– Mikor kezdte érdekelni a csillagászat?

– Gyermekkorom óta érdekel a csillagos égbolt, de akkoriban nem volt lehetőség távcsővel tanulmányozni az eget, csak szabad szemmel néztem a csillagokat. Aztán Kolozsváron fizika szakos egyetemistaként találkoztam a csillagászattal, többször is voltunk amatőr csillagásztáborokban a Magyar Csillagászati Egyesület támogatásával. Az egyetemen, fizika szakon égi mechanikát tanultam, amely a csillagászat egyik ága, és az égitestek mozgásának dinamikai leírásával foglalkozik. Sokszor jártunk a kolozsvári csillagvizsgálóba, ahol nem csak tudományos kutatásokat végeztünk, hanem időnként a távcső mellé is felengedtek. A Szaturnusz gyűrűinek a látványa volt az, ami rögtön megfogott, és akkor arra gondoltam, hogy ezt minél több embernek látnia kell. Az alapképzés után még elvégeztem egy év csillagászat mesterképzést, majd hazajöttem, és két évig matematikatanárként dolgoztam. Ez idő alatt kezdtem távcsövekkel foglalkozni magyarországi kollégáim javaslatára, mert akkoriban még a román piac ilyen szempontból üres volt. Célként tűztem ki, hogy minél több embernek megmutassam a csillagos égbolt részleteit, szépségeit és a Szaturnusz látványát, ezért olyan eszközöket akartam az emberek kezébe adni, amivel mindez lehetséges.

– Sikerült elérni ezt a célt? 

– Igen. Az ügyfelek visszajelzései alapján úgy gondolom, hogy sikerült minőségi eszközöket adni az érdeklődők kezébe, amelyek által bárki kinyithatja az Univerzum kapuját. Az utóbbi időben pedig egyre több felkérést kapok csillagászati bemutatókra, és úgy gondolom, hogy ez is segít abban, hogy egyre több érdeklődő, gyerek felfedezhesse a csillagos égbolt csodáit. A bemutatókon hangsúlyt helyezek arra, hogy a csillagászat tudománya mennyire érdekes, akár a Nap vagy a Hold ismerete.

– Szerveztek közösségi rendezvényeket is?

– A kétezres évek elején szerveztünk csillagászati táborokat is egykori tanárommal, Szenkovics Ferenc tanár úrral, és meglepően sok jelentkező volt, többnyire gyermekek. Sok meghívott előadónk volt Magyarországról, és nem csak a környékről érkeztek résztvevők. Létezett az Univerzum Csillagászati Egyesület, amit ekkor indítottunk újjá, ebből lett az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület. Ez azóta is létezik, vannak tevékenységei, és évente egyszer szervez tábort felnőtt, amatőr csillagászoknak. A családunk esetében viszont, ahogyan születtek a gyermekek, úgy a távcső-kereskedelem került előtérbe. A hobbim – távcsővel szemlélni a csillagos eget – kissé háttérbe szorult. Később a távcsövek mellé bekerültek a mikroszkópok, binokulárok is, mert ezek is optikai eszközök. Felmerült azonban az ötlet, hogy a jövőben szervezzünk gyermekeknek szóló csillagásztábort, hasonlót, mint amilyet régen tartottunk, ahol az alapoktól kezdenénk a csillagászati oktatást.

– Sok gyermeket érdekel a csillagászat, márpedig az iskolában – hacsak nincs olyan tanár, aki foglalkozna ezzel – nem tanulnak erről a tudományról. 

– Ez a közoktatás egyik hiányossága, pedig ez az egyik legrégebbi tudományág, és talán az egyik legérdekesebb is, főleg a tájékozódásban volt kiemelt szerepe. Manapság viszont a tájékozódáshoz az emberek inkább az okoseszközeikre figyelnek az ég helyett, miközben fogalmuk sincs, hogy merre van észak, vagy hogy hol található az égen a Sarkcsillag. Amióta távcsőbemutatókat tartok rendezvényeken, látom, hogy megnőtt az érdeklődés a csillagászat iránt. Ilyenkor megismerik a csillagképek egy részét, utalunk a görög mitológiára, magyar legendákra, és ez nagyon felkelti az érdeklődésüket. Az is nagy élmény számukra, ha távcsövön keresztül láthatják a Holdat, és az is, ha papíron összekötve a pontocskákat, megrajzoljuk a csillagképeket. Sokszor van, hogy a gyermekeknek szervezett bemutatón a szülők a legaktívabbak. A gyermekek nagyon élvezik a csillagtérkép-készítést, és azt is, amikor együtt azonosítjuk a legfényesebb csillagokat vagy a látványosabb csillagképeket. A nagy kedvenc a Boszorkány szeme, ami az Arcturus csillagra utal, ez húzza le a Göncölszekér rúdját, hogy ne tudjon kiegyenesedni. Figyelnek, kérdeznek, aktívan részt vesznek ezeken a tevékenységeken, pedig sokszor idegen nyelven beszélek hozzájuk, mert a csillagképek latin nevét is elmondom nekik.

– Van segítsége ezeken a bemutatókon? 

– Igen, a férjem és a tizenöt éves fiam szokott segíteni nekem. 

– Mit gondol, miért van az, hogy szinte mindenkit magával ragad a csillagászat? Miért tartjuk ennyire lenyűgözőnek ezt a tudományt?

– Erre nem tudok válaszolni. Csak azt tudom mondani, hogy sokáig ez a tudomány valamiért háttérbe szorult. Azok a felnőttek, akiknek van valamilyen csillagászati alapismeretük, többet szeretnének tudni, a gyermekeknek pedig mindez megmozgatja a fantáziáját. Távcsővel látni a Holdat és a holdkrátereket wow-élmény még a felnőtteknek is. A csillagos égboltot nézve az Univerzum nyílik ki a szemünk előtt.

– Szóba került az előbb a távcsőkereskedés. Kik vásárolnak csillagászati távcsöveket, miért, és honnan érkeznek megrendelések?

– Országszerte mindenhonnan érkeznek megrendelések az online üzletünkbe. Ez 2006 óta működik, folyamatosan fejlesztjük, haladunk a technológiai újításokkal. Van érdeklődés, főleg az utóbbi időszakban egyre több szülő vásárol távcsövet a gyerekének ajándékba. Amatőr csillagászok is megkeresnek, illetve szakmabeliek is. Sokan kérnek segítséget a választásban, nekem pedig az a célom, hogy mindenki megkapja azt a fajta távcsövet, amelyre szüksége van, és amit a legjobban ki tud használni. Én azt szoktam mondani, hogy amatőr csillagász bárki lehet. Semmi más nem kell hozzá, csak egy távcső és némi alapismeret.

– Lehet tartani a lépést a technológiai újításokkal?

– Lehet, persze. Mi mindig kipróbáljuk, teszteljük az általunk kínált távcsöveket, mert fontosnak tartom, hogy ismerjem azt, amit eladok. Követjük az újításokat. Vannak már olyan okos távcsövek, amelyeket applikációval lehet vezérelni, és a laptop vagy táblagép képernyőjén lehet nézni, amit „lát” a távcső. Egyre okosabb eszközök vannak, de még mindig az a legnépszerűbb távcső, amelybe okuláron keresztül lehet belenézni. Szebb a látvány, és más a hangulata, mint a képernyőt nézni. Egyébként most nagyon népszerű az asztrofotózás is, sokan keresnek meg, hogy ezzel a céllal vásárolnának távcsövet.

– Önnek mi volt a kutatási területe csillagászhallgatóként?

– Az exobolygók, amelyek Naprendszerünkön kívül, vagyis idegen csillagok körül keringenek. Amikor a fizika alapképzéssel végeztem, akkor került ez a téma a figyelem középpontjába, azáltal, hogy keressük az életet a Földön kívül. Persze ez nem arról szólt, hogy távcsővel néztük, hogy van-e egy csillag körül még egy bolygó is, hanem komoly matematikai számításokból állt.

– Nem akart kutatói pályát választani az itthon maradás helyett?

– Gondolkoztam rajta, többször is megfordult a fejemben, lett is volna rá lehetőség, de úgy gondoltam, hogy előbb itthon kellene kimeríteni a lehetőségeket. Aztán jött a lehetőség, hogy csillagászati távcsöveket forgalmazzak, úgyhogy itthon maradtam, most meg már nem is akarok elmenni. Természetesen ahhoz, hogy ebből meg tudjon élni az ember, nagyon sok munkára van szükség.

– És a vállalkozás vezetőjeként – gondolom – többnyire nem olyan feladatokat kell elvégeznie, amelyek a csillagászatról szólnának, hanem adminisztrációval, könyveléssel kapcsolatosakat… 

– Persze, és ami a csillagászatról szól, az tulajdonképpen annyi, amíg megismerek egy új terméket. Az energiámat az adminisztráció, a kliensek megfelelő kiszolgálása veszi el, a csillagok viszont feltöltenek.

– Augusztus van, és ezt a hónapot sokan a látványos éjszakai égi jelenségek időszakaként tartják számon. Mit kell tudni az augusztusi égboltról?

– Azt, hogy semmivel sem érdekesebb mondjuk a decemberi égboltnál. De ez személyes vélemény, az én kedvenceim a téli égbolton vannak, az Orion, a Hiadok, a Fiastyúk, a Nagy Kutya stb. Visszatérve a kérdésre, a nyári égbolt is igen gazdag látnivalókban, mivel fejünk fölött három fényes csillag világít, amelyek a nagy nyári háromszöget alkotják: a Vega, Deneb és Altair. A Vega csillag a magyar hagyomány szerint a Csősz, aki uralja és vigyázza a nyári égboltot. Aztán ott a Hattyú, aki kitárt szárnyaival átszeli az égboltot és a Sas felé repül. A Herkules vagy Héráklész is az égbolt része, akiről már majdnem mindenki hallott. Ebben a csillagképben található az egyetlen szabad szemmel is látható gömbhalmaz. Aztán a hatalmas nagy Kígyótartó, amely egy kígyóval körbefont férfit formáz. Érdekességként megjegyzem, hogy ez a csillagkép a tizenharmadik állatövi csillagkép, amelyen a Nap minden decemberben áthalad, mégsem része az állatövnek a legtöbb horoszkóp szerint. A nyári égbolt jellegzetes látványa a Tejút is, amely a Hattyún, a Sason és a Nyilason vonul keresztül. A Nyilas csillagképnél a legszélesebb, mivel ebben az irányban van Tejútrendszerünk középpontja. És ha augusztus, akkor hullócsillagok. Nemcsak Perseidák vannak, hanem még Iota Aquaridák és az Éta Eridanidák is augusztusban láthatók. De maradjunk a Perseidáknál: Földünk égi vándorlása során minden évben beleszalad egy meteoráramlatba, egészen pontosan a Perseida meteorrajba. A Perseidák darabjai a Swift–Tuttle-üstökösről szakadnak le, és ezek a törmelékdarabok akkor válnak meteorokká, a köznyelv szerint hullócsillaggá, amikor belépnek Földünk légkörébe, miközben a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva világítanak. Ezek a hullócsillagok július közepétől augusztus végéig láthatók, de a maximum tizenegyedikén és tizenkettedikén éjszaka lesz, pontosabban az éjfél utáni órákban. Sokan szokták kérdezni, hogy milyen távcső kell ehhez, de ide nem távcső kell, hanem tiszta égbolt és sok türelem. Na meg némi meleg ruha és harapnivaló.