Ahogy azonban bővül a család, egyre nehezebb költséghatékonyan tervezni. Ezúttal mégis sikerült, hiszen kipróbáltuk a szálláscserét. Biztosan sokan látták már a Holiday című romantikus vígjátékot Cameron Diaz és Kate Winslet főszereplésével, amelyben két összetört szívű lány – egyik Londonban, a másik pedig Los Angelesben él – egy este a világhálón egymásra akad, és elhatározzák, hogy két hétre otthont cserélnek. A történet folytatásáért érdemes újra megnézni a filmet.

A mi történetünk kevésbé romantikus, de amikor már hónapok óta állt kihasználatlanul egy lakásunk, mert nem volt időnk foglalkozni a kiadásával, én is kutakodni kezdtem hasonló lehetőségek után. Ha pénzt nem is kapunk belőle, legalább élményeket gyűjtsünk általa. A közösségi oldalakon több csoport is szerveződött hasonló céllal. Néhány hét olvasgatás után pedig az egyikben feladtam a hirdetést, meghatározva, hogy mikor és hányan utaznánk, és hogy milyen lakást tudunk cserébe ajánlani. Boldogan tapasztaltam, hogy a következő egy-két napban érkezett tíz ajánlat – volt közöttük kis házikó a Mátra lábánál, miskolctapolcai apartman és keszthelyi nyaraló is, így már nem volt más dolgunk, mint kiválasztani az úti célt és felvenni a kapcsolatot leendő vendéglátóinkkal.

Kétségtelen, kell némi bátorság ahhoz, hogy két gyermekkel több száz kilométert utazzunk néhány üzenetváltásra alapozva, bízva abban, hogy utunk végeztével valóban lesz valaki, aki ideadja a kulcsot és beenged a kapun. Az általam választott csoportban elsősorban kulcsosházak, nyaralók cseréltek gazdát, de szimultán lakáscserére is akadt példa – ehhez pedig elengedhetetlen a bizalom. Megbízni egy Facebook-profilban lehet kockázatos, de kellő körültekintéssel szerintem kivitelezhető, nekünk legalábbis szerencsénk volt, hiszen pont azt kaptuk, amire számítottunk: egy nyugodt otthont, amelynek közelében számtalan látnivaló és élmény várt a Balaton partján, és a fiaim azóta is azt tervezik, hogy ha nagyok lesznek és tudnak majd autót vezetni, akkor odaköltöznek. Pár héttel később ottani házigazdáink is megismerték kicsit Székelyföldet. Az élmények hatására kissé a véleményem is módosult. Eddig ugyanis úgy gondoltam a tömbházlakók szabadulási lehetőségére, az erdőszéli nyaralókra, mint ami leköt és nem ereszt, hiszen attól kezdve, hogy megvan, minden hétvégén ki kell menni a telekre, kaszálni, rendben tartani, és amire sikerül mindent elrendezni, pihenés helyett már kell is visszajönni a városba dolgozni. Most viszont úgy látom, egy ilyen ingatlan nem gúzsba köt, hanem ablakot nyit a nagyvilágra, csak elég merésznek és rugalmasnak kell lenni hozzá.