Mint fogalmazott: a kitűzött célunkat követtük, eredményeink maguktól beszélnek.

„Az út, amelyet választottunk, járható, vannak szövetségeseink és partnereink, eszközeink alkalmasak mind a védekezésre, a tűzoltásra, mind az építkezésre és a remény megerősítésére” – mondta.

Kelemen Hunor beszámolójában felidézte, a mögöttünk hagyott négy év alatt több minden történt velünk, mint amennyit korábban el tudtunk képzelni. A világ alapjaiban változott meg, gyors ütemű átalakulásban van, váratlanabbnál váratlanabb kihívások és feladatok elé állítja az egyéneket, a családokat, a kisebb és nagyobb közösségeket.

– A 2019-es európai parlamenti választásokon megőriztük képviseletünket, és az az elv ismét érvényesült, hogy ne legyen egyetlen olyan politikai intézmény sem, ahol rólunk is döntenek, és számarányaink szerint jelen lehetünk, de valamilyen okból kifolyólag ez nem történik meg – emelte ki.

Megemlítette: a Minority SafePacket sikerült az Európai Parlamentig vinni, ahol a többség arra kérte az Európai  Bizottságot, hogy indítson törvénykezdeményezési eljárást a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésben foglaltak szerint.

– Ez egyértelműen azt jelenti, és határozottan el kell ezt mondanunk, hogy igen, az Európai Parlamentben vannak partnereink. Van, akikre a jövőben is lehet számítani. A Bizottság valóban elutasította a törvénykezdeményezést, ezért a Bírósághoz fordultunk, és ez az eljárás még folyamatban van – mondta a szövetségi elnök.

Kelemen Hunor emlékeztetett arra: az RMDSZ jelenleg négy megyei önkormányzatot vezet Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyében, és kétszáz polgármestere van országszerte.

– Az eredmények közül a Marosvásárhelyen aratott győzelemnek örültünk a legjobban, hiszen húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét magyar polgármestere legyen a városnak. Az örömnél már csak a felelősség nagyobb, a mandátum végéig bizonyítanunk kell, hogy jó kezekben van a város, elkezdődtek a fejlesztések, és megalapozott a remény, hogy Marosvásárhely visszakapja egykori fényét. Közben azt tapasztaljuk, hogy számtalan akadályt gördítenek elénk azok, akik az elmúlt húsz évben a várost tönkretették – fogalmazott Kelemen Hunor.

Megemlítette a vásárhelyi katolikus iskola ügyét is, mondván: a Maros megyei tanfelügyelőség most úgy döntött, hogy nem hagyja jóvá azt, hogy a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ideiglenesen a Bolyai Farkas Gimnázium alegységévé váljon, és ezzel a városi iskolahálózat része legyen.

– Ez lenne a különálló tanintézetként való működéshez az első lépés. Amikor egy közhivatalnok, egy főtanfelügyelő önkényesen, következmények nélkül elutasíthatja, megakadályozhatja az egyház, a helyi közösség, a szülők és az önkormányzat jogos és jogszerű kérését egy iskola létrehozására, akkor mi is, sokakkal egyetértésben, jogosan kérdezzük, hogy hányadán állunk Romániában a jogállamisággal. Jogosan kérdezzük, hogy mégis minek kellene történnie ahhoz, hogy több mint tíz év után ez a jogos igény megvalósuljon. Vannak tehát, akik megtesznek mindent, hogy akadályozzák a munkát, hogy szabotálják a programokat. Őket az a téves elv vezérli, hogy minél rosszabb lesz a vásárhelyieknek, annál jobb lesz nekik. De az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogy mi képesek leszünk-e az összes rosszindulat és szabotázs ellenére eredményesnek lenni? Ez viszont csak rajtunk múlik – mondta az elnök. Rámutatott, hogy „jó példa erre Szatmárnémeti megőrzése, mert pontosan azt bizonyítja, hogy komoly munkával, türelemmel és kitartással etnikailag vegyes környezetben is sikeresek lehetünk”.

