A magyar Nemzeti Lovasakadémia alapítóját és oktatóját, dr. Gőblyös Istvánt kérdeztük a lókiképzés folyamatairól meg a jó lovas és ló kapcsolatról.

Dr. Gőblyös István évtizedek óta foglalkozik lovasoktatással, a Nemzeti Lovas­akadémiát 2018-ban alapította. Olyan iskolát kívánt létrehozni, ahol a legmagasabb szinten zajlik az oktatás, és a lovasoknak gyakorlatban is számot kell adniuk képzettségük előrehaladtáról – közölte az oktató.
Számos erdélyi hallgatója van az akadémiának, hiszen távoktatásban is nyújtanak képzéseket, illetve együttműködésben vannak a gyergyószéki Mézespatkó Egyesülettel is. Gyergyószentmiklóson október utolsó hétvégéjén szerveztek lovasképzést az akadémia oktatójával közösen.

Bárki lehet jó lovas

Dr. Gőblyös István minőségi lovasképzéssel foglalkozik minden korosztályban. Általában felnőttekkel dolgozik, de a hallgatók motivációján is múlik: motivált, elszánt fiatalok is el tudják végezni a képzést, hiszen az számít, hogy mennyire elmélyülten, részletekbe menően kíván valaki a lókiképzés rejtelmeivel megismerkedni. Az oktató meggyőződése, hogy bárkiből válhat igazán jó lovas, a kulcs nem a tehetség, hanem a motiváció, az igényesség és a kitartás.
– Jó lovassá igen-igen sok gyakorlással, hosszú évek munkájával válhat az ember. A megfelelő ló és lovas közötti kapcsolat kialakításához ismerni kell az egyébként egyszerű technikát, amivel ló és lovas párosában a lovasé lesz a vezető szerep. Továbbá érteni kell a kommunikáció finom részleteit: észrevenni a ló jelzéseit és világosan kifejezni lovasként a szándékokat – mondta az oktató.

A képzési folyamatról

A fiatal lovak képzése már féléves korukban megkezdődik a kötőfék feltételével, a rendszeres ápolással, a lábak felvételével. A lóra ülés az állat három-négy éves korában célszerű, de a komolyabb lovaglás ötéves kor előtt nem tanácsos.
– A kiképzés a követő magatartás kialakításával, valamint a szerszámokhoz, illetve a kiképzés helyszínéhez való szoktatással kezdődik. Ezt követi majd a futószárazás. Ez a tevékenység egy általában 7-8 méter hosszú száron a lovak mozgatását, tornáztatását, képzését jelenti. Ha a ló nyugodt, és megindult a kommunikáció lovas és ló között, megtörténhet a lóra ülés. A lóra ülés után a lovas terhével is egyensúlyba kell hozni a fiatal lovat. Ennek birtokában megkezdődhet a vállak vezetése és a támaszkodás felvétele. Ha ez is sikeres, akkor megkezdődhet a hajlítómunka, aminek a végeredménye a ló szárra állítása. A száronlét maga az együttműködés, a nemzeti lovaskultúránk legfontosabb alkotóeleme – vázolta dr. Gőblyös István a képzés folyamatát.

Mi a célja a lovasképzésnek?

Bár rengeteg olyan lovasiskola van, ahol megtanítanak lovagolni, lókiképző már nagyon kevés. Nem jellemző vidékünkre az ilyenfajta tevékenység, nincs olyan intézmény, ahol arra tanítanak, hogyan kell a fiatal lovakat betanítani. Dr. Gőblyös István elmondta: ez azért van, mert a múlt század hatvanas éveiben megszakadt a magyar lovaskultúra. A háború előtti szakembereket ellehetetlenítették, kivégezték, munkatáborokba vagy külföldre kényszerítették. Mester nélkül pedig nem volt, aki továbbadja a kultúrát. A Nemzeti Lovasakadémián azért fáradoznak, hogy az elveszett lovaskultúrát visszaállítsák, ismét élővé tegyék. Hasonló célja van az erdélyi lovasközösségnek is, hiszen az itthoni lovasok ugyanazokkal a kihívásokkal küzdenek, mint az anyaországiak.