Megosztó témát érintek. Miközben a közösségi médiában görgettem a videókat, rábukkantam egy rövid, DINK feliratú videóra, melyen egy fiatal pár utazgat. A felvételekből úgy tűnik, a pár kénye-kedve szerint szórja a pénzt. Elsőre magam sem tudtam, hogy egész pontosan mit is takar a DINK rövidítés, mindenesetre felkeltette a figyelmemet és elkezdtem keresgélni. Google-barátunk segített, megvilágosodtam: a DINK rövidítés a következő négy angol szóból áll: double, income, no, kids. Lefordítva: dupla jövedelem, gyermek nélkül. De ez csupán egy, mondjuk úgy, a legelső variáció a számos lehetőség közül, ugyanis rövid keresgélés után az interneten még legalább három formáját találjuk meg a rövidítésnek, esetenként néhány betűvel megtoldva. A megtoldott rövidítések szintén valamilyen jelentést hordoznak, például a DINKY, ahol az utolsó betű a yet, azaz „egyelőre”, „még”, de van olyan változat is, melynek jelentése „gyermek nélkül, de kutyával”, ez a DINKWAD. Ezúttal maradjunk az eredeti formánál, és azt vegyük górcső alá. 

Első ránézésre azt mondhatnánk – magam is így voltam vele –, hogy egy újabb tengeren túli őrület, amely lassan az európaiakat is megfertőzi. Ám ezúttal tévedtem, és velem együtt téved mindenki, aki ezt gondolja, ugyanis a kifejezés az Egyesült Államokban már a nyolcvanas évektől létezik. És sokkal inkább egy életformát takar, mintsem divathullámot. A világon elsőként 1987-ben, a Los Angeles Times egyik cikkében használták a kifejezést. A cikkben olyan párokról és házaspárokról írtak, melyek esetében mindkét félnek van jövedelme, de szándékosan nem vállalnak gyermeke(ke)t. Azok a párok, akik ezt az életformát tudatosan választják, állításuk szerint sokkal szabadabbak, többet kirándulhatnak és költhetnek magukra. Ezzel az életformával sokan nem értenek egyet, és ki is fejezik nemtetszésüket a véget nem érő kommentáradatban. De igazából mit lehet tenni? Mindenki szabad akaratára van bízva, hogy miként éli életét, a választott életvitel előnyeivel és következményeivel együtt. 
Személyes véleményem a téma kapcsán, hogy a párok legtöbb esetben talán nem is tudják, miről mondanak le (vegyük példaként a gyermekvállalással járó örömöket). Nem beszélve arról, hogy első olvasatra eléggé anyagiasnak tűnik ez a szemlélet, és a felelősségvállalás hiánya pillanatnyilag könnyedebb életet biztosít, ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében – főként nők esetében – a biológiai idő sokkal inkább felértékelődik, mint a férfiaknál. Természetesen sok idő van a szemléletmód megváltoztatására, de mint mondani szokták, az idő véges. És valóban jobb később meggondolni magunkat, mint soha. Ám fiatalon meghozott döntésünk elkerülhetetlen következménye az is, hogy lőttek a boldog nagypapaként és nagymamaként eltölthető időknek.