A gyógyszerhiány még most is fennáll, de erről már sokszor írtunk, és mivel a helyzet nagyon lassan mérséklődik, érdemes lehet az anyatermészethez fordulni segítségért. Bár súlyosabb ese­­­­­­­­tekre a gyógynövények nem tudnak megoldást adni, azok számára, akik enyhülést szeretnének, sok lehetőséget nyújt a tavasz.
Mivel most nem tudok semmi vicceset írni, arra gondoltam, hogy hasznosat írok, ezért néhány gyógynövényt fogok felsorolni, melynek forrázata, kivonata vagy tinktúrája igencsak hasznos lehet, ha a háztájon van. Nézzük, mivel áldott meg a természet, miket érdemes most gyűjteni!
Az első számú csodaszer ízületi és izomproblémák enyhítésére ajánlott, s bár levelei belsőleg mérgezők, külsőleg a gyökeréből készült kence helyettesítheti az igencsak drága diklofenákot is. A fekete nadálytő gyökere ősszel gyűjthető, miután a növény teste elszáradt, viszont most virágzik, így ilyenkor kell megjegyezni a növények helyét, hogy ősszel megtaláljuk őket. Ez hasznos tipp lehet azok számára, akik nem tudják, merre is nő ez a hatékony csoda­növény, de tavasszal lila virága könnyen kivehető a többi közül.
A pirulahiány a cukorbetegeket érinti a legnagyobb mértékben, a kellemetlen tünetek mérséklésére pedig a most friss leveleket hajtó áfonya-, málna- és szederlevél, valamint a gyermekláncfű szárított gyökerének forrázata nyújthat megoldást. Utóbbi gyökerének magas inzulintartalma miatt természetes édesítőszer, szabályozza a szénhidrát- és a cukoranyagcserét, de nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet. Számos jótékony hatással bír, például serkenti az emésztést, az epetermelést, könnyíti a májműködést, csökkenti a koleszterinszintet, és remek vizelethajtó. Hatékony puffadásra és gyomorrontásra is. Levelei ugyanakkor salátába igencsak ízletes csemegének bizonyultak – kipróbáltam, én csak ajánlani tudom.
A korábban említett szederlevél reumás fájdalmakra és a köszvény tüneteire is mérséklő hatással van, ha nem tartunk a bozótosokban lapuló medveveszélytől, bőven találhatunk a határon belőle.
A két tökéletes vízhajtó: a csalán és az útifű is gyűjthető tavasszal, előbbi vastartalma miatt nemcsak élénkítő hatású, de igencsak tápláló is, az útifű ugyanakkor sebek fertőtlenítésére és külső kezelésére hasznos – nagymamám nekem mindig ezzel súrolta be a lábam, ha „ízzes” lett. 
Az árvacsalánra leginkább kelletlen gyomként szoktunk gondolni – se nem csíp, se nem csihány –, de alábecsüljük szegényt. A növény bizonyítottan jó légúti megbetegedésekre, de alkalmazzák még a húgyutak hurutos megbetegedései, fertőzései esetén is. Gyomor- és bélpanaszok kezelésére is kiváló, és borogatással a kellemetlen aranyér tünetei is enyhíthetők.
Adott a lehetőség, hogy kihasználjuk ezeket a csodákat, csak élni kell velük. És ha a nagymamáknak bevált, állíthatom, hogy nekünk is jó lehet.