyon szeretek utazni, megrögözött „low cost járat kereső” vagyok, és leginkább a teljesen új ingerek azok, amelyek engem inspirálnak a dalok és a szövegek megírásában. Legtöbbször az idegen környezet által kiváltott mentális állapotomat írom bele a zenékbe és dalszövegekbe, ugyanakkor adaléknak a hozzám közeli élményeket használom.
Manó: Eléggé zárkózott ember vagyok, a spontaneitás soha nem volt kenyerem, és ebből adódóan én teljes ellentéte vagyok Gergőnek, legalábbis ebből a szempontból. A zene megalkotása nekem mindig egyfajta terápia volt, ugyanis sokszor csak így tudok igazán kifejezni érzéseket, meglátásokat, ezért a dalszövegek írása mindig egy intim esemény. Szerencsére, többéves barátságunknak köszönhetően eléggé jól ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjuk, ki mit akar kifejezni egy-egy szóképpel vagy metaforával.
– Mi a kedvenc részetek a zenélésben?
Gregor: A stúdiózás és a koncertezés. Nem tudnék fontossági sorrendet felállítani.
Manó: A közlés és annak esetleges fogadtatása a közönség részéről.
– Legújabb dalszövegeiteket angolul írjátok. Szívesen felkerülnétek a külföldi slágerlistákra?
Gregor: Nem titkolt szándékunk itthon a román és a magyar közönséghez is szólni, ezért választottuk elsősorban az angolt, ugyanakkor vannak terveink azzal kapcsolatban, hogy külföld felé is nyissunk.
– Hogy tetszett a csíkszeredai közönség?
Gregor: Az eső ellenére el tudták engedni magukat, és örültünk, hogy egy újabb közönséggel sikerült körtáncot járni.
Manó: Jó érzés volt látni a mosolygó arcokat. Reméljük, hamarosan újra találkozhatunk, és akkor az időjárás is kedvezőbb lesz.
– Mit várhatnak a rajongók?
Gregor: Hamarosan újabb dal következik, és folyamatosan újabb és újabb koncertmeghívásokat kapunk. Így arra lehet számítani, hogy sok helyen találkozunk, és újabb dalokat mutatunk majd be.