Időnként, ha éppen rossz kedvem van, vagy nem úgy sikerül valami, ahogy elterveztem, eszembe jut, milyen lenne az élet, ha lenne valamilyen szuperképességem. Jó, persze, tudom, ilyen a való életben nem létezik, senki nem tud gondolatot olvasni, szárnyak nélkül repülni, senki nem bír emberfeletti erővel, és az idő manipulálására sem vagyunk képesek. Mégis gyakori témái ezek filmeknek, könyveknek, játékoknak és társasági beszélgetéseknek is. 
Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy ha lehetne, milyen szuperképességet szeretnék (bizony, tőlem szoktak ilyen fura dolgokat kérdezni, miért, kitől nem?), akkor kapásból azt szoktam rá válaszolni, hogy szeretném, ha meg tudnám állítani az időt. Csupán gyakorlati okai vannak ennek, eléggé ráérős és halogató típus vagyok, néha elkelne egy kis pluszidő. Ugyanakkor, ha meg tudnám állítani az időt, sosem lennék fáradt, mindig eleget tudnék aludni, lenne időm edzeni, finomakat főzni, elolvasni a világ összes könyvét, megnézni a legjobb filmeket, szóval dúskálnék az énidőben. Szuperül hangzik, nem?! 
Ha viszont már az idő megállításánál tartunk, gyakran eszembe jut az is, hogy milyen lehetne az időutazás. Persze tudom, ez sem lehetséges, fizikai akadályai vannak, több alkalommal megpróbálta elmagyarázni a férjem, hogy ez miért is nem működhet, de valójában sosem értettem meg teljesen. Annak ellenére, hogy tudom, nem lehet, mégis eljátszom néha a gondolattal.

A minap éppen az jutott eszembe, hogy ha ott találnám magam a múltban, a sötétnek nevezett középkorban, és túlélném anélkül, hogy máglyán égetnének el boszorkányságért, akkor mégis mit mesélnék 2024-ről az 1400-as évek emberének? Ha elhinnék, hogy én tényleg utaztam az időben, és kíváncsiak lennének a számukra ismeretlen jövőre, mennyit árulhatnék el nekik? Lehetne úgy mesélni, hogy ne ijesszem meg őket? Megemlíthetném a világháborút, és azt, hogy kettő is volt belőle? Ha mesélnék a repülésről, az autóról, a villanyáramról, képes lennék-e elmondani nekik a dolgok miértjét és hogyanját? Belegondoltam, alapszükséglet az életemben az áram, de biztos képtelen lennék elmagyarázni, hogy mi is az, hogyan működik. Képtelen lennék elmagyarázni egy autó működését úgy, hogy azt bárki megértse, aki életében nem látott kocsit. Na és mit mondanék az internetről? Ezeket a dolgokat nap mint nap használom, mégsem tudnám meghatározni őket. Valahol ijesztő ez számomra. Aztán azon is elméláztam, mi lenne, ha a jövőből jönne vissza hozzánk valaki. Kíváncsi lennék arra, hogy vajon miként élnek az emberek 2200-ban? Fel tudnám fogni az újdonságokat? Képes az emberi agy befogadni olyan dolgokat, amik számára teljesen ismeretlenek? Valószínűleg ugyanolyan értetlen arccal néznék „hazatérőkre”, mint ahogy rám néznének, ha visszamennék a középkorba.
Tudom, lehetetlen dolgok ezek, és biztos vagyok benne, hogy jobb is így. Mégis, erre a pár percre, amíg ezeken gondolkodtam, elfelejtettem a mai nap gondjait. Ezért már megérte, nem?