Alfonsina és a kerékpár... egy nő a férfiak között – ez jelent meg a Gazzetta dello Sport olasz sportnapilap címoldalán 1924. május 14-én. Két nappal korábban Alfonsina Strada női kerékpáros az 56. helyen ért célba a Giro d’Italia második szakaszán, a Genovából Firenzébe vezető 308 km-es távon. Bár az 1909 óta minden évben megrendezett kerékpáros körverseny szabályzatában akkor hivatalosan sehol sem szerepelt, hogy nők nem vehetnek részt a versenyen, senki sem számított arra, hogy egy női versenyző is rajthoz áll. (Hivatalosan 1988 óta rendezik meg a Giro d’Italia versenyt női versenyzőknek. A női verseny jelenleg nyolc szakaszból áll, összesen 939,6 kilométer hosszú, míg a férfiak huszonegy szakaszt teljesítenek, 3443 kilométeren. – szerk. megj.)

Az 1924-es Giro d’Italia kerékpáros körversenyről több neves kerékpáros hiányzott, mert vita alakult ki a szervezőkkel a részvételi díjak miatt. A legenda szerint Alfonsina Strada úgy jutott el a rajtvonalhoz, hogy Alfonsin néven regisztráltatta magát, így papíron férfinak tűnt. Akkoriban viszont ő volt Olaszország legjobb női versenyzője, aki az egynapos versenyeken a férfiak ellen versenyzett, így több mint hihető, hogy a Giro szervezői pontosan tudták, kiről van szó, amikor elfogadták a jelentkezést, írja a Cyc­ling Weekly. A verseny főszervezője és a Gazzetta dello Sport igazgatója, Emilio Colombo feltehetően aggódott, hogy a neves sportolók távolmaradása miatt nem tudják fenntartani a közönség érdeklődését, ezért hagyták, hogy Alfonsina Strada rajthoz álljon, és amikor kiderült, hogy Strada több mint jól megállja a helyét, a Gazzetta igazgatója rájött, hogy terve bevált.

Elismerés és megbélyegzés között 3500 kilométeren

A közérdeklődés miatt célszerűvé vált, hogy a Gazzetta népszerűsítse Alfonsina Strada teljesítményét, mert bátorsága sokak érdeklődését felkeltette, közölte Herbie Sykes, a Maglia Rosa című kötet szerzője, amelyben a Giro d’Italia történetét foglalja össze.

Egy háromhetes körverseny a maga 3500 kilométer körüli távjával ma is elég kimerítő, de a kerékpársport hajnalán még extrémebbnek számított, írja a Telex. Strada a verseny elején végig tartotta a lépést a férfi riválisaival, gyakran jóval a szakaszgyőztes mögött, de mindig az időlimiten belül ért célba, és csak egyszer végzett az utolsó helyen, olvasható a beszámolókban. A nyolcadik szakaszon azonban, egy heves esőzésekkel tarkított napon, Strada többször is elesett, és kénytelen volt sietve javítani a kerékpárját, de így is az időlimiten kívül ért célba. A szervezők tanakodtak: egyrészt Stradát ki kellett zárni, másrészt a Girónak szüksége volt arra a sok érdeklődőre, aki neki köszönhetően követte a versenyt.

Kompromisszumot kötöttek: Strada folytathatta versenyt, sőt a szervezők még finanszírozták is, de hivatalosan már nem volt besorolva.
A 10. szakaszon, a Bolognából Fiumébe vezető 415 km-es szakaszon Strada ismét lemaradt a mezőny mögött, de nem volt hajlandó meghátrálni: huszonegy óra alatt ért célba, ahol a szurkolni maradt tömeg könnyek között emelte le a kerékpárjáról. A célban külön ajándékokkal, virágcsokrokkal halmozták el, időnként zenekarokat is kivezényeltek a tiszteletére, de volt, hogy azért nem haladt, mert a szakasz közben is autogramokat osztogatott. Az újságok szoknyás ördögnek nevezték, sok nő azonban megbotránkozott rajta, mert a csupasz lábát mutogató, magát nyüstölő Alfonsinát nem tartották a női nem méltó képviselőjének.
Többször nem indulhatott

Amikor célba ért Milánóban, állítólag többet keresett, mint a verseny győztese: teljesítményét 50 ezer lírával díjazták. Ezt az összeget annak a milánói elmegyógyintézetnek küldte, ahol férjét egy éve kezelték. Luigi Strada a felesége lelkes támogatója és edzője volt: például nászajándékul egy kerékpárt adott neki.

Mivel a mintegy száz indulóból mindössze harmincan értek célba, több kitartást mutatott, mint a mellette induló férfiak közül sokan. A Giro teljesítése után viszont hiába érezhette magát igazi profi bringásnak: az 1925-ös Girón is elindult volna, de éppen az a Colombo utasította el, aki egy évvel korábban még a megmentőt látta benne. Férfiakkal már nem versenyzett, de a kerékpározástól nem szakadt el, cirkuszok és varieték sztárja lett biciklis számaival, 43 évesen pedig elindult még az első nem hivatalos női világbajnokságon is. Strada 1959-ben hunyt el, amikor elmotorozott, hogy megnézze a Tre Valli Varesina nevű kerékpárversenyt. A hazaúton, Moto Guzzija újraindítása közben szívrohamot kapott.