– Szín- és stílustanácsadóként is tevékenykedik. Azt látni, hogy napjaink férfijai egyre igényesebbek a megjelenésüket illetően. Ön mit tapasztal?

– Amikor ezelőtt tíz évvel kozmetikusként bőrápolás témában nyitottam a férfiak felé, akkor még sokan lenézően gondolkodtak erről a szolgáltatásról, de ahogy telt az idő, egyre többen kezdték igénybe venni. Akkoriban azt tapasztaltam, az ilyesmikre kell egyfajta biztatás, hívás. Jó tapasztalat volt az, hogy idővel a férfiak is fontosnak kezdték érezni a bőrápolást. A férfidivat is széles skálán mozog, de mivel a divat korlátoz, a férfi személyiségét nem tükrözi, ezért is tetszik az az elmélet, hogy a stílus felszabadít. Ugyanakkor a divat folyamatosan változik. A stílus is fejlődik, és az egyénre tereli a fókuszt, ez is a célja, hogy a férfi vagy nő találja meg azt, amitől igazán önmaga, és a ruházata által is ez tükröződjön. Akkor, amikor hasonló vagy ugyanolyan szettekbe öltözünk, mert ez a divat, tömegemberré válunk. Az, ami a haverodnak jól áll, nem biztos, hogy rajtad is jól mutat. Ezért bátorság kell ahhoz, hogy önmagunkat kifejezzük a ruháink által is, függetlenül attól, ki mit gondol, mert a divat biztonságot jelent, de a stílus bátorságot igényel. Amit még tapasztalok, hogy több helyen a feleség az, aki megmondja a párjának, mit vegyen fel – például esküvőre vagy baráti vacsorára szoktak a párok összeöltözni. Véleményem szerint nem ettől találó egy pár megjelenése, meg kell adni a férfinak is azt a szabadságot, hogy önmaga lehessen. Ha a nő rózsaszín ruhát visel, nem kell rózsaszín nyakkendőt tennie a férfinak. A rózsaszín ruhához nagyon találó a szürke öltöny, amiben a férfi is kényelmesen érezheti magát, és az összhatás is megnyerő lehet. Így mindketten önmaguk maradnak.

– Ön szerint mi áll annak a hátterében, hogy a férfiakat öltöztetni kell?

– Nehéz kérdés, mivel ennek nagyon sok oka lehet, akár női, akár férfiszempontokat nézünk. Sok élethelyzet lapul mögötte, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a feleség anyaszerepet gyakorol a női helyett, ezt sok kapcsolatban látni. Lehet, férfiként ez egy elvárás vagy kényelem, de párkapcsolati szempontból nem az, alattomosan rombolja a kapcsolatot. A napokban hallottam, hogy egy nő úgymond férfias munkába kezdett, és nem kért segítséget. Erre jött a férfi kérése: állj félre, hogy tudjak segíteni! Ez annyira tetszett, mert nőként valóban félre kell állnunk, és engednünk kell, hogy segítsenek. Ez a másik oldala az éremnek, amikor mi, nők vagyunk nagyon önállóak a kapcsolatban, felcserélve szerepeket vállalunk a férfi helyett. Tény, hogy sok mindent meg tudunk oldani, de a fent említett példa igazolja, hogy el kell ismernünk női mivoltunkat, és igenis kérni kell a férfi segítségét, hogy ő is fontosnak érezze magát. Annyira tud férfi lenni a férfi, amennyire megéli a nő a nőiességét.

– Segítségkérés közben gyakran türelmetlenek a nők…

– Igen. A türelmetlenségünk csapda lehet a kapcsolatban. A türelem, az alázat, a szeretet talán sok konfliktustól megóvna minket, nőket, ha ezeknek az erényeknek igazán a birtokában lennénk. Ugyanakkor jó, ha a férfierőforrások is kibontakoznak: a biztonság, az előzékenység, az udvariasság és a kölcsönös tisztelet. Fontos megjegyezni, hogy még a párkapcsolat és a házasság előtt jó megtanulni nőnek, illetve férfinak lenni, és utána is önmagunk hibáit csiszolgatni, mert ha külön-külön nem vagyunk jóban önmagunkkal, akkor együtt sem leszünk jól.

– Mégis sokan együtt kínlódnak, szenvednek egymással, egymásért. Ilyenkor mi a teendő, hogy az első lépés ne a válás legyen?

– Mindenképp segítséget kell kérni. Ezt így kimondani egyszerű, megtenni annál nehezebb, mert a segítségkéréshez alázat kell mindkét részről, és őszinteséget követel, ugyanakkor felismerést, hogy valami nincs rendben. Sokszor nehéz a segítségkérés, helyette gyakran függőségekbe menekülünk. Ami bizakodóvá tesz e téren, hogy férfiak számára is vannak önismereti csoportok, amelyeket egyre többen vesznek igénybe.

– A helyes önismeret meghatározó a megromlott kapcsolatok helyreállításában.

– Úgy működne igazán a kapcsolat, ha a párok feltárva saját sérelmeiket, közösen, egymást segítve haladnának a közös úton, mert a házasság szentsége is ezt jelentené többek között, hogy egymást az üdvösségre vezessék. Tehát az önismeret nagyon fontos téma, lassan elcsépeltté is vált, viszont férfiszempontból azért lenne fontos, hogy ha le is tévednek arról az útról, amelyen haladniuk kell, visszatalálhassanak ahhoz a belső erőforráshoz, amit a férfi képvisel. Gondolok arra, hogy a férfi biztonság, teremtőerő, igazi társa a feleségének és minta a gyermekei számára.