Közel hatszáz kastély és kúria maradt fenn Erdélyben, amelyek egy része ma már múzeumként működik, vagy más közszolgálati funkciót lát el. Van, amelyikből kastélyszállót alakítottak ki, ám sok épület felújítása, megmentése még mindig várat magára. Bár a leghíresebb erdélyi kastélynak a már több mint fél évszázada múzeumként működő „Drakula-kastélyt”, azaz a törcsvári kastélyt lehet tekinteni – köszönhetően a vérszívó vámpírok kultuszának –, rajta kívül még számos gyönyörű és egyre ismertebb kastély akad tájain­kon.
Ki ne hallott volna a bonchidai Bánffy-, a miklósvári Kálnoky-, a gyergyó­szárhegyi Lázár-, a vargyasi Daniel-, a zabolai Mikes-, a keresdi Bethlen-, a marosvécsi Kemény-, a gernyeszegi Te­le­­­­ki- vagy a görgényszent­imrei Rákóczi–Bornemissza-kastélyról? Ha elsőre nem is ugrik be egy kép róluk, a nevük akkor is ismerős lehet.
A marosvécsi kastély a Helikon-találkozók helyszíneként, a szár­­hegyi kastély kulturális központként, illetve a kortárs képző­művészet fontos alkotótáborainak helyszíneként írta be magát a legújabb kori történelmünkbe. A 2000-es évek elején a bonchidai kastély még szinte teljesen romokban állt, ahová az Erdély bármely részéről származó kolozsvári egyetemisták el-elzarándokoltak. Ma már kulturális központ működik benne, és nemzetközi hírű fesztivált rendeznek ott, évente több mint kétszázezren tombolnak az Electric Castle koncertjein. A kastélyok fesztiválosításának még számos más példája is van: a szárhegyi kastély is volt már helyszíne filmfesztiválnak, koncertnek, az árkosi Szentkereszty-kastély ad otthont a SIC Fesztnek, a gernyeszegi kastély az Awake fesztiválnak, és még sorolhatnánk.
A híres és valóban impozáns kastélyok mellett ugyanakkor szá­­­­mos olyan rejtett kis ékszer, falusi kúria lapul zsákfalvak mélyén, távol a főutaktól, a gyümölcsösök jótékony rejtekében, amelyeket szinte csak a helyiek ismernek, meg néhány műemlékvédelmi szakember, történész vagy építész.
Kinek melyik a legszebb? Valószínű az, amely a leginkább szívéhez nőtt, amelyet gyermek- vagy tinédzserkorában valami miatt meg­szeretett, vagy csak egyszerű­en beégett az emlékei közé. Egy kastély vagy kúria mindig több, mint maguk a falak, és az épület a maga fizikai valóságában – sőt annál is több, mint a saját és építői, lakói története. Mivel kimagasodik – a szó szoros értelmében is – a többi épület közül, nem szokványos méretekkel és esztétikával rendel­kezik, mindenki, aki csak látja, megpillantja, körbejárja, lefényképezi, sétál a parkjában, vagy éppen ódon termeiben barangol, s majd mesél róla, az hozzátesz a kollektív történetéhez.
Neked melyek a legszebbek az erdélyi kastélyok és kúriák közül? Mi teszi őket számodra különlegessé? Oszd meg velünk, írj a gyorgy.emoke@hargitanepe.ro ímélcímre. Gyűjtsük össze együtt Erdély legszebb kastélyait!
Várja leveled, kommented:
a Székely Csürke