Mint minden valamirevaló, normális házasságban élő úriember, én is szűkebb nadrágot szoktam kapni ajándékba, csak hogy ne legyen kérdés, ki hordja a szíjat a háznál. Valószínű, hogy a férfitréningnadrágot is azért tervezték megköthetőre, hogy meg se forduljon a fejünkben, hogy szükségünk lenne bármilyen nadrágszíjra. (Bár ezt a feleségemtől még nem mertem megkérdezni, hogy így van-e.)
Amikről mindenki tudja, hogy bár minden harmadik születésnapjára vagy karácsonyra kap kedvesétől egyet az ember, mikor szükség lenne rá – na, itt van a paradoxon, mivel azért vasárnapi misére feltesszük a szíjat, hogy a szomszéd is lássa, kié a vastagabb –, valahogy sehonnan nem kerülnek elő. Persze a nő, aki másodsorban is első a teremtés koronáján – ezért az anyagért most már biztosan ki fogok kapni –, nem tudja ugyanis, hogy merre lehet: „Minden bizonnyal a legutóbbi temetés óta a fekete nadrágodban maradt” – véli. 
Odaadó, de néha bárgyú férfitekintetünk feltépi a szekrényben még agyagfoltos hacukák rakását, és mit lát – nem lát szegény semmit. Azzal az ártatlan, „bornyú az új kapura”-nézéssel az arcán felköti a nadrágot – bocsánat, elírás –, összeszedi a bátorságát, és mintha kötélként szorulna nyakára az inggallér, elvékonyodott hangon csak annyit mond: Szívem, nem találom. Ami ezután következik, arra mondták egykor a szépírók, hogy a Don-kanyar után nem lehet írni.
A már termeteiben összezsugorodott férfi – aki magában felfogadja, hogy ezután inkább se temetésre, se templomba, se társaságba nem megy –, mikor kedvese befejezni vélte rendezetlenségét és kiváltó okainak felsorolását, lassan kezd kiengedni, és felhúzza az előkészített szűkebb nadrágot – amit divatos, karcsúsított, kiengedett inggel hordani. Na, ezt is ki merné megkérdőjelezni? De végtére elcsúszik az ember a többi között így is, főleg mikor a miséről kijövet azt látja, hogy a szomszédnak is ki van engedve az ingje, Pista komámnak is, s a srácnak is, akinek egy hete volt a lakodalma. Igazán viszont csak akkor nyugszik meg, mikor hazafelé menet köszön a szembeni szomszédnak, s mikor meghallja, hogy az még misén se volt, reggel óta ássa egy pufajkás tréningnadrágban a kertet, még hálát is ad, hogy mennyi mindent megengednek neki otthon.
Bár nem merem megkérdezni, lehet összefüggés a templomba járás népszerűtlensége és a nadrágszíjak eltűnése között.

Pálemil- e?