Egy beszélgetésnél általában zsigerből ráérzek arra, hogy mennyire kell komolyan vennem a beszélgetőpartneremet, esetleg a témát, amit éppen igyekszik fejtegetni előttem. Sajnos a humorérzékem gyengécske, de a szóviccekben és az ízléses csipkelődésekben még én is otthon érzem magam. Ilyenkor sem teszem félre az őszinteséget, csak engedem, hogy a beszélgetés a mély érzelmi medre helyett játékos hangulatban folytatódjon tovább. 
Játszani jó! De beszélgetni is jó… Valljuk be, mindkettő akkor a legjobb, ha a partnerrel felszabadultan összekapcsolódva (nem feltétlenül egy nézőpontot vallva), minőségi időt töltve, együtt is tudunk úgy játszani vagy beszélgetni, hogy nem nézzük folyton az óra mutatóját. Ilyen az ember természete. Igényeljük a társaságot, a kapcsolatokat és az értékes közös perceket. A játékban és a beszélgetésben valahogy minden benne van, amire az ember lelkének szüksége van, s valószínűleg így volt ez már évszázadokkal ezelőtt is. A sakk például remek játék, de egyáltalán nem kedvelem. Amikor szabadjára engedem a gyermeki, játékos énemet, ösztönszerűen szóra, nevetésre nyílik a szám. A csendes társasjátékokat, mint amilyen a sakk, nem szeretem.
Tudta ezt az egyik kedves barátom is, akitől egy Körvonal társasjátékot kaptam nemrégiben. Hála neki, megtaláltam az aktuális kedvenc játékomat. A kártyajáték leírása egy kötetlen, szórakoztató, ugyanakkor elmélyült beszélgetést ígér a játékosoknak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az önismeretre alapuló, tematikus kérdések által vezetett játékidő. Már előre tudtam, hogy két ember minőségi időtöltésének maximumát hozza majd ki. Miközben a kártya arra késztet, hogy megosszam a feldobott témáról alkotott véleményemet, felkelti bennem a kíváncsiságot is, hogy vajon ugyanerről mit gondol a másik. A Körvonallal játékosan lehet komoly életigazságokról beszélgetni. Nagy örömömre, egyesíti az átható a témákat, a kényes kérdéseket, s felszínre juttatja az addig ki nem mondott gondolatokat. 
Persze jó, ha az ember körültekintően választja ki azt, akivel együtt szeretne társasozni, mert passzolási lehetőség nincs, a kérdésekre elkerülhetetlen válaszolni. Nem egy tipikusan utazós játék, nem ezt fogom magammal vinni kirándulásokra, de még a szélesebb baráti körben tartott összeröffenések sem kedvezőek a Körvonalnak. Nem egy hétköznapi társasjáték – időt és nyugalmat kell szánni rá. A legtöbb kérdés megtörtént eseményekre kérdez rá, a valóságra alapuló tapasztalatokat izzítja be, kevesebb alkalommal kell olyan kérdésre válaszolni, ami a képzelőerőt is szabadon engedi. A kártya lényege, hogy a vezetett kérdés-válasz felállás által szorgalmazza az egymásra figyelést, egymásra hangolódást. Ha ismerem a másik félt, csak pluszpont, hiszen a játék során még több kérdéssel, még többet megtudhatok róla. Például arról, hogy mi a legkorábbi gyermekkori emléke, milyen traumatikus élményei vannak, mitől retteg a legjobban, mi hozza őt zavarba, vagy milyen illegális dologra érzett már késztetést.
Ha jól játsszuk, a Körvonal az egész életünkre hatással lehet, mert játék közben kimondunk olyan dolgokat, melyeket addig talán még magunknak sem fogalmaztunk meg. A játékkal kommunikáció révén tanulok a másiktól, és fejlesztem az empátiát. Úgy beszélhetek nagy horderejű témákról, hogy közben nem öl meg a stressz a helyzet komolysága miatt. Csupán engedem, hogy a kártya kérdései hidat építsenek a nívós kommunikáció és a derűs szórakozás közé.