Az ősz beköszöntével egyre jelentőségteljesebbé válnak a napjaink. A nyári szünidő, a szabadságolások lejártával a dolgok visszatérnek a „normális” kerékvágásba. Lassan felvesszük a feszített munkatempót, belemerülünk a hétköznapi rutinba, a gyermekeket iskolába és óvodába kell vinni, de nekünk is helyt kell állnunk a munkahelyen. Kezdődik az örökös pörgés és rohanás, amit az elején talán még jól bírunk, s úgy érezzük, könnyedén vesszük az elénk gördülő akadályokat, ámbár beletelik egy-két hétbe, amíg belejövünk. Ilyenkor minden bizonnyal azért örülünk a hétvégéknek, mert több idő jut a szeretteinkre, a kikapcsolódásra – legalábbis ideális esetben, ugyanis sok esetben a szabad napok is be vannak táblázva eseményekkel, teljesítendő feladatokkal. 
Sokan szeretnénk azt hinni, hogy ha eljön a péntek délután, végre kiszabadulunk a hétköznapok mókuskerekéből. Ma már a szombat hivatalosan nem munkanap ugyan, de az ismerőseim többsége szombaton is dolgozik. Azok, akiknek szombaton nem kell bemenniük a munkahelyükre, és falun élnek, egészen biztosan jószerivel találnak tennivalót a ház körül és a környező mezőkön. A falun élő asszonyok és férfiak számára az őszi időszak a betakarítás ideje. A tavasszal ültetett krumplit ilyenkor kiássák, a zöldségeket szüretelik, majd elrakják télire. Miután ezzel végeztek, még elő kell készíteni a kertet és az udvart a hideg időszakra, így ebben az időszakban a mindennapi rutinon túl is bőven akad munka.

Gyermekkoromtól kezdve mindig az volt az érzésem, hogy a naptári év két legfontosabb periódusa a tavasz és az ősz. Legalábbis mintha ekkor végeznénk a munka javát: legyen szó akár a nagybetűs életről, akár az iskolai teljesítményről, ilyenkor kell a legproduktívabbaknak lennünk. Furcsamód mintha egész gyermekkorunktól erre készítenének bennünket, a munkavállalói szféra teljes egésze, akárcsak a sportélet – a nagy nyári és téli sporteseményeket leszámítva – a tavaszi és őszi megfeszített munkavégzésre rendezkedett be. Nyilván ez sem véletlenül alakult így, hiszen a társadalmi berendezkedésünket jórészt az éghajlat sajátosságai befolyásolták, alakították. A tél elmúltával ismét elkezdjük a felkészülést a következőre, így megy ez évezredek óta. Hiába a sok modern találmány, a sokak által emlegetett felgyorsult világ, a tavaszi és az őszi munkavégzés csúcsának elérése mintha továbbra is a „régi időszámítás” rendszerében mozogna. 
Annak ellenére, hogy ritka a kézi erővel megmunkált föld, és egyre többen felhagynak a földműveléssel, a tavaszi és az őszi teendők mindannyiunk életére hatással vannak. Ezért is fontos, hogy a nyári szünetben és szabadságok alatt felkészüljünk arra az időszakra, amikor megfeszült erővel a legtöbbet kell kihoznunk magunkból, sok esetben a hétvégéket is feláldozva.