Kelemen Hunor felidézte a koronavírus-járvány nehéz időszakát:

– A 2020-as évben a legnagyobb kihívást a koronavírus-járvány okozta. Ezekre kellett választ adnia a szövetségnek is, ezekre a kihívásokra kellett jó választ adnunk.  Mióta a világ világ, mindig voltak nagy járványok, s bizonyára ez a jövőben sem lesz másképpen. Mégis váratlanul és felkészületlenül ért bennünket, ahogyan az egész világot, de ez nem akadályozott meg abban, hogy az első ijedtség után, már a karantén legelején megtervezzük és megszervezzük a segítségnyújtást.

Emlékeztetett arra is, hogy „a 2020-as parlamenti választáskor két dolgot ígértünk: erős képviseletet és azt, hogy megkerülhetetlen erő leszünk egy kormányalakításnál. A kettő persze összefügg, hiszen az első nélkül nem lehet a második sem. Mindkét ígéretet teljesítettük, de talán pontosabb úgy fogalmaznom: választóink bizalma hozzásegített ahhoz, hogy ezek teljesüljenek.”

Az ukrajnai konfliktus kapcsán rávilágított: „a háborús konfliktusok általában nem érintik előnyösen a kisebbségi kérdéseket sem ebben a régióban, sem máshol, mert pillanatok alatt fölélednek a régi félelmek, előítéletek, és pillanatok alatt magyarellenes hangulat kelthető általuk.”

A Schengennel kapcsolatos döntésről kifejtette:

– Ausztria vétója gyalázatos döntés volt. Ők belpolitikai okokra hivatkoztak, ezzel a döntéssel egyébként azt nem oldották meg. Azt a rossz üzenetet közvetítették viszont, hogy hiába teljesítettük a schengeni csatlakozáshoz szükséges technikai feltételeket – egyébként már 12 éve Románia teljesítette ezeket a technikai kritériumokat –, a kettős mérce és egy ostoba politikai számítás mindezt keresztülhúzhatja. Ausztriának ez a döntése egyáltalán nem segítette a közös értékek iránti szolidaritás erősödését, és biztosan növelte az euroszkepticizmust. A héten az osztrák belügyminiszter Bukarestben megveregette barátságosan a vállunkat, hogy jó úton vagyunk. Köszönjük, de ez most kevés. Vállveregetésnél többre van szükség. A kötelességteljesítés mellé a joggyakorlást is biztosítani kell.

A nemzetpolitikáról szólva elmondta:

– Alaptézisünk, amitől semmilyen körülmények között nem tekintünk el, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első helyre a magyar érdeket teszi. A magyar érdekképviselet mindenekelőtt. Bátran, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy erre törekedtünk az elmúlt négy évben is, akárcsak az elmúlt 33 évben. Bennünket ez egységessé, erőssé, megrendíthetetlenné forrasztott. Ez a közös érték erősebb, mint a bennünket elválasztó különbségek bármelyike. Összefogtuk a közösséget, és azt mondtuk, hogy képesek vagyunk minden romániai magyart képviselni. Most már több mint egy évtizede a magyar kormánykoalícióval és külön-külön a Fidesszel és a KDNP-vel egy erős partneri és egymás érdekeit figyelembe véve és tiszteletben tartva olyan stratégiai együttműködést alakítottunk ki, amire nem volt példa. Ezt – bár volt rá jó néhány erős próbálkozás – senki semmilyen körülmények között nem tudta megbontani. Akkor, amikor 2009 után, 2016-ban és 2020-ban is az összefogást kerestük az erdélyi politikai élet RMDSZ-en kívüli szereplőivel, ugyancsak az a szándék, mi több, az a szenvedély vezetett bennünket, hogy erős képviselete legyen az erdélyi magyarságnak. Nem volt könnyű döntés 2009-ben sem, 2016-ban sem, 2020-ban sem de bátran állítom, hogy mindhárom alkalommal jó döntés volt.

Kelemen Hunor végezetül megköszönte „azt a négy évet az erdélyi magyar embereknek, akik minden egyes választáson felismerve a közös nemzeti érdekünket, támogatták a szövetséget”.