– Hogyan sikerült megvalósítani a rendhagyó projektet?

– A Bögözi Sportklub a MOL Gyermekgyógyító programban elnyert pályázatot valósította meg, nyolc hónapon át. A 40 ezer lejes keretösszegnek köszönhetően tizenkét sajátos nevelési igényű és szociálisan hátrányos helyzetű gyermeket vonhattunk be teljesen ingyen olyan tevékenységekbe, amelyek általában nehezen vagy alig érhetők el egy vidéki gyermek számára. Hónapokon át járhattak az Ivói Izlandi Lovardába lovas terápiás foglalkozásra, hetente kétszer pedig átfogó, a kommunikációs és szociális készségektől a kognitív képességek javításáig terjedő fejlesztőprogramokon vehettek részt. A 7–14 év közötti gyermekekkel Ambrus Ágnes gyógypedagógus-logopédus, Varga Andrea szociálpedagógus-pszichológus és jómagam foglalkoztunk – én a lovas terápia jótékony hatásait „tettem be a közösbe”, a gyermekek jártak csoportos programokra, de egyénileg is fejlesztettük őket. A bögözi általános iskolába is több sajátos nevelési igényű gyermek, valamint a gyermekvédelmi hálózatban élő gyermek jár. Az előbbi csoporthoz tartozók általában nem jutnak szakszerű fejlesztéshez, talán mert alig van szakember vidéken, a város pedig viszonylag messze van, ez külön megterhelést jelenthet a szülőknek… Utóbbiak esetében pedig a beilleszkedés jelent nehézséget. A programban ezeket a hiányokat kívántuk ellensúlyozni, hogy ők is egyenlő eséllyel indulhassanak.

– Hogyan indul a folyamat?

– Minden esetben szupervíziót, orvosi véleményezést kérek, hogy egy adott gyermeknél alkalmazható-e a lovas terápia, de van, amikor éppen a szakorvos javasolja. Ezt követően megnézem, miként viselkedik a gyermek az osztályban, ismerkedem a helyzetével, ami miatt sajátos nevelést igényel, szoros kapcsolatot ápolok a szülőkkel, pedagógusokkal. Nagy részük tanulási nehézségekkel küzd, gyakori a diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia, van köztük epilepsziás is. A neurodivergens idegrendszerű (ADHD-s, autizmussal élő) gyermekeknek általában nagyon hasznos a lovas terápia.

– Meséljen, kérem, a lovas terápiás részről!

– A lovaglás önmagában kellemes élmény, és ha ezt terápiás közegbe helyezzük, nagyon jó hatása van a gyermekekre. Vidéki gyermekekről beszélünk, akik közel élnek az állatokhoz, tehát általában nem félnek felülni a lóra. Bár volt két esetünk, amikor le kellett küzdenünk a félelmet, egy kislánynak például a nagymamája amiatt hunyt el, mert megrúgta egy ló, emiatt erős volt benne az elutasítás, viszont mára már szinte segédterapeutámmá vált, ki nem hagyna egyetlen alkalmat sem. Nagyon szeretném a folyamatosságot biztosítani, így, az említett projekt után is minden lehetőséget megragadunk, most épp egy újabb pályázatot adok le ebből a célból.

– Mi „adja” a gyógyító hatást?

– Maga a környezet, aztán az állat és a gyermek között kialakuló kapcsolat. Eleve olyan terápiás közeg ez, ahol a nonverbális kommunikációnak nagy szerepe van. Tapasztaltam azt is, hogy aki általában nem tudja megfelelően kifejezni magát, valahogy a lóháton egy idő után többet fog beszélni. Gyakran annyira megnyílnak, hogy beszélnek például bántásról, nehéz élményekről. Van olyan tanítványom is, aki beszédnehézsége miatt a családon kívül máshol nem beszél, de a lovas foglalkozáson igen. Úgy kell ezt elképzelni, hogy miközben a gyermek lóháton van, különböző játékokat, gyakorlatokat végzünk. Ha mozgásfejlődésben van elakadásuk, abban is rengeteget segít ez a terápia. A lovon ülés eleve egy nehezített helyzet, mert három dimenzióban, előre-hátra, oldalra és fel-le mozog, ezt kell kiegyensúlyoznia, emiatt a gyakorlatokban még jobban kell összpontosítania. Érdekes, hogy azt tartják, minél nagyobb a ló, annál nagyobb hatást fejt ki a gyermek fejlődésére. Az izgága gyermekek a nyugodt mozgású állaton szinte lenyugszanak, együttműködővé, koncentrálttá válnak. Összeszedettebbek lesznek mozgásukban, gondolkodásukban, fejlődik a memóriájuk. Különböző tesztekkel mérem a fejlődést, a kognitív képességek javulását, de szemmel is jól látható, hogy a foglalkozásoknak köszönhetően mennyire kinyílik egy-egy gyermek. Maga a ló egy olyan kapcsolati felület, hogy a legjobbat hozza ki a gyermekből.

– Mindig egy gyermekkel dolgozik egyszerre?

– Néha párban dolgozom velük, hasonló nehézségek szerint csoportosítom őket, ilyenkor gyakran egymást erősítik, de hasonló jelenség figyelhető meg akkor is, ha egy tipikus fejlődésű gyermek mellé egy atipikus fejlődésűt teszünk. Ilyenkor gyermek tanul gyermektől, fantasztikus eredményeket lehet így elérni! Sőt, adott esetben elszigeteltségük is oldódik, hiszen a sorstársaikhoz jobban tudnak kapcsolódni. 

– Mi várható el a lovas terápiás foglalkozásoktól?

– Jól lehet kezelni a fejlődési késéseket, stresszkezelésre is kiváló. Ha a gyermeknek jó a viszonya a lóval – és ezért én megteszek mindent –, akkor fejlesztési terv alapján indul a munka, az eredményekről jelentés készül. Pedagógusok visszajelzései is megerősítik a teljesítmény javulását. Azt nehéz megmondani, hogy mennyi idő alatt várható javulás egy adott gyermeknél, mert ez soktényezős képlet, de a rendszeresség nagyon fontos.

– Annyira lelkes, amikor erről beszél!

– Hogyne, hiszen nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert megengedhetem, hogy a kedvenc időtöltésemet a munkámmal társítsam! A sízést (az a másik nagy szerelmem) és a tereplovaglást összekötöttem a gyermekekkel, a gyermekek fejlesztéséért folytatott munkámmal.

– Mióta lovagol?

– A Covid-járvány előtt vágtam bele, és partneri szerződéssel pont akkor kezdtem el tevékenykedni a bögözi iskolánál. Láttam, hogy miben tudnék segíteni, ezért kezdtem el tanulni a lovas terápiát. Hogy ma már ki szereti jobban ezt, én vagy a gyermekek? Ezt nehéz eldönteni… Nagy öröm és elégtétel számomra, hogy nem hiányoznak, jönnek, lelkesek. A lovas terápia csodákat művel!