Mindannyiunk fejében él egy kép arról, milyen is számunkra a nyugalom szigete, ahol megáll az idő, béke és csend honol, és minden csak arra szolgál, hogy feltöltődjünk, megnyugodjunk. Égszínkék tenger és pálmafák villanhatnak fel így első gondolatként a legtöbb olvasó fejében, de nem kell feltétlenül több ezer kilométerre képzelnünk magunkat ahhoz, hogy megtalálhassuk belső kis nyugalomszigetünket. Elég csak körülnéznünk a környezetünkben, de akár otthonunk egyik zugában is találhatunk magunknak egy ilyen helyet. 
Bevallom, nekem a kedvenc helyem a kertben van, méghozzá a hintán találtam meg ezt a kis feltöltőszigetet. Nyári estéken, naplemente után kiülök, hátradőlök és csak nézem az eget: az alkonyatban kergetőző fecskéket, a rozsdafarkú kis madarakat vagy a felhőket bámulom, hogyan változtatják alakjukat. Ilyenkor van, hogy egész sötétedésig kint maradok, és csodálom az egyre fényesebb csillagokat, és hagyom, hogy az esti hűvös szellő simogasson egy forró nyári nap után. Igazi feltöltődés számomra. 

Nemrég azonban egy újabb helyre bukkantam, ahol az említettekhez fogható nyugalmat tapasztaltam. A parajdi lepkeházban jártam a gyermekeimmel. A kortárs, specifikus épület már kívülről is megragadja a látogatókat, a lepkeszárnyakat imitáló épületelemek, a színes, pöttyök, kerek ablakok mind a pillangókra utalnak. Tudni kell, ez az egyetlen ilyen létesítmény egész Romániában, amelyet kimondottan lepkeháznak építettek. Ugyan nem először fordultunk meg az élő lepkéket bemutató tárlaton, de előző látogatásunk nem volt ilyen hatással rám. Talán azért, mert a múltkori alkalommal borús, esős volt az idő odakint, ez pedig, mint utólag megtudtuk, befolyásolja a lepkék kedvét és mozgását, napsütés hiányában ugyanis egyszerűen nem hajlandók repülni. Most azonban hétágra sütött a nap, és már érkezésünkkor kergetőző lepkecsapat fogadott. Azúrkék szárnyaik csak úgy csillogtak, de amint összecsukták, barnává változtak – hiszen csak a szárnyaik felső része kék –, így pedig könnyedén beleolvadnak a környezetükbe.

 
A röpde nem túl nagy terület, de mégis úgy alakították ki, hogy a látogató egy trópusi esőerdőben érezhesse magát: mennyezetig érő növények, virágok, csobogó víz és egy kis tó is helyet kapott benne. Körbe lehet járni az egész helyet, felfedezve a növények között pihenő vagy a különböző virágok nektárját, érett gyümölcsök (főként narancs és banán) nedvét szívó lepkéket. Alaposan meg lehet figyelni őket, hiszen nem zavartatják magukat, sőt jól a lábunk alá kell nézni, nehogy rájuk lépjünk, hiszen gyakran az ösvényre is leszállnak. A röpdében megannyi információs táblát állítottak fel, amelyekről több nyelven olvashatunk a lepkék fajtáinak jellemzőiről, származási helyükről, táplálkozási szokásaikról és élettartamukról, de több pad is a látogatók rendelkezésére áll, ahol megpihenhetnek és csodálhatják ezeket a színes, tarka, különleges teremtményeket. Ki is élveztük a látványt maximálisan, és feltöltődve, élményekkel telve tértünk haza.