Cirokseprűk, lámák és Arisztotelész
Mit érzünk, amikor nevetünk? Szabad-e a komoly dolgokból viccet csinálni? Miért késztet röhögésre, ami vállalhatatlan? Minden fejben dől el, de humor nélkül nehezebbnek látnánk a világot. Forgács Rudolffal, a pályakezdő humoristával egy villáminterjú alkalmával eljátszadoztunk azokkal a témákkal, amelyek nevetésre késztették. Ami jött, az maradt, hogy az olvasó is nagyokat nevessen.
– Teher bármilyen szinten, hogy ahol megjelensz, elvárják, hogy vicces legyél?
– A legjobb kérdés. Határozottan igen. Nem tudok a kedvenc kávézómba úgy bemenni, hogy ne kezdjék: jaj, mondj már egy viccet! Van egy olyan vicc, ami borzalmas, és tudom, ha azt elmondom, akkor utána békén hagynak. Két pogácsa beszélget. Így kezdődik a vicc… Mondjam tovább is? Mondom. Az egyik pogácsa mondja: haver, felvételiztem az orvosi egyetemre. A másik kérdezi: és felvettek? Válaszol az első: hülye vagy, egy pogácsát? Amikor ez a vicc elhangzik, garantáltan nem kérnek többet arra, hogy mondj egy viccet.
– Aki vicces, azt mindenki szereti?
– Nem, mert a viccelődés bizonyos szinten sértő egyes embertípusokra nézve. Ha négy ember ül egy asztaltársaságnál, esélytelen, hogy egyszer is olyan viccet mondj, ami nem sérti meg az egyiküket.
– Magunkon vagy másokon nevetünk?
– Akinek rendben van az önértékelése, az tud magán nevetni. De a legtöbb ember nem ilyen. Aki nem tudja elfogadni a saját testsúlyát, az nem fog nevetni a kövér lányos vicceken.
– Van kedvenc vicced?
– Nincs, de kedvenc kategóriám van: a hímsoviniszta poénok. Talán azért, mert otthon, Székelyföldön ez a téma tarol leginkább. A székelyek valósága szerint a nők alsóbbrendűek. Humoron keresztül ezt nagyon jól fel lehet dolgozni. Ha ábrázolni kellene a székely nők szerepét a társadalomban, egy cirokseprűvel lehetne. A székely asszonykórus pedig egy rakás cirokseprű egymás mellett. Ezen a férfiak hangosabban nevetnek. Most egyébként is a megbotránkoztató poénok népszerűek, amelyek meghaladják az egyre magasabbra pozicionálható ingerküszöböt.
– Ki lennél egy cirkuszi társulatnál?
– Román artista.
– És a kocsmában?
– Mi lett volna, ha valamelyik görög filozófus székelynek születik? Arisztotelész lennék, aki feláll a kocsmapult tetejére, és elkezd filozofálni. De mivel a többi kocsmahőst a formális logika messze elkerülte, azonnal leütik az asztalról az oda nem illő, szegény filozófust.
– Melyik állat lenne a leggonoszabb, ha beszélni tudna?
– A láma. Alapból leköp, ha közel mész hozzá.
– Mit csináljon az, akinek nincs humorérzéke?
– Aki egyáltalán nem vicces, az általában annyira kellemetlen társaság, hogy az már viccesnek számít.
– Mit mondjunk az ünnepi vacsorára késve érkező vendégnek?
– Ott tudsz elmosogatni.
– Mi a legnevetségesebb dolog, amiről egy szerelmespár vitázhat?
– A női orgazmus.
– Mit tennél, ha az életed múlna azon, hogy tangában kell nyilvános helyen megjelenned?
– Örülnék, mert végre lenne magyarázatom arra, hogy miért hordom.
– Igaz, hogy a jó férj mindig hallgat a feleségére?
– Rögtön ezután térjünk rá arra is, hogy a férfi a fej, és a nő a nyak, ami a fejet mozgatja.
– Milyen a jó székely?
– Aki az alkarjára tetováltatja, hogy a medve nem játék, s az asszony nem ember.
– Mihez lenne most kedved?
– Leülni egy asztalhoz az összes emberrel, aki Facebookon tagja a közlekedési infó csoportoknak, s feldobni nekik random politikai témákat. Akár ketrecharcba is torkollhat a dolog: Szász Lajos kontra Kovács István. Nézzük, hogyan alakul a mérkőzés…