Van valami megindítóan emberi és szépséges abban, ahogy egy nő egyedül boldogul a természeti környezetben, éveken át. Ahogy a magára hagyott kislányból önfenn­tartó, felnőtt nő lesz, annak minden kihívásával és szépségével, buktatójával és csalódásával, hogy majd a lápvidék kutatójaként világhírre is szert tegyen. Delia Owens regénye számomra az önállóságról és a természettel való kapcsolat mélységéről szól.
A történet még sokkal az elolvasása után is ott fog motoszkálni az olvasó fejében, minden bizonnyal a szokatlan helyszín és annak rendkívül érzékletes leírása okán. Észak-Karolina mocsaras-lápos vidéke egyfajta szimbolikus jelentéssel is bír: a bizonytalanságot, az emberi értékekbe vetett hit ingoványos talaját vetíti elénk, főként a regény első részében. Ahogy egyre beljebb haladunk a mocsárvilágba, magával ragad a természet szépsége, élővilágának különlegessége, elfeledtetve az olvasóval a „láp” szó hallatán felvetődő asszociációkat. 
Kya, a főhős, kislánykorában marad egyedül a lápvidéken épült házban: először édesanyja menekül el családjától, majd sorra követi őt négy testvére, s végül az apa tűnik el. A kislány számára nem marad más lehetőség, mint egyedül boldogulni, élelmet és megélhetést találni, sebzett szívvel, az emberekbe vetett bizalom hiányával. Csodálatra méltó (lelki)ereje, méltósága és bátorsága csak a magányánál nagyobb, amelyet csupán élete utolsó időszakában űz el a társhoz való kapcsolódás boldogsága.
A fejlődésregény Kya életén vezeti végig az olvasót, hogy megmutassa, hogyan kell lehetetlen helyzetekből erőforrást kovácsolni, megküzdeni az előítéletekkel, amelyek behálózzák az apró közösségeket, és bűnbakként jelölik meg azokat, akik nem felelnek meg az ő szabályaiknak. Így vezet a mű gyilkossági szála a „Lápi Lányhoz”, akinek titokzatossága, öntörvényűsége mindig is szálka volt a falusiak szemében. A regény gyilkossági szála révén az érintetlen természeti környezetből egy-egy fejezet „kirángat” a nyomozás részleteinek ismertetésébe. Bár a lineáris történetmesélés újabb izgalmakkal telíti a könyvet, a nyomozás és a hozzá kapcsolódó részletek eltörpülnek Kya természettel összefonódott mindennapjai mellett.
Hogyan kezeli a társadalom a másságot? – merül fel az örökzöld kérdés a regényt lapozgatva, és a végére érve bizonyára a saját válaszunk is megszületik. Bár mindannyian vágyunk egy kicsit arra, hogy különlegesek legyünk, az azzal járó következményeket kevéssé gondoljuk végig: Kya másságának, szabadságának ára a kitaszítottság volt, s bár a tudományos világ elismerte kutatói munkásságát, a mindennapokban alig volt néhány ember, akire számíthatott. Igazi társa és tudásának forrása a természet volt, amely élete végéig rejtekhelyet, biztonságot adott neki.
A szerző, Delia Owens zoológusként és dokumentumregények írójaként lenyűgöző szókinccsel és fordulatos történetmeséléssel vonzza az olvasókat, így cseppet sem véletlen a regény sikere: harminckilenc nyelvre fordították le, több mint tizenötmillió példány kelt el belőle, és film is készült a Lápi Lány felejthetetlen történetéből